Mézesmadzag

Az 1948-as születésű brit regényíró a szigetország egyik legolvasottabb és legnépszerűbb komoly írója. A Mézesmadzag különös műfajú könyv: 1/3–1/3–1/3 arányban szerelmes regény, kémhistória és a hetvenes években játszódó önéletrajz – az író fiatalkori emlékeinek megörökítése. Az utóbbi elem csak korlátozásokkal igaz, a kémtörténet helyszínei és történései teljességgel légből kapottak, és a szerző, természetesen férfi, nem a narrátorral, hanem a másik főszereplővel, a fiatal íróval azonos (bizonyos fokig).

Serena Frome (ahogy többször elhangzik, neve „frúm”-nak ejtendő) egy anglikán püspök egyik lányaként, nagy védettségben nő fel, és anyja arra kényszeríti, hogy matematika szakra menjen Cambridge-be, ahol csak bukdácsol, miközben az irodalom érdekli. Viszonyt kezd alkalmi barátja tanárával, egy idősebb, nős férfival, akivel vidéki házában találkozgat. Az ő segítségével kap állást a nevezetes MI6-nél, ami a CIA brit megfelelője. Itt eleinte csak favágó adminisztrációs feladatai vannak, mígnem egy nap komoly dolgot bíznak rá: egy új program keretében – a hidegháborús szovjet propaganda ellensúlyozására – egy ál-alapítványon keresztül gondosan kiválasztott fiatal íróknak támogatást ajánlanak, hogy csak az írásnak szentelhessék magukat.

Serenát egy Thomas Haley nevű egyetemi oktatóra, novellistára állítják rá. Egészen különös élmény az a két fejezet, amikor Serena az író novelláit olvassa. Mintegy összefoglalja nekünk, olvasóknak – az „idézett” mondatok dőlt betűvel vannak szedve, és ez nagyon jól működik… Hiába figyelmeztetik a fiatal kémnőt a szakma alapszabályára, hogy ne szeressen bele a célszemélybe, azonnal heves viszonyt kezd vele…

Közben egy sereg bonyodalom támad, barátnőjét kirúgják az MI6-től, több furcsa dolgot is megtud volt tanár-szeretőjéről. És közben ott feketéllik az 1970-es Anglia egész nyomasztó világa a háttérben, bányászsztrájk, áramkorlátozások, három napos munkahét, politikai totojázás a kormány szintjén, Heath után újra Wilson… Eközben a letehetetlenül izgalmas, valóságos figuráktól nyüzsgő, igen jól megírt cselekmény rohan a megjósolhatatlan végkifejlet felé. Annyit mondhatunk: se nem fekete, se nem fehér a könyv vége.

Az író több interjúban hangsúlyozta, hogy Angliában nem volt ilyen titkos, állami írótámogatási rendszer. Azt is hozzátette:

„Sajnos nem fordult velem elő, hogy kezdő író koromban megjelent egy nagyon csinos lány, és busás ösztöndíjat kínált.”

Érdekes módon a magyar kiadó szükségét látta lábjegyzeteknek, amelyeket a könyv végén olvashatunk. Van-e az illető műnek magyar kiadása, van-e valóban olyan irodalmi díj, amit a fiatal író elnyert, (nincs, de miről mintázták), hogy hívták a valóságban az MI6 első női igazgatóját stb.

(Sweet Tooth, 2012, magyar kiadás: Scolar, 2015, fordította Lukács Laura, kitűnően. Ára 3950 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)