Zero waste életmód

Azt is tudjuk, hogy az ipar tervezett elévüléssel (planned obsolesence) megrövidíti a termékek élettartalmát, hogy az újratermelést, ami ugye a jólét záloga is egyben, biztosítani tudja. Ugyanakkor az elromlott termékek javítása gazdaságtalan, újrafelhasználásuk pedig gyerekcipőben jár. Azt is tudjuk, hogy világunkat lassan betakarják a szeméthegyek, hogy környezetünk helyrehozhatatlan károkat szenved, hogy forrásainkat kiszipojozzuk, a természetet és klímát a katasztrófák irányába tereljük. Tudjuk mindezt és sok minden mást, de nem teszünk ellene semmit.

Hogy miért is?

Hát mit tehetnénk mi átlagpolgárok? – kérdik sokan és meg vannak győződve arról, hogy semmit, mert mindezekért a nagyok, a multik és a vele szövetkező gonosz politika felelős. Pedig a szabad piacgazdaságban egy átlag polgár hatalma a politikai döntőképességénél sokkal inkább vásárlási szokásaiban manifesztálódik.

Én mindig azt tartottam, hogy semmivel sem tudjuk a világ sorsát jobban befolyásolni, mint vásárlási szokásainkkal.

De azért ez sem olyan egyszerű. Mi átlag fogyasztók permanens befolyásoltság alatt állunk, komoly tudományos alapossággal manipulálják fogyasztásunkat. Amit mi nem tudunk, vagy ami nem tudatos, arról ők pontos információkkal bírnak. Azt is tudják mit álmodunk, hiszen az álomport is ők hintik el, igényeket, vágyakat generálva bennünk. Olyan dolgok tűnnek ma nélkülözhetetlennek, amik létezéséről tegnap még nem is tudtunk.

De kik is ezek az „ők”? Az maga a szisztéma. Az ördögi szisztéma quintesszenciája, önálló életre kelt gazdaságunk önfenntartó, központi idegrendszere, aminek paradox módon többé-kevésbé mindenki részese. Kevésbé misztikusan persze lehetne ezt sales marketingnek is nevezni, amit ma már a legmagasabb szinten tanítanak az egyetemeken. 

Nos egy szóval nehéz az árral szemben úszni.

Aki megpróbálja, számíthat arra, hogy a csorda letarolja. Nehéz egyedül opponálni, így az ellentábor is szervezkedik. Létrehozza a maga marketing módszereit és igyekszik trendet teremteni. Az alternatívok, a más életformát propagálók tudják, hogy csak összefogva lehetnek erősek, s csak így nyerhetnek csatát. 

Minap egy internetes újságban egy filmriportra lettem figyelmes. Zero waste életmód – ugye már neve is van – avval reklámozza magát, hogy e trend követői életterükből száműzik a szemetesládát, jóléti társadalmunk egyik legfőbb kellékét. A mellékelt filmből az is kiderül, hogy ez persze egy hosszú folyamat eredménye és egy totális átállást, szemléletváltást feltételez. Riportalany egy ifjú hölgy, aki rengeteg példával illusztrálva, részletesen elmeséli, hogy lehet mindazon fogyóeszközöket kiváltani ill. helyettesíteni, amik szemetet termelnek. A trend követői avval büszkélkednek, hogy náluk egy befőttesüveg is alig telik meg szeméttel fél év leforgása alatt.

A vásárlásunkkal szavazunk mondja a hölgy és szíven üt a kijelentés, hiszen felettébb ismerős a gondolat.

Mikor azt kérdezik, mindezt miért csinálja, indirekt választ ad: Ha majdan gyermekem megkérdez, én mit tettem a világ sorsáért, tudjak mit válaszolni. Sokszor elgondolkodtam azon, vajon, ha a világot ilyen alternatív trendek uralnák, mennyire esne vissza az életszínvonal, hiszen a gigantikus szemétprodukcióval gyengülne a világgazdaság teljesítménye, következésképpen az egy főre eső GDP.

Aztán arra az eredményre jutottam, hogy a fogyasztás szerkezetének változása egy csomó új üzletágat teremtene, ami pótolná a veszteséget. Az előre nem csomagolt, kimért élelmiszerek más üzleteket, más értékesítési metódusokat és sokkal több személyzetet feltételeznek. Az árak kétségtelenül drágulnának, viszont mind a termékek, mind a kiszolgálás minősége javulna. Az életminőségről nem is beszélve egy olyan tiszta és élhető világban, ahol az automatizmust emberi kommunikáció válthatná fel.