Mindenszenteki pogány gondolatok

A minden szenteknek szánt megemlékezés a hagyományok szerint a halottak napját előzi meg, mára már azonban a kettőt a katolicizmus egybemosta. A hagyomány kialakulása roppant hosszú és szerteágazó folyamat eredménye. A keresztény egyház általában a pogány népek halottkultuszát igyekezett megtölteni keresztény tartalmakkal – az ősi kelta eredetű halloween esetében azonban ez csak részben sikerült. Megjegyzem a halloween eredetileg a halott lelkek elriasztásáról és nem magasztalásáról szólt.

A mindenszenteki ünnep mai, egységes formájához azonban még az egyházon belül is hosszú út vezetett.

A halottak és a szentek ünnepét, más megfogalmazás szerint a valaha élt igaz emberek tiszteletére és magasztalására tartják és ez a megfogalmazás már hozzám sokkal közelebb áll, mert univerzális, emberi, felekezetek, világnézetek és vallások fölött álló. Az emberi értékek és az emberi méltóság kérdése számomra nem felekezeti kérdés.

A halál sem.

Még sosem láttam egyetlen szentéletű embert – de a világon senki sem – akire ne ugyan ez a sors várt volna. Tehát a halál megkérdőjelezhetetlenebb igazság, mint minden más – a halál kérdésében nem egységes nézeteket valló – vallás és filozófia. Én személy szerint nem foglalkozom avval, hogy mi jön a halál után. Abból indulok ki, hogy semmi, s a végérvényes elmúlás gondolatával is már régen megbékéltem. És mert ez így van, több figyelmet fordítok földi létemre, időmet, energiámat nem a halál utáni létek tanulmányozására fecsérlem. Sok jót tehet az ember jelen életében is – ajánlom ezt figyelmükbe azoknak, akik a következőkkel vannak elfoglalva.

Ha nem is tartom valószínűnek, azért nem zárnám ki teljességgel a lehetőségét, hogy ebben a végtelenül bonyolult és tudományosan alig megfejtett világunkban a létnek többféle szintje lehetséges, de, hogy erről ma még – konkrét tudás hiányában – vitatkozni sem érdemes, abban biztos vagyok. Hagyom tehát meglepni magam, s azt hiszem, hogy a magamfajta hitetlen Tamások, akik elvárások nélkül élik életüket, többször lepődnek meg kellemesen. Ha elmentek a temetőbe, ne azért menjetek, mert a holtak, kikkel szemben kiegyenlítetlen számlátok van, rossz lelkiismeretet generálnak bennetek.

Álszent ájtatoskodással számlákat kiegyenlíteni önámítás.

Vegyétek inkább észre, hogy titeket is szentéletű emberek vesznek körül, olyanok, akik nélkül életetek nem az lett volna, lenne, ami lett. Ezek a mi életünk alakulásában megkerülhetetlen emberek, akiknek nem szimpla szívességeket köszönhetünk és akik előtt fejet kell hajtanunk, mert saját méltóságunknak tartozunk annyival, hogy tudjuk, kik számunkra a szentek – az igaz emberek.

Ők nem tudják, csak mi tudjuk, mert ők maguk a saját szentjeikkel vannak elfoglalva. Így zárul ez a nagyon emberi kör. Az igazak egy része már nincs közöttünk. De amíg élünk, néha felkeressük őket, hogy tiszteletünket, szeretetünket fejezzük ki előttük, úgy mint elhunyt szeretteink előtt is. Magunknak teszünk jót vele, mert a megtisztult lélek jó érzéssel tölt el bennünket.

Menjünk tehát a sok buta babonát félretéve mi is el a temetőbe, (nagyon jó hely az és nem árt szoktatni magunkat hozzá, hiszen időnk legnagyobb részét ott fogjuk eltölteni) azokra gondolva, akik fontosak voltak nekünk!  Meg fogsz lepődni, hány ilyen ember jut majd eszedbe az elmélyülés pillanataiban. Menjünk minden szentekért, a mi szentjeinkért, az igaz emberekért és a mindenszenteki ünnepi díszbe öltöztetett temetőink megejtő, meghitt szépségéért!