La bella Italia

La bella Italia

Nemrégiben ismerős dallamra lettem figyelmes valahol. Megrohantak az érzések, hiszen ez a dal volt életem első slágere. Öt éves koromban hallottam először, s mindjárt annyiszor, hogy zsigeri szinten rögzült bennem, s nekem már ez marad minden slágerek slágere. A Marinát, mert mi másról is lehetne szó, Rocco Granata, a sármos olasz fiú énekelte és dalával hozzájárult ahhoz, hogy Olaszország ma úgy éljen a köztudatban, ahogy él.

Igen, az ötvenes évek vége felé került Olaszország az akkoriban kezdődő, de még szelíd és nívós tömegturizmus fókuszába. A velencei gondolások, a nápolyi utcai zenészek, a Vespák, a még szegényes életöröm és a Gina Lollobrigidák Itáliája ez, mely lassan elvarázsolja a világot. Az „italien way of life” sajátos kifejezést nyer Rocco Granata dalában, mely – mintha mindezt magába sűrítené – Itália üzenetét közvetíti.

Gina Lollobrigida

Pedig Rocco telitalálata Belgiumban keletkezik, mert szegény calabriai szülei oda vándoroltak el a nyomor elől, ott élnek egy széntelepen, fiuk is abban a környezetben nő fel. Tisztességes szakmát tanul – autószerelő – s csak hobbiból zenélget, saját és rögtönzött utcai közönsége örömére. Dalait is maga szerzi, a szamba ritmusra íródott Marinának például az általa favorizált cigaretta márka a névadója.

Rocco hisz a dalban, érzi, több puskapor van benne, mint amit csak az utcán lenne érdemes elpufogtatni. Olasz szöveget ír a zenéhez és kiadóknál házal. Végül az EMI Columbia vállalja fel a kockázatot a „nobody” Granatával. Bombasikert arat, a Marinával egy éven belül meghódítja az egész világot. Bármennyire is hermetikusan zártak a határok még az ötvenes években, Magyarországon is azonnal tarolt a szám – magyar fordításban úgyszintén.

A Marina ma már zenetörténelem, melynek legnagyobb értékét számomra minden személyes nosztalgián túl az adja, hogy kevés európai zeneszám van, mely ilyen mértékben magába tudott zárni egy életérzést, egy korhangulatot, abból az időből, amikor a Bella Itália mindmáig élő varázsát megalapozta.