Egy hét a városban

(Az egy nap a városban bloggerei végre könyvben is bemutatják, hogy miért szeresd Buda­pestet)

Ennek a könyvnek egy gyorsan népszerűvé vált Budapest témájú blog az előzménye. Öt-hat éve jelent meg az Egy nap a városban blog, kez­dettől fogva két barát írta, és képzeljék: egyikük sem bennszülött.  Jöttek, láttak, győztek: az első két évben több mint hétmillió kattintást értek el, face­book oldaluk hamar húszezer fősre da­gadt. (Jelenleg 53 185 sze­mély kedveli.)

Az egy nap különbséggel Győrben szüle­tett két, 34 éves blogger 2016-ban egy olyan köny­vet tett le az asztalra, amiről nem gon­doltuk, hogy elvileg lehetséges. Ugyan­is feltalálták a print és a digitális médi­um keresztezését. Ugyanis a könyvet teleszórták QR kódokkal, amelyeket mobil­telefonba olvasva megjelennek konkrét internet-helyek, pontosabban saját blog­juk egyes passzusai. Így a könyv volta­képpen tízszer-hússzor olyan hosszú, mint amit a kezünkben tartunk.

A két szerző enyhén szólva nem egypetéjű szel­lemi iker. Az állandó interakció, egy szöszmötölős, tépelődős ember (Ádám) és egy gyorsvonati sebességű, extrover­tált személy (Csaba) beszélgetése, kicsit a papírhoz igazítva, minden várakozás ellenére remekül működik.

Akárcsak a szerkezet. A könyv címe jó­val több, mint a blog címének parafrázi­sa: valóságos szervező elv. A hét egyes napjain megy végig, mindegyik nap­nak van témája:

– Hétfő: Budapest egy idegen szemével, / – Kedd: A budapesti falu, avagy hol tar­tunk Prágához képest, / – Szerda: A meglepetések városa, / – Csütörtök: Régi szakmák titkos mes­terei és egyéb kulturális izgalmak, / – Péntek: Egy olcsó, drága város, / – Szombat: Bevesszük egy baráttal a várost / – Vasárnap: Hogyan tegyük túl magun­kat a gyerekkorunk óta kísértő vasár­napi depresszión?

És mindegyik nap végén van egy önálló tárca, pl. a Bruno Bourel bevándorló fotográfus belső világát visszaadó portré: Egy város a lencse mögött. Ahogy a hét véget ér, úgy érezhetjük, hogy teljes egész port­réját kaptuk a városnak.

Hogy Hírlevélíró, maga is útikönyvek szerzője, megtudott-e új­donságot? De még mennyire. A kisméretű női lábakra sza­kosodott cipész! A luxusétterem belül­ről! Még saját szűkebb pátriájáról, Új­lipótvárosról is.

Az Egy hét a vá­rosban voltaképpen az útikönyv műfaj afféle végpontja. Nem klasszikus séta­útvonalak vannak benne. Azt érezteti, hogy Budapest olyan város, ahol bármerre elindulhatunk ka­landozni. Csak be kell kopogni, meg kell figyelni, ki kell nyílni a kalandra, az él­mények befogadására. És nem mondják, de teszik: meg kell osztani másokkal.

Olvassák, szeressék, dicsérjék, átkozzák ezt a könyvet. Éljen Budapest, a kollektív alkotás!

(Alexandra, 2015, 175 o., szerkesztő és projektmenedzser Gyuricza Eszter, ter­vezte Hársfai László, a borító, Bach Máté fotójának felhasználásával, Müller Péter munkája, ára: 3 699 Ft)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)