Orosz István színe és visszája

Az idő klaviatúrája

Ez a beszélgetőkönyv az 1951-ben, Kecskeméten született Orosz Istvánnal, a magyar művészeti élet egyik legsokoldalúbb személyiségével készült. Grafikus, illusztrátor, plakáttervező, rajzfilmrendező, költő, novellista és regényíró. A könyv születésének apropóját a 2025 tavaszán, a balatonfüredi Vaszary Galériában rendezett életmű kiállítás adta. A kérdező én magam voltam. A könyv alapját egy valóságos beszélgetésünk adta, melynek leírt szövegét hetekig csiszolgattuk.  A kérdések és a válaszok nagyjából időrendben haladnak, de néha elkalandoznak oldalirányban, vagy előre ugranak. Azt hittem, hogy negyvenöt évi barátság után nem érhet meglepetés – de nagyobbat nem is tévedhettem volna. Kiderült, hogy István nem volt rajzoló őstehetség, és fokozatosan, iskolai évei alatt fejlődött annyira, hogy elsőre felvették az Iparművészeti Főiskolára. De még ott is úgy érezte, a többiek jobban rajzolnak. Mire viszont onnét kikerült, tudása már Dürerével vetekedett.

Ő ezt tagadja.

A versírást, amit kamasz korában kezdett, soha, egyetlen évre sem hagyta abba. Legismertebb műve, a Távárisi kányec plakát már a könyökén jön ki. Sokkal büszkébb rajzfilmjeire, például az ugyanekkor készült Vigyázat, lépcső! című ötperces rajzfilmjére, amely a Kádár-korszak epigrammatikus tömörségű, költői összefoglalása. Egy interjúban egyszer azt mondta, hogy saját kora elől a múltba emigrált. Ez csak első látásra igaz. Különösen, ha a reneszánsz idején népszerű, általa feltámasztott anamorfózisokat nézzük, amelyek össze-vissza ábráinak a kép közepére helyezett krómhenger palástján lévő tükörkép ad értelmet.

A könyvben végig követhető a díjakkal elhalmozott szerző pályájának és magánéletének számos állomása, és megismerhetjük legtitkosabb gondolatait is olyan témákban is, amelyek látszólag távol állnak a képzőművészettől. Még írói vénáját is megcsillogtatja. A könyv vége felé komolyabb kérdések is felmerülnek. 

– Tudta-e Makovecz Imre, hogy tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, amikor invitálta az MMA-ba?
– Mi ma a korszerű nemzetfogalom?
– Igaz-e, hogy manapság több időt tölt írással, mint rajzolással?
– Igaz-e, hogy egyszer gólkirály volt a Nagy Gáspár Labdarugó Emléktornán?
– Milyen szöveg szerepelt a Wall Street Journalnak rajzolt egész oldalas Grand Marnier hirdetésen, és miért került ezért bajba?
– Ki volt Grimm Vince, és mi köze volt a sakkhoz, illetve a koronához?
– Hogyan fejlesztett tovább egy M. C. Escher grafika ötletet?
– Mi a közös Bruno Ernstben és Martin Lutherben?
– Miért nem saját egykori egyetemén tanított, hanem Sopronban?

(Vaszary Galéria, 2025. A kérdező, a könyv tervezője: Török András. Szerkesztő: Burza Patrícia Kármen. Tördelte: Tóbiás Krisztián. 166 o., ára 3900 Ft. Budapesten kapható az Írók Boltjában.)

A címlapfotó Stekovics Gáspár munkája.

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2025-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)