Nyakkendő nélkül

A zárt gallért és nyakkendőt viselő öltönyös férfi képe az utóbbi évtizedekben szinonimájává vált az üzletembernek, a pénz világában biztosan mozgó brókernek, a bírósági tárgyalótermek magabizos jogászának.

Nyakkendőt viseltek a férfiak a fehér galléros munkahelyeken, a félhivatalos és hivatalos összejöveteleken, az ünnepi alkalmakkor. A formális megjelenés és az üzleti mindennapok kötelező darabja lett az egyedi csomóval megkötött, formára szabott és hajtogatott selyemdarab. A hatvanas évek szürke egyformaságának keskeny és szigorú nyakkendői után a hetvenes évektől a nyakkendő olyan darabbá vált, amit a magát komolyan vevő és másokban jó benyomást tenni kívánó férfiember mindig viselt. A nyakkendőválaszték, a visszafogott és igen elegáns egyszínű és finoman mintázott darabokon át, a széles csíkos és fantáziamintásokig, a selyemszálból kötött és kasmír nyakkendőkig terjedt. A nyakkendő ekkor önálló tárggyá vált, amit szívesen ajándékoztak a feleségek, a kollégák, sőt, még céges ajándékként is megjelent, szerencsétlen esetekben a vállalat stilizált, eltúlzott logójával.

A nyakkendőt mindnyájan nélkülözhetetlennek és elmaradhatatlannak éreztük.

A klasszikus és informált férfi szaküzletek kínálatának fontos részei voltak a különféle minőségi szintek szerint legyártott, gépi és kézi megmunkálású, egyszer szolidan visszafogott, máskor éppen üdén friss vagy hagyományokat követő mintázatú, a neves divatcégek, tervezők, és apró minőségi terméket gyártó manufaktúrák logójával ellátott selyem nyakdíszek. Hermés legendás figuratív mintái és színvilága, Giorgio Armani art deco motívumai, vagy a neves olasz manufaktúrák széles csíkmintái könnyen felismerhetőek voltak, és a férfiak világában egyfajta kommunikációs eszközként is funkcionáltak. Jó minőségű nyakkendőt viselni presztízst, az öltözethez jól megválasztott nyakkendőben megjelenni, pedig egyfajta kiválóan megformázott névjegy átadást is jelentett.

Sok divatíró a nyakkendő létét már a kilencvenes évektől megkérdőjelezte, és egyfajta beragadt, itt felejtett tizenkilencedik századi emléknek tartotta.

Neves tervezők egyre gyakrabban és kitartóan csak a keskeny, egyszínű verziókat mutatták be, majd egyre több lett a bemutatókon a nyakkendő nélküli öltönyös modell. Ennek és a lazuló felfogásnak hatására a nyelvújító elődeink által nyaktekerészeti mellfekvencnek elkeresztelt keskeny selyemdarab az elmúlt években csendesen kezdett visszaszorulni. Ez először a minták választékának ritkulásában mutatkozott meg, majd az egyszínű – leginkább fekete – nyakkendők elterjedése következett, majd lassan elmaradt a kötelező darab és az ingek felső, vagy felső két gombját nyitva viselő férfi már nem csak a magazinok trend rovatában, hanem a valóságos életben is megjelent.

Az üzleti élet lazulása csakhamar a politikába és átterjedt, manapság hagyományos értékrendet valló konzervatív politikusok is gyakran láthatóak nyakkendőt nélkülöző munkaruhában, még a tradicionális Londonban vagy Olaszországban is. A szabadon viselt inggallér napjainkra általános lett, az üzleti öltözetek mellett az alkalmi és esti ruházatoknál is megjelent, mint fiatalos alternatíva.

Olyan férfiként, aki gyakran visel öltönyt, én is szeretem a nyitott inges megjelenést, és távolról sem gondolom azt, hogy csak a nyakkendővel lezárt öltözet lehet tökéletes, de meggyőződésem az, hogy a nyakkendő igenis izgalmas és nélkülözhetetlen darabja kell, hogy maradjon a klasszikusan és informáltan öltözködő férfi üzleti és alkalmi ruhatárának. Ez a díszítő- és kiegészítő ruhadarab az öltözetet változatossá, a megjelenést izgalmassá és egyedivé tette. Fiatalosak és dinamikusak a fehér inges és sötét öltönyös összeállítások, de ezek mai elterjedtsége már-már egyenruhára kezd emlékeztetni. Igenis, érdekesebb volt a férfiak megjelenése az Esterházy kockás öltönyhöz viselt apró pettyes nyakkendővel, vagy a széles krétacsíkos öltöny keskeny csíkos vagy egyszínű változatokkal.

A nyakkendő eltűnésével a stílusunk egy igen izgalmas és kifinomult darabját mellőzzük a ruhatárból.

Természetesen a világ nagy üzleti városaiban, mint London, New York, de akár Tokió vagy Milánó sokan nem tudnak ma sem nyakkendő nélkül élni, de azt gondolom, ennek a klasszikus díszítő darabunknak ideje lenne visszatérnie Budapest, Berlin, Varsó utcáira is. A visszatérés jelei a klasszikus smart casual öltözeteknél szembeötlők, itt egyre gyakoribb a pamut és farmer nadrághoz, valamint pulóverhez és zakóhoz kombinált keskeny selyem illetve kötött nyakkendő.

Végezetül érdemes Oscar Wilde-ot idézni, aki a férfiember első komoly tettének a nyakkendő tökéletes megkötését tartotta,  azonban hogy ezt a fontos lépést megtehessük, ahhoz nyakkendőre lesz szükségünk!