Kerekes Évát és a monodrámát, mint színházi műfajt mindig is szerettem, ezért amikor múlt év végén megjelent az Örkény Stúdióban ez a darab, rögtön eldöntöttem, hogy megnézem.
Már a nyitókép is black-in-black sötét. (Látvány: Giliga Ilka.) Fekete díszletben egy feketébe öltözött nő mesél. Egy monodrámában nem szokatlanul a múltjáról. A róla alkotott képünk persze néhány apró gesztus és félmondat után úgy változik, mint egy filmsorozatban, amikor egy időrendben korábbi történés alapján értjük csak meg (akár az évad közepén) egy szereplő valódi motivációit. A színésznő apró, decens lépésekben építi fel a testileg és lelkileg bántalmazott nő karakterét. Minden nyugodt rezdülése konstruktív maga felé, végig elkerüli a destruktív önsajnáltatás neurotikus, lefelé mutató spirálját.
A fekete tér közepéről a plafonra projektált ég jellege persze a mesélő szövegére reflektál. Hol tiszta és kék, hol pedig beborul. Az előadás során csak kétszer vetít mást a projektor. Egyszer egy filmrészletet (Megáll az idő), másodjára pedig a gyilkosságról valló színésznő arcát premier plánban. Ahogy az előadás adatlapján olvasható, a Gothár Péter osztályában most végzett író-rendező Dávid Attila szövege, több mint húsz bántalmazott nővel folytatott interjúból állt össze. (Dramaturg: Varga Zsófia.)
Több okból is érthető, hogy miért a Stúdió intim terében játszák ezt a különleges atmoszférájú drámát.
A két, egymásnak szembeállított nézőtér közé helyezett játszótér tovább gazdagítja a darabot. Aki nem kedveli a szemkontaktus (tágabb értelemben szembenézés) felelősségét, időnként kényelmetlenül érezheti magát az előadás során. Ami persze tök OK, sőt akár az alkotók célja is lehetett…
Részlet az elődásból:
„A sült tojás és a piruló kenyér illatától a mai napig jól tudom magam érezni. A mentáétól meg egyenesen hazarepülök. 1973. Nagykáta, Nagyrét utca 24. (…) Hazateleportáltam magam az ebédlőasztal melletti laminált hokedlire, a meleg sparhelt mellé. Oda, hétéves koromba, amikor az ember fülén még a potenciál folyik ki. Akinek bejött az élet, az nem fantáziál a sparheltről. Az csak előre. Akinek meg nem jött be, az egyfolytában csak hátra. Miért vagyok itt? Hogy kerültem ide? Miért pont ide? Miért most? Mi hiányzik belőlem? Miattam hiányzik, vagy mások nem adták ide? Ha adták, miért nem tudtam elfogadni? Egyiknek sem lennék a helyében, pedig az egyik mindig én vagyok.”
„Sohasem hittem, hogy az ember akkor szabad, ha azt teheti, amit akar: inkább akkor, ha sohasem kell megtennie, amit nem akar.” – Rousseau
Fotók: Horváth Judit
NANE segélyvonal: 06 80 505 101
Patent Egyesület jogsegély-szolgálat: 06 80 808 081
Spotify podcast Kerekes Évával
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.