Nyárra B(izto)SA(n) kész lesz!

Ahogy arról korábban már nagy örömmel beszámoltam, a többszörös díjnyertes CaféRacer42 óriási nemzetközi sikere után ismét nekiveselkedtünk Sapival egy motorépítő projektnek. (A Sapka Művek ötéves tervében úgyis szerepelt egy BSA metamorfózisa.) A fegyvergyárból lett patinás brit motorépítő üzem viszontagságos életútjáról többet, szintén az első BSA posztból tudhattok meg. A donor C15 Starról csak annyit, hogy egy négyütemű, 247 köbcentis erőforrással rendelkező, 15 lóerős motorkerékpárról van szó, melyet ’58 és ’67 között gyártottak. Szóval nem mai csirke a kicsike. Sapka Mesternél legutóbb tett látogatásom alkalmával örömmel konstatáltam, hogy csak a kutya a régi, a motor viszont végre „talpra állt”, hiszen kialakult a végleges vázszerkezete. A jármű 6-7 centivel hosszabb lett így, de ez a „toldás” csak jót tett neki. Felhívom figyelmeteket a motor alatt látható, három mázsás (!) fekvő „monolitra”, melyhez (még) hozzá van hegesztve a váz. Szemmel láthatóan nagy idők tanúja ez a sokat látott masszív fémdarab, számtalan korábbi hegesztés nyomát találtam meg rajta. Minden korábbi illesztési pont, egy-egy motorépítés történetét hordozza magában. Szép szimbóluma ez a súlyos fémdarab az elmúlt dolgos éveknek.

Örültem annak is, hogy a hátsó (19-es) kerék is a helyére került és a kipufogó is többé kevésbé elnyerte végleges formáját. (Géppuska jellegű végén még filctollal rajzolt lyukak vannak, de már így is jól látszik, hogy remekül fog festeni a kész vason.) A hátsó kis lámpa, amely majd a vázra kerül, szintén szép darab. A dobozban, melyben Sapi a BSA eredeti alkatrészeit tartja, egyébként is öröm turkálni. Hol egy gyönyörű és autentikus duda, hol egy patinás olajtartály sapka kerül az ember kezébe. Igazi ékszerdoboz ez, tele meglepetésekkel! Két rajtszámot is elhelyezünk majd a trackeren, az egyik az első lámpa helyére kerül, a másik pedig (a hátsó lámpához hasonlóan) a vázon kap helyet. Ugyan új olajtartályt kap majd a motor, de az eredeti sapkát tekeri rá majd a Mester, így tartva meg annak korabeli jellegét. Érdekes volt megfigyelni a vázon a (keményen) forrasztott muffolt rögzítéseket. (Napjainkban már a rézzel rögzített, muffolt technikát leváltó hegesztett acélkonstrukciókat is felváltja az alumínium és karbon egyre rafináltabb használata.) (Kéz)míves munka a majdani lengőnyereg alapját képező ülés is, melyet Sapi a rá jellemző maximalizmussal, két és feles anyagból hajlított a megfelelő formára. A végeredményt önmagában is ki lehetne állítani és vitrinben kellene mutogatni. (Szinte) kár, hogy be lesz burkolva majd. (Hja, győzőtt a kényelem!) Végül, önmagamat és Sapkát is biztatva, csak annyit írhatok, mint a BMW építésének ezen kezdeti stádiumában: Ha a SapkaMűvek alapítója mellett Szent Kolumbán, a motorosok védőszentje is úgy akarja, nyárra egy hamisítatlan, dirt tracker boldog tulajdonosa leszek! Hajrá Sapka, hajrá Kolumbán! Bízunk bennetek! (A nagyfelbontású képeket Flickr csatornánkon találjátok meg, a kiindulási állapotot bemutató videót pedig e sorok után közvetlenül.)

https://vimeo.com/106087843

A Mester akcióban.

Sapka Művek.

Igaz barát.

Muffolt rögzítések.

Csendélet.

Géppuska.

Az eredeti duda.

Ülés, de milyen!

(Még) rögzítve.

Kincsek.

Két és feles anyagból!