Member of Group ›
Meztelenség és prostitúció
Csütörtökönként locsogunk/ fecsegünk az Életről. Meg mindenről.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.

Meztelenség és prostitúció

 

Most szinte látom a nagy zavart a fejekben, ahogy próbálja ki-ki összerakni a szópárosítás magasabb értelmét, de folyvást mellékvágányra téved. Tehát véletlenül sem arról van szó, hogy a megvetett szakma gyakorlása pőreséget feltételez, hanem sokkal inkább arról, hogy mindkét fogalom az álszentség táptalaja, a teljes ambivalencia forrása.

Tudjuk, hogy a meztelenség legtermészetesebb állapotunk, mégis szégyelljük és mások meztelenségét is – az adekvát helyzetektől eltekintve – viszolyogva fogadjuk. A prostitúciót elítéljük, erkölcsileg megbélyegezzük, mégis mindahányan prostituáltak vagyunk. Aki ezen mosolyog, az tálán nem annyira, mint az, aki a kategorikus kijelentésen felháborodik. Vagy talán a mosolygó sem kevésbé, csak neki nem olyan rossz a véleménye a prostitúcióról, több örömöt talál benne, akár a jó kurva.

Nem (csak) azért viselünk ruhát, mert fázunk, hanem mert meztelenségünk olyan szinten idegenné vált, hogy már saját testünktől is idegenkedünk. A meztelenség természetessége merő teória marad, legtermészetesebb állapotunkat szégyenteljesnek éljük meg.

Pedig nem volt ez mindig így, se a meztelenséggel, se a prostitúcióval. Mindkettő a keresztény erkölcsök intoleranciájának esett áldozatúl. A keresztény hit tana, a testet a bűn forrásaként jelöli meg és a testiség minden megnyilvánulását elítéli, a szexualitást meg már magával az ördöggel azonosítja.

A prostitúciót még az egyháznak sem sikerült teljesen visszaszorítania – ebből is látszik mekkora valós társadalmi igény van rá – de megpecsételni annál inkább. Korábbi kultúrákban az ellenszolgáltatás fejében történt „szerelmi“ szolgáltatások megítélése semmivel sem volt rosszabb egyéb szolgáltatásoknál. Természetesen itt is, mint minden más munkánál, voltak magasabb és alacsonyabb szintek, de társadalmi megbélyegzettségről szó sem volt.

A görögök idealizálták az emberi testet, a szépség mércéjévé tették, s meztelenségükből nem hogy nem csináltak nagy ügyet, az szinte az önmegvalósítás részévé vált. Az olimpiák sportolói meztelenül küzdöttek meg egymással, s a nézők nem csak sportteljesítményeikben, testük szépségében is gyönyörködtek. A hetérák, a hivatalos örömlányok pedig a társadalom megbecsült tagjai voltak.

Mi messzire kerültünk attól az emberléptékű világtól, amiben mindennek mértékéül az ember, a szépség mértékéül pedig az emberi test számított. Kár, mert én ettől érzem úgy, hogy nem jó helyre születtem. Ez folyamatos „visszavágyódásaim“ oka a görög életideálokhoz.

Ma valahogy így állunk ehhez a kérdéshez: Az Isten teremtett egy pár szép embert – őket látjuk folyvást a magazinok címlapján – a többi csúnyát pedig be kell takarni ruhával! Vajon azért „csúnya“ az ember, mert ruhában jár, vagy azért jár ruhában, mert csúnya? Meggyőződésem, hogy az ember egészségesebb és szebb lenne, ha rendezni tudná viszonyát testéhez és nem bújtathatná mindenkor hibás életszemléletéből eredő testi „fogyatékosságait“ jótékony göncei alá. Testtudata fejlődéséhez elengedhetetlen a meztelenség felvállalása.

A prostitúció pedig azért olyan „mocskos“, mert a „jópolgári” erkölcsök a társadalom árnyékvilágába száműzik. Nyilvánvalóan csak magukra kevésbé adók vállalják fel ilyen körülmények között. Teljes rehabilitáció és szalonképesség mellett még azok is csodálkoznának a nők hajlandóságán, akik ezt illetően eddig sem bizonyultak túl naivnak.

Minthogy a prostitúció szavunk negatív, a prostituálódás minden más válfaját is a kurválkodással tesszük egyenlővé. Egyébként az is. Hogy most főnökünknek hajbókolunk, mikor legszívesebben megfojtanánk, vagy akkor mosolygunk, ha vicsorogni lenne kedvünk, vagy éppen lábunkat tesszük szét, mikor a legkisebb hajlandóságot sem érezzük, egyre megy. Mindezt jól felfogott érdekből tesszük. És ha a kurváról nem lenne olyan rossz a véleményünk, magunkat sem kéne magunkban oly mélyen elítélni.

Csapat

 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
 Marvin
Marvin Says
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
 PHENOM
phenom.hu
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
Schiffer Miklós
Schiffer Style
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
Török András
Simplicissimus
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
Korábbi vendégíróink
Balázsi Dia & Peti 
My Little Melbourne Family
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
 Ernyey Béla
Ernyey Béla
Színész
 Erőss Zsolt
Eross Zsolt
Hegymászó
 Fabricius Gábor
Fabricius Gabor
Head of Innovation
 Dr. Farkas András
Farkas András
biztosítóalapító
Gecser Ottó
gecserotto
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
Guld Péter
GuldPeter
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
Hoffmann Petra
Petra
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Kertész Bálint
Videographer @ 42BIT
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
 Lakatos Márk
Lakatos Mark
Stylist
 Lang Viktória
Lang Viktoria
Lakberendező
 Litkey Farkas
Litkey Farkas
Vitorlázó
Mei Mei
Mei Mei
Stylist
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
Trunkó Bence
Shadowriter
Az vagy, amit nézel.
Pályázott vendégíróink
Hegedűs Ágota
hegedusagota
Hegedűs Ágota
Somogyi Richard
somogyirichard
Grafikus, belsőépítész.
Tóth Olivér
totholiver
Creative Image Artist
Vécsei Rita Andrea
vecseiritaandrea
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
 
Smile
Culture
Shop
Photo
Video
Ride
Art