Nespresso Dharkan

Szeretem az eleganciát, számomra egy attitűd, az élet egyik művészete. Vonzódom a kifinomult tárgyakhoz, kedvelem a finom megmunkálást, a különlegeset, az egyedit, a hétköznapitól elválót. Boldog vagyok, ha az életet olyan apró örömök körül élhetem meg, amelyek szebbé, tartalmasabbá és színesebbé teszik a napjaimat.

Számomra az élet élvezetének egyik legegyszerűbb és leghétköznapibb megélése egy forró, az érzékeket gazdag aromával elárasztó ristretto, amit sehol a világon nem fogyasztanak olyan természetességgel, de eközben könnyed eleganciával és stílussal, mint Olaszországban.

Az autópályák menti autógrill megállóktól, a kisvárosok zajos talponálló kávézóin keresztül, Milánó, Róma, Firenze és Genova kávéházaiig, a ristretto fogyasztásában van, egy állandóan jelenlévő, örök elegancia. Egyfajta könnyed, szél futotta sprezzatura, azaz kitalált könnyedség. Trieszttől Nápolyig az olasz emberek boldogan, önfeledten és naponta többször hódolnak ennek a rövid, de annál intenzívebb élvezetnek.

Ez a gyorsan nagy nyomással a csészébe préselt nedű, amely egyszerre mély és tartalmas, ugyanakkor simogató és lágy, számomra egyet jelent az olasz életérzéssel, az élet itteni ráérős és mégis mindig rohanó megélésével. A ristretto lényege éppen ebben áll, egy eszencia, amely gyorsan illan el, íz világa, emléke, mégis hosszú ideig velünk marad.

Az olasz városok zajos bárjainak selyemruhás és blézeres asszonyai, a szürke és kék öltönyös, szorosra csomózott nyakkendőt viselő férfiak, a farmerest vászoncipős fiatalok, a rakodómunkás és a pizzafutár vagy a divat dandy utánozhatatlan, emlékezetes és könnyed eleganciával emeli szájához és hörpinti le a gyűszűnyi ristrettot.

Itáliában örökre belém vésődött a gyors és határozott mozdulat eleganciája, a porcelán csörrenése, a kávé mindent elárasztó illata. Ez az, ami rabul ejtett, a tradíció tisztelete, a klasszikus szeretete, a hagyományok állandó jelenléte.

A Nespresso Dharkan intenzív, ízekben gazdag új keveréke, felidézett bennem egy genovai napot, amikor a kikötőváros megismerése közben, három nagyon különböző helyen fogyasztottam el kedves ristrettoimat.

Genova, az a város, ahol a XVI. és XVII. században épült lenyűgöző paloták, egyszerű szomszédságban élnek a középkori sikátorok sötétségével és kendőzetlen szegénységével, hogy aztán egyfajta újvilági szimbiózisra találjanak a szikrázó és pálmákkal teli tűzdelt gigantikus kikötő nagyvonalúságában.

A délelőtti genovai ristrettomat egy egyetemisták által látogatott egyszerű bárban az egyetemnek helyt adó, de kissé megkopott egykori főúri palota sarkán, a másodikat az elegáns árkádos házakkal keretezett városrész mozaikpadlós, mahagóni faberakású polgári kávézójában, a délutánit pedig a kikötő feletti óváros egyik apró, és eléggé leszakadt kis bárjában fogyasztottam el. Három egymástól nagyon különböző helyszín, különböző élmények, amelyeket a ristretto köt össze bennem.

A Nespresso Dharkan fogyasztása közben az ízeknek és hangulatoknak ez a genovai élményét élhettem újra, eközben élvezhettem az összetevők kifinomultságát, ahogy a gazdag nagyvonalúság finoman simul a könnyed mindennapiságba. A Dharkan kortyolgatása közben selymesen futottak szét nyelvemen az ízek, végül mégis egy kemény és határozott emléket hagytak maguk után, a valóság éles árnyékaként. Az új Nespresso íz intenzitása keretes, határozott, utóíze mégis könnyed és lesimult, az élet sokszínűségét a komolyan megélt könnyedség hangulatát adta nekem.

A Dharkan fogyasztása közben Fellinis mozifilmként pörögtek elém a bohókásan öltözött egyetemisták, a belváros választékosan öltözött emberei, és a megfáradt kikötői arcok, akikben egy mindig közös Itáliában, a pompás ízek élvezete,a ristretto szeretete.