Mitől férfi a férfi?

Azt hiszem a teremtés koronájának önképe nagyban tér el attól, ahogy a nők látják a férfiakat. A férfiak túl nagy jelentőséget tulajdonítanak férfiasságuknak, vagyis annak, amit ők férfiasság alatt értenek.

Ebben az értelemben egy kicsit minden férfi túlbecsüli önmagát, szexuális teljesítőképességét. De ez részben érthető is, hiszen még szóhasználatunkban is rájátszunk erre a megközelítésre – tökös legény, potens férfi, kis fasz, nagy fasz, stb. Egy férfi „férfiasságának“ mérete tudatformáló tényező. A méret, a potencia és az ezekből eredő boldogító és nemzőképesség, meghatározó a férfi személyiségének fejlődésében. Másfelől az ilyen jellegű elégtelenségek hatására a személyiség törvényszerűen csorbát szenved. Egy férfi tehát lehet zseni, rendelkezhet a legnagyobb hatalommal vagy vagyonnal, férfiasságának hiányosságait lelkileg sosem képes kompenzálni, bármennyire is törekszik rá. De ugyanakkor az ebbéli igyekezet űzi, hajtja, ösztönzi a legnagyobb teljesítményekre.

A világtörténelem telis-tele példákkal.

A valóban potens, kiváló attribútumokkal rendelkező vezérbikáknak nincs kompenzálási kényszerképzetük, de annál nagyobb a küldetéstudatuk. Küldetéstudatuk pedig abból áll, hogy minden nőt nekik kell megtermékenyíteni, nekik kell génjeikkel a földet benépesíteni. Ezért aztán ők is pénzre, hatalomra törnek, hiszen mindez „sokba kerül” – a nők nem adják olcsón magukat. A hatalomra való törekvés tehát minden esetben kényszerpálya, mögötte versenyszellem, vagy kompenzációs kényszerképzet húzódik meg.

Egy férfi, ha szexuálisan érett korba lép, csak az esélyre vár.

Ha azt mondanák neki, jó megkapod, de el kell menni érte gyalog Amerikába, csak arra lenne kíváncsi, hogy melyik irányban induljon el. Később, egy bizonyos koron és társadalmi helyzeten túl, már nem él minden lehetőséggel, mert kerüli a szociális konfliktusokat, ráadásul sokkal vonzóbb is azáltal, ha kissé megközelíthetetlen marad, de jóleső érzéssel konstatálja az önszántából elszalasztott sanszokat.

A férfi önképe és küldetéstudata nem kapcsolat-konform, lényének nyílt felvállalásával esélyeit csökkentené. Ahhoz viszont, hogy esélyeit növelje, el kell hitetnie szíve választottjával, hogy szexuális éhsége nem személy független ösztön, hanem kizárólagos vonzalom, ami csakis és egyedül párjának szól. Ezt még igazán megjátszania sem kell, amíg szerelmes, de mint tudjuk, egy élet – kevésbé ideális esetben – egy szerelemnél tovább tart. A nő a vadállatot szelídíti női vonzerejével, de számára ez a játék csak addig igazán izgalmas, ameddig a fenevadtól nem érzi magát száz százalékig biztonságban. Ha a szelídítés túl jól sikerül, a férfi a nő számára megszűnik kihívásnak lenni.

Egy férfi, ha nem kihívás, akár ivartalan is lehetne, egy nőnek olyannyira érdektelen.

Mitől férfi tehát egy férfi?

Egyrészt attól, hogy nemének sajátosságait legjobb formában képviseli – erős, határozott, bátor, szenvedélyes, ugyanakkor gyengéd, udvarias és figyelmes. Másrészt vadságával és nehezen zabolázhatóságával a nő számára sosem szűnik meg kihívásnak lenni – a nő éberségét örökkön ébren tartja és tudatosítja vele, hogy a férfi szelídítéséhez mindenkor legjobb formája és legbujább nőiessége szükségeltetik.

Az igazi férfi legfőbb erénye, hogy sosem veszíti el önuralmát, s a kontrollt sem adja ki kezéből soha. S bár teljesen megszelídíteni nem hagyja magát, feladatát és végső küldetését a másokért való felelősségvállalásban találja meg, legvégső esetben attól sem riadva vissza, hogy szeretteiért, családjáért még saját életét is kockára tegye. Ha valamitől hiteles egy férfi, hát ettől.

Ilyetén nemes vonások ismeretében már csak azt kell tisztáznunk, hogy ki közülünk egy igazi férfi.