Mongooz and the Magnet interjú!

Nincs ez másképp a zenészekkel sem, akiket különösen érzékenyen érint a jelenlegi helyzet. Ebből az izoláltságból és bizonytalanságból pedig olyan dalok születnek például a Mongooz And The Magnet esetében mint a señorita, amely első hallgatásra inkább tűnik szerelmes balladának, mint disztópikus jövőképnek. A dalról, a hozzá készült egyedi klipről meg persze a karanténbéli megéléseikről Magnus Måløy (ének-gitár) és Ian O’Sullivan (ének-nagybőgő) mesélt nekünk.

Az utóbbi hetekben, hónapokban mindenkivel nagyot fordult a világ. A zenei szakma például az elsők között volt, amely megsínylette a járvány miatti korlátozások bevezetését. Titeket hogyan érint/érintett a kialakult helyzet?

Magnus Måløy: Igen, nagyon érdekes helyzetbe kerültünk. Zenészként nagyon frusztráló érzés, hogy minden koncertet le kell mondani vagy elhalasztani, és otthon, a négy fal közt ragadsz. De azt hiszem, ebből a helyzetből is a legjobbat kell kihozni. Nem akartuk, hogy a vírushelyzet visszatartson minket a zenéléstől és attól, hogy kapcsolatban maradjunk a közönségünkkel. Ezért inkább otthon kivitelezhető ötletekkel álltunk elő: befejezünk korábban elkezdett dalokat, csinálunk karanténsorozatokat a YouTube-csatornánkon, ilyesmik.

Szóval inkább úgy fogtuk fel, hogy most lehetőségünk van más szempontok alapján foglalkozni a zenénkkel. De már alig várjuk, hogy ősszel újra színpadra állhassunk!

Magnus Måløy és Ian O’Sullivan | Fotó: Dancs Enikő Bianka

Még 2019 novemberében, háromévnyi szünet után jelent meg a people=people című EP-tek. Azóta nem hallhattunk tőletek új dalt, most pedig éppen a karantén közepén érkezett meg a señorita. Régóta ott motoszkált már bennetek a szám ötlete, vagy a mostani helyzet inspirált titeket?

Ian O’Sullivan: Pont ráértünk (nevet). Még a karantén előtt felvettük a dal nagy részét, de csak nyárra időzítettük volna a megjelenést. Viszont a koncertek és turnék nélküli, “maradj otthon” élet folyamán egyre erősebb lett az inger, hogy MOST kell alkotnunk valamit, hogy ne érezzük magunkat haszontalannak.

A dalt hallgatva kettős érzések kavarognak bennem, leginkább, ami a szöveget illeti. Egyrészt azt gondolom, ez első olvasatra egy „egyszerű” szerelmes szám, de közben úgy érzem, van ennek a szövegnek egy mélyebb olvasata is. Miről szól valójában ez a dal?

M. M.: Igen, valahogy az sült ki belőle, hogy írtunk egy dalt a világvégéről. A karantén ideje alatt fejeztük be, és az izoláltság, a bizonytalan jövőkép, illetve az aggodalom, hogy most miből is fogunk megélni, mind befolyásolták a dal mondanivalóját. Azt az érzést próbáltuk dalba önteni, hogy most tényleg mélyponton vagyunk, és ez a világvége. Általában pozitív srácok vagyunk, de úgy éreztük, fontos, hogy ezekben az időkben is őszinték maradjunk, és most ez jött ki belőle.

A szöveg ugyan meglehetősen negatív, zeneileg viszont abszolút egy pörgős, laza, tulajdonképpen vidám dallal van dolgunk. Tudatosan építettetek erre a kettősségre?

I. O’S.: Szerintem ez egy olyan szám, amelyet ha tudatosan építünk fel, akkor nem lesz jó. Ez a dal esszenciája, hogy őszintén, a szívünkből és lelkünkből jön. Most ez lett belőle. Mint ahogy az élet maga is egyszerre édes és keserű, egyszerre csodálatos és olykor brutálisan szomorú – a señorita is ezt az érzést próbálja megfogni és megfogalmazni. Eleinte más irányba indultunk el vele, és más jelentése, hangzása is lett. Jó volt, de valamiért mégsem szerettük annyira. Csak a karantén utóbbi heteiben éreztünk rá a saját számunk valódi lényegére, mondanivalójára, és ez alapján fejeztük be a dalt.

A dalon Dani Castelar producerrel dolgoztatok együtt, akivel a people=people című lemezt is rögzítettétek. Hogyan zajlott a közös munka úgy, hogy ti itthon, ő pedig Spanyolországban van?

M. M.: Az alapokat (dob, gitár, basszus) már nagyjából egy évvel ezelőtt felvettük Danival, amikor a people ═ people készült. A karantén alatt döntöttünk úgy, hogy ideje befejezni, de szerencsére a 21. században élünk, ahol tudunk egymásnak hanganyagokat küldeni. Tulajdonképpen néhány dolgot még felvettünk otthon a hálószobánkban, amit elküldtünk neki. Dani aztán kiegészítette néhány saját ötlettel.

Egy ideig még ide-oda küldözgettük egymásnak Spanyolország és Magyarország közt, különböző ötletek, hangzások merültek fel, mielőtt megtaláltuk azt, amilyennek ezt a dalt hallani szerettük volna. Így is nagyon gördülékeny volt a közös munka, de azért jobban szeretem, ha tudunk találkozni és közösen, egy szobában dolgozni.

Ezzel az EP-vel egy új korszakot nyitottatok a zenekar életében. Az albumon hallható négy szám mind egy-egy erős érzelemről, meghatározó emberi kapcsolatról szól. Mindezt a señoritával úgy érzem, magasabb szintre emeltétek. A jövőben is hasonló dalokra számíthatunk majd tőletek?

I. O’S.: Az elmúlt években sokat gondolkodtunk a zenélésről és a stúdiózásról, mert őszintén szólva nem voltunk elégedettek a nagylemezünkkel. Nagyon elkeserítő érzés, amikor az ember nem szereti a saját felvételei végeredményét. Nagy álmaink voltak, de a kudarctól való félelem sokáig visszatartott minket attól, hogy visszamenjünk a stúdióba. Ehelyett inkább vártunk, zenéket hallgattunk, terveztünk, inspirálódtunk, dolgoztunk. Novemberben végül visszatértünk, és végre eljött az az érzés, amikor imádunk minden egyes számot az új lemezen. Most már nincs bennünk félelem, inkább izgatott várakozás és ötletelés a jövőről, ami sok változást tartogat.

Ebből az új időszakból (és ezáltal a számokból is) már hiányzik a fiatalkori felvágós hangnem, végre rátaláltunk saját magunkra és ezzel együtt a hitünkre önmagunkban.

Fotó: sinco

A számhoz készült egy klip is, amelyben a koncertjeitek, a turnéitok pillanataiból válogattatok, és melyeket egy-egy stockvideós bevillanás szakít félbe. Hogyan is állt össze ez a klip?

M. M.: Mivel mindannyian önkéntes karanténban voltunk, nehéz lett volna új felvételeket készíteni. De szerencsére a multitálentum dobosunk, Háló Geri tud egy-két dolgot arról, hogyan kell klipet csinálni néhány telefonos koncertfelvételből és interneten található, ingyenesen használható videókból. Az élő videók a tavalyi turnéinkon készültek, ezt kombináltuk olyan felvételekkel, amelyek nagyon jól elkapják a dal hangulatát. Annak ellenére, hogy ez a legkisebb költségvetésű videónk, szerintem a legjobb, amit eddig készítettünk.

A señorita apokaliptikussága ellenére is van okunk pozitívan gondolkodni?  Ti hogyan tekintetek a jövőbe emberileg, szakmailag?

I. O’S.: Alapvetően mindannyian optimista emberek vagyunk, abban hiszünk, hogy végül a jó, az igazság és az igazságosság mindig győzni fog. Ebben az időszakban lehet igazán látni azt, hogy a társadalom mennyit tesz meg egymásért. Ebből az egész helyzetből sokat lehet tanulni, a legnagyobb tanulság valószínűleg az, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, valamint hogy mi mindenre képes a mai modern technológia.

Szinte bármit meg tudunk oldani otthonról: dolgozni, ételt, italt, ruhát rendelni, zenét hallgatni, kommunikálni a szeretteinkkel. De mit ér mindez, ha nem találkozhatunk személyesen egymással? Akármennyire is modern korban élünk, talán most ébred rá mindenki, hogy a valódi kapcsolatok tartanak minket életben.