Két magyar zeneszerző, két világsiker (2.rész)

Joseph Cosma, azaz Kozma József

Joseph Cosma, azaz Kozma József, a francia sanzon megújítója, 1905-ben született szintén Budapesten. Kozma a Liszt Ferenc Zeneakadémián végez és 1933-as Párizsba költözéséig, Budapesten és Berlinben is elismert zenésznek számít. „Költözését“ – minthogy Kozma szintén zsidó származású – siettetik a felerősödő antiszemita tendenciák.

Párizsban világhírességek veszik körül. Marcel Marceau pantomimjához ír balettzenét, úgy mint kísérőzenét Jean-Paul Sartre darabjaihoz. Évekig dolgozik együtt Jacques Prévert költővel, akinek sorra zenésíti meg verseit. Ebből az időszakból származik leghíresebb dala is, a Hulló levelek – Les Feuilles mortes – Autumn Leaves, mely szintén Prévert versére épül.

A német megszállás alatt némaságra ítélik, de nem deportálják, házi őrizetben vészeli át a háborút. Az említett dal is csak 1945-ben kel szárnyra és hódítja meg a világot. A kor legnagyobb sztárjai éneklik, olyanok, mint Edit Piaf, Yves Montand, Charles Aznavour és még sokan mások mind a mai napig. Nem csak a sanzonénekeseknek, Eric Kleptonnak, Barbara Streisandnak, Andrea Bocellinek is szerepel műsorán.

Kozma élete végéig aktív, közreműködésével megújul a francia sanzon, de a Hulló levelek világsikere után zenéje inkább a franciák magánügye marad. Hatvankilencben bekövetkezett haláláig Párizsban él, ott is van eltemetve.

A bejegyzésem aktualitását az adja, hogy Kozma örökzöld sanzonja a mozikban éppen futó, Egy hét Marilynnel filmben, Nat King Cole előadásában betétdalként szintén elhangzik. Én azonban meghallgatását inkább Yves Montand szuggesztív előadásában javasolnám.

A művelt zenész, Kozma már pesti időszakában is otthonosan mozgott a nagyvilágban, de igazán sikeressé Párizsban vált. Hogy nevét a külföldön eladhatóbb Joseph Cosma-ra cserélte, nem feltétlen jelenti azt, hogy szívet is cserélt volna. S hogy emigrációja tartósnak bizonyult, abban szerepet játszhatott a tény, hogy idehaza – mint azt Seress példája mutatja – sem a háború előtt, sem azután sok babér bizonyára nem terem neki.

Seress Rezső mindvégig Pesten élt és nem hogy a kozmopolitizmus nem volt rá jellemző, kifejezetten röghöz kötött embernek számított. Ottó Klemperer egyszer zenéjét hallgatva azt találta mondani, Seress nem muzsikus, csak zseni. Nos zseninket éppen kisebbségi komplexusa tartotta vissza a nagyvilágtól, mert szöges ellentétben állt önnön megítélése a világnak róla alkotott véleményével.

A két magyar zeneszerző zenéjének világsikere nem mondvacsinált, valódi világsiker. Minden különbözőségük mellett, mindkét dalban megfigyelhető az a mélységes melankólia, ami talán nem csak a két alkotó zenéjében, az egész magyarságban fellelhető. Olybá tűnik, magyar ember immáron csak evvel a speciális hungarikummal aspirálhat világsikerre.