Példabeszédek

Véletlenek pedig nincsenek. A litera.hu portál szerkesztője nem véletlenül választotta a jól ismert muzeológust, kávéháztörténészt havi tárcaíró-párnak Nádas Péter mellé. 12 hónapon át egy-egy tárcát kellett írnia. Nem imádott Budapestje lett a téma. Hanem a saját családja, benne a saját gyermek- és ifjúkora. Csaknem mindegyik írás egy családi szállóige-csattanóra van kihegyezve. Részletesen, de összefoglaló módon is, néha a metaforikus fogalmazást is bevetve, féken tartott érzelmességgel. Vajda Miklós csodálatos memoárját méltatva régebben azt találtuk mondani, hogy „minden a forma”. Mármint hogy mindenki élete érdekes, de azt jól elmondani nem könnyű.

Hallgatom a szerzőt, aki a maga gyönyörű, mély hangján azt mondja egy rádió interjúban, bájosan eltévesztve a számot, hogy mindenkinek van 32 ükszülője, közöttük biztosan akadnak ugyanolyan csodabogarak, mint az ő családjában. Hááát… kevés az olyan szerencsés család, ahol annyira vigyáztak a papírokra, fényképekre, mint Salyéknál. (Most helyhiány miatt tegyük félre a borzalmas magyar történelem felelősségét.)

A szerző családja végtelenül változatos történetének kutatásában sokszor nagy szerencsével járt. Elég csak azt említeni, hogy a Példabeszéd a nemzetről című darabban amúgy ószövetségi módra (X nemzé Y-t…) a 13. századtól kezdve levezeti a saját családját. Az sem véletlen, hogy kiadója rávette a szerzőt, hogy írjon még néhány új darabot a sorozathoz, részben hogy elérje a könyv terjedelem legalsó határát, részben hogy legyen mód a kikerekítésre, az esetleges hiányok eltüntetésére.

Örök hála a kiadónak: a könyv mérhetetlenül több mint az egyes írások.

Így együtt olyan, mint egy családregény, középpontban egy soha nem látott komplexitású narrátorral, aki mindig csak az igazat mondja, és van hogy újra mond valamit (általában be is ismeri). Higgadtan, megbocsátva tekint az őt felnevelő asszonyokra (még a kemény, más világbeli nagymamára is, aki négy éven át, mamája külszolgálata idején, rondán zsarnokoskodott felette). Lassanként egyre több rétegben egyre többet tudunk meg a 20. századi ősökről, a Széchenyi fürdő bővítését tervező nagypapáról, aki aztán tönkrement és Teheránban kapott jól fizető munkát, aztán onnét került a gulagra, megélhetés nélkül hagyva családjának négy nőtagját…

Dokumentumokból lepárolt szépirodalom, mint a legjobb memoárok.

Egyetlen háborítatlan délután elég az olvasáshoz – úgy is nagy élmény. Én már nagyon bánom, hogy nem naponta vettem magamhoz egyet-egyet. A Példabeszédek olvasása során történelemszemléletem lassanként maradandó károsodást szenvedett. Ez a mélyfúrás (sőt, félig-meddig reprezentatív mintavétel) e nagy hagyományú magyar család életében sok mindent megmagyaráz arról, hogy miért vesztett utat Magyarország a rendszerváltás után.

(Ab Ovo, 2015, 159 o., a borítóképet Bleyer András, a szerző fényképét Takács Szabolcs készítette,

ára 2750 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)