Ki hordja az estélyi ruhákat?

A cikkhez a facebook oldalamon nagyon sokan írtak bejegyzést, aminek örültem, mert ezek szerint sokak látták/látják ilyennek a helyzetet.

Az itthoni női stílust is sokan szóba hozták, hiszen a mindenfelé tapasztalható levetkőzöttség, sokak szemében olcsó és közönséges. Természetesen én is egyetértek azzal, hogy a nő finomságának egyik titka a teste, azt mindenkinek feltárni nem okos dolog. De a mai kor frivol, kitárulkozó, akkor is, ha ez sokakat zavar és megbotránkoztat. Nézzük a dolgot egy kicsit más oldalról.

Mikor öltözhet fel ma egy nő igazán?

Vannak olyan alkalmak, amikor az alkalmi megjelenés megkívánt? Tapasztalatom szerint szinte nincs is, mindenki casual, laza és felszabadult akar lenni. A meghívókon a legritkábban szerepel a megkívánt ruházat megjelölése, (dress code) de ha kérnek is ilyent, a legtöbben semmibe veszik azt és úgy jelennek meg, ahogy gondolják, mert „megengedhetik maguknak”.

Pedig az ismert és ismeretlen, feltörekvő és még névtelen, álmodozó és realista tervezőkben is van egy közös pont, az alkalmi ruhák iránt érzett olthatatlan vágy. Szinte mindegy, hogy világkonszernről, vagy egy apró, manufakturális módszereket alkalmazó törpe cégről beszélünk, mindenki az estélyi ruhában látja a kiteljesedés, az önmegvalósítás lehetőségét, a ruhában kifejezhető esztétikai maximumot. Ezek az  estélyi ruhák a tervezői gondolat, az imázs és a szépség csokorba foglalt koncentrátumai.

Az estélyi ruha érzéki, elfojtó tapinthatósága lehengerlő és csábító. 

A férfi szemnek a legszebb ajándék egy pompás ruhában a testével varázsló nő látványa, akinek kivillanó idomait az anyagok és a szabás által elért második bőr még csak fokozza és ígéretesebbé teszi. A jó estélyi ruha összeforr a viselő lényével, kiemeli, emlékezetessé teszi őt, néha egyszerűsége által lesz nyomot hagyó, másszor éppen különleges anyaga, színe, a szabászat rafinériája teszi a képet múlhatatlanná, vési bele a nő és ruhája emlékét lelkünkbe. Csodálatosak ezek a ruhában kifejezett költemények, hiszen még szebbé és érdekesebbé teszik viselőjüket!

A kérdésem csak az, hogy mikor, kik és miért viselik őket, mert manapság a felöltözöttségnek ez a formális, kitalált és elvárt szintje igen ritkán tapasztalható meg a valós életben. Van persze számos fényes esemény, bál és gála, de az egyszerű halandó, legyen ő fiatal nő, alkalmazott, befutott üzletasszony, sikeres önmegvalósító, ritkán találja helyét annak, hogy ilyen darabokat viseljen. 

A sokat fotózott sztárok is farmert, kényelmes „besimuló” darabokat viselnek a mindennapokban, a csillogó párizsi, milánói és New York-i toilettek csak azokon az eseményeken szerepelnek, ahol a sztár keres a viselésükkel, hiszen a legtöbb nagy ház pénzt, szolgáltatást, különleges elbánást ad cserébe, azért, ha egy ismert ember a ruháikban pompázik. Azaz a valóság itt ismét torz egy kicsit. Akik megtehetnék, nem kell, hogy drága ruhákat vegyenek, ők ingyen kapják! A valós életben egyre ritkábban  látunk fényes estélyit, különleges darabokat viselő nőket a különféle eseményeken és fogadásokon.

Az itthoni celeb-világ pedig, kevés kivételtől eltekintve ijesztő darabokban süllyeszti egyébként is nullaértékű hírnevét egyre mélyebbre, valahova egészen az értékelhetetlen alá! 

A nők többsége nem azért nem visel alkalmi darabokat, mert nincs estélyije, távolmaradásuk oka az új világ, az új szemlélet, az új „közgondolkodás”. A megjelenés, a viselkedés, az emberi érintkezés szabadabb, formalitásoktól mentesebb, kötetlenebb és ez által „megengedőbb” lett.

Minden casual lett, nem csak az üzleti és alkalmi megjelenés, de az érintkezéseink, a viszonyaink, emberi és üzleti kapcsolataink, de sajnos a barátságaink, kötöttségeink is. Így aztán nincs azon mit csodálkozni, hogy a finom ruhákat is felváltja a farmer, a könnyed spagetti vállas hosszú beach ruha, jó esetben egy-egy kis fekete vagy színes selyem darab. Az estélyi költemények lassan az álomvilágot jelképezik, azt a világot, amely távol áll a valós élettől, amely messzi és megfoghatatlan, pedig egészen közel is lehetne hozzánk!