Ha filmzenére gondolunk – s főleg, ha olaszra – Ennio Morricone jut eszünkbe. Morricone árnyékában elszürkül Nino Rota alakja, aki azonban, mind életművével, mind zenei kvalitásával úgyszintén maradandót alkotott.
Morricone sztárattitűdjeivel gyakran túlzenéli a filmet. Rota zenei kompozícióival képes a háttérben maradni. Olyan zenét komponál, amit szinte nem is hall az ember, mert az beleoldódik az összélmény-hatásba. Ennek ellenére Rotának is sok filmzenéje kel később önálló életre, hogy evergreenként éljen tovább.
Rota az ötvenes években Fellininek dolgozik és vele mindvégig szoros kapcsolatban marad. Fellini egyik legcsodálatosabb filmjéhez, az Amarcordhoz szintén ő írja a zenét. (A teljes film megtekinthető magyarul, a linkre kattintva!) Olyan nagyszerűen oldja meg a feladatot, hogy zenéjétől még egy kivételes Fellini alkotás is felértékelődik. A film egy kisvárosban játszódik, Fellini ifjúságának nosztalgikus színterén. Ezt a nosztalgikus álmodozást volt hivatott Rota zeneileg aláfesteni. Sikerült neki.
Rota kvalitásait látva sok más filmrendező is megkeresi és még számos nagy alkotásához ír zenét. Zefirelli Rómeó és Júliájához például. A film legendává vált és egy egész generációt varázsolt el. Attól, hogy Zefirelli szakított a színházi tradíciókkal és a szerepeket adekvát korú fiatalokra bízta, Shakespeare újra moderné és nézhető vált huszadik századi fiataloknak is.
Sokaknak egy 1968-ban forgatott film reménytelenül elavult – pedig a Rómeó és Júlia mai populáris megfelelője, a DiCaprio-s változat, meg sem közelíti Franco Zefirelli monumentális alkotását. Akárhogy is, Nino Rota immáron klasszikussá vált zenéjét a média jóvoltából napi szinten hallhatjuk. De azért, most nem Delhusa Gjon változatra hivatkoznék.
Előző bejegyzésemben írtam, hogy mind Fellininek, mind Rotának a La strada hozza meg a világsikert. Legnagyobb sikerét és filmzeneszerzői karrierjének csúcsát azonban Nino Rota az 1972-ben bemutatott, Francis Ford Coppola által rendezett monumentális alkotás, a Keresztapa általa komponált zenéjével érte el.
A filmzene fő motívumának dallamát azóta is makacsul őrzi a kollektív emlékezet és úton-útfélen dúdolják. Ezt a teljesítményt végre az európai szerzőkkel mégoly mostohán bánó Amerikai Filmakadémia is Oscar-díjjal honorálta.
Álljon itt egyike a mai fülekre hangolt feldolgozásoknak:
http://www.youtube.com/watch?v=ei26e77ieAQ&feature=related
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.