Pénz, pina, pozíció és … poézis

Poézis

Egy nagyon okos emberrel beszélgettem egyszer. Azt mesélte, professzor apja evvel az intelemmel bocsájtotta útjára ifjú korában: – Jegyezd meg fiam egy férfiember életében a három „P“ fontos! Pénz, pina és pozíció. – Azonban mi mindketten egyetértettünk abban, hogy nekünk a három „P“ kevés, mi a negyedikhez is ragaszkodunk. Nekünk a poézis is fontos, mert anélkül a másik három mit sem ér.

Bölcs barátom tudós apjának intelmeit követve – lévén, hogy én is férfiből vagyok – nem kívánom az első három „P“-t a negyedik javára egyszerűen átugrani, mert poézis ide, vagy oda, azért mi férfiak is vagyunk annyira kurvák, hogy az evilági sikerről, hacsak nem muszáj, önként nem szívesen mondunk le, már csak azért sem, mert sajnos a nők is vannak annyira kurvák, hogy a rájuk vonatkozó, kissé alpárian leegyszerűsített második „P“-nek normális esetben az első és harmadik az előfeltétele.

Azonban mind a négy „P“ –  alpárian, vagy leegyszerűsítve – csupán szimbólumként képviseli a mögötte meghúzódó értékeket. A pénz ilyen formában mindazon anyagi lehetőségeket, melyek az életet kényelmessé, és élvezhetőbbé teszik. A pina (férfinyelven) az alkalmi, vagy végleges párválasztási lehetőségeket, a pozíció a családban, közösségekben és a társadalomban elfoglalt helyünket, hatalmunkat szimbolizálja. A poézis pedig mindazon pluszt, amitől az élet széppé és élhetővé válik, amiért élni érdemes. De egyben azt a képességet is, hogy a poézist minden fellelhető élethelyzetben, korban, jólétben és nyomorban egyformán megtaláljuk, vagy meglátjuk.

Így válnak az élet profán dolgai egyszeriben kincsekké, melyek szívünket örömmel és gyönyörűséggel töltik el. A szén profánságát hirtelen a gyémánt csillogása váltja fel, mely, mint tudjuk, a szénnel kémiailag azonos elem. A csillagok képeket varázsolnak az égre, az erdők tündérekkel, manókkal telnek meg. Mindez a gyermeki fantáziában van leginkább jelen, a felnőttek idővel a „valós“ életbe törnek, elvesztik abéli képességüket, hogy mondjuk egy pipacsban ne csak a gyomnövényt, hanem a mezők tiszavirág életre kárhoztatott, pirosban tetszelgő örömlányát is meglássák.

Az élet folyama valahol a latrina gödör és a jázminbokor közt hömpölyög. A realistának a kettő közt nagyjából félúton, a romantikusnak a jázminbokorhoz közel, a naturalistának meg a latrina mellett. Mindenki találja meg helyét alkatának megfelelően! De a poézis ettől függetlenül mindenütt jelen van, mert nem csak a jázminbokornak, még a szarnak is lehet költészete. És akkor már nem szar, mert a szar az, amit megfosztanak a költészetétől.

Ifjú koromban, még gigerli legényként apámat vittem hófehér kárpitú cabriomban a közeli bányatóra. A forró nyár felperzselte a földeket, s a vidéki földutak portengerré váltak. Csikorgattam a fogam, mert se az én kis fehér luxusautóm, se felfogásom nem passzolt a környezethez. Fintorogva nyaggattam apámat nézeteimmel, hogy én ezt a balkáni tájat mennyire utálom, mert jó időben nem látok a portól, esőben meg elsüllyedek a sárban. Hogy ez a kavargó por milyen elviselhetetlen! Költő apám mellettem békésen elnyúlva szunyókált, s mit sem törődve szidalmaimmal, a meleg nyár és a por áhítatában alig hallhatóan, csukott szemmel ezt mormogta:

…Igen, nekem e por áldott

Rám szikrázza azt az álmot

Melyet legszebbik nyaramban

Boldogítón megálmodtam

S az út menti szelíd árnyak

Felett ringó szederfákat…

Azóta is mélyen szégyellem magam. Akkor tanultam meg egyszer, s mindörökre, csak rajtam áll, hogy állok az élet dolgaihoz. Az élet, a természet, az egész világ olyan, amilyen. Ha hozzá ill. belesimulunk, nem akarjuk magunkat jobbnak és különbnek érezni, mindent szépnek fogunk látni, mert meg van hozzá az a különleges emberi képességünk, hogy a világ amúgy profán dolgait a költészet magasságába emeljük.

A következő, karácsonyi bejegyzésem mindezt híven példázza. S ha netalántán eddig kételyei támadtak volna a tisztelt olvasómnak azt illetően, hogy a poézis mennyire képes befolyásolni földi létünket, érzéseinket egy mégoly költészetétől megfosztott mai világban is, amelyben élünk, csodálkozzon hát a következő bejegyzést olvasva, csodálkozzon saját magán!