Beteljesült élet II. rész

zen

Tehát minden élet kerek, mint a kavicsok a folyóban és ugyan az a sodrás mossa mind kerekre. A méretük-színük nagy eltéréseket mutat ugyan, de csak egymással összehasonlítva. Kavics, kavics, élet élet. És azt hiszem a különbségek sokkal kisebbek, mint az azonosságok, de hát ki foglalkozik az azonosságokkal? Egy marslakó a férfi és nő közt sem tudna különbséget tenni, egy európai két kínait nem tud megkülönböztetni. Ugye ilyen megközelítésben már sokkal jobban hasonlítunk egymásra?

A génállományában a csimpánz talán két százalékban különbözik az embertől és vérségi alapon az európai emberek közt pedig semmilyen eltérést nem tudnak kimutatni. Ezek szerint téved, aki azt állítja, hogy román, magyar, olasz, német, cigány ereiben más vér csörgedez. Sok értelme nincs tehát azon vitatkozni, hogy Petőfi szerb, vagy magyar volt-e. Ha ebben a kérdésben az ő véleményét hallottuk volna, biztosan nem csalódunk. Magyar nemzeti és kulturális elkötelezettsége nem enged kétséget efelől. De ez az ő véleményét tükrözi és nem a génállományát.

Fantastic 4

Véleményeinkkel formáljuk életünket számunkra tetszővé, nem tetszővé, olyanná, amilyen. De hát hogy legyen valakinek jó véleménye az életéről, ha például tolókocsiban ül és nem egészségesen egy luxusjachton? Valóban nehéz kérdésnek tűnik. Pár napja, langyos vasárnapi napsütésben ragyogó kedvvel jöttem hazafelé és a délutáni meleg fények elvarázsoltak szépségükkel. Nem volt számottevő forgalom, csak egyszer kellett megállnom egy lámpás kereszteződésnél.

Egy buszmegálló bódéja előtt várakoztam a szabad jelzésre. A buszmegállóban tolókocsi, benne fiatal lány sminkeli magát. Néztem, és szépnek láttam. Tekintetünk találkozott. Ő tolókocsiban én nyitott Mercédeszben. Huncut, széles mosollyal biccentettem elismerően fejemmel és mosolyomból biztosan nem leereszkedést, hanem hódolatot érezhetett ki. Először a száját tátotta el, aztán füle hegyéig elpirult. A mellette álló lány, aki kísérője lehetett, szintén csodálkozva, boldogan fordult hozzá. Váltott a lámpa és rövid flörtünknek vége szakadt, de farhullámán ringatózva a mosoly aznap ott maradt az arcomon.

Mosoly

Aki azt hiszi spirituális élményben az embernek csak luxusjachton van része, vagy, hogy az élet szépségei tolókocsiból nem láthatók, téved. Az életünk szüntelen vágyakozás – így is, úgy is. Csak mások a vágyak, de az igazi büntetés nem az, ha a vágyak nem teljesülnek, hanem, ha már nincsenek. A luxusjachton ez a büntetés hamarabb utoléri az embert. Nehéz vigaszt adni annak, akivel ilyen mostohán bánt az élet, de szerintem nem is az a jó módszer. Inkább feledtessük vele hiányosságát és vigyük el repülni. Sokkal jobban fogja élvezni, mintha vigasznak szánt részvétünkkel folyvást szárnyaszegettségére emlékeztetnénk.

Mindannyinknak ismert Stephen Hawking esete. A zseniális fizikus betegsége következtében fiatal korát leszámítva életét tolókocsiban töltötte. Állapota egyre romlott, s a világgal évtizedek óta már csak egy ujjának segítségével kommunikál. Képzeljük el! Kreativitás, tett és teremtőerő egy roncs testbe zárva.

Stephen Hawking

Tolókocsijához erősített speciális írógépen pötyögve kommunikál a külvilággal – így tárulnak fel előttünk az ő belső világának csodái. Élénk viták folynak arról, vajon boldog-e. A kérdés nyitott marad, de teljesítménye bizonyítja, hogy elfogadta sorsát. Tudja nincs választása. Ha lenne, biztosan cserélne egy egyszerű esztergályossal is. De nincs, így kénytelen megtalálni szűk keretein belül is mindazt, amiért élni érdemes. Amitől tudatosul bennünk, hogy az élet – a szűnni nem akaró csodák forrása – mégis csak nagyszerű. Kosztolányi szavai kívánkoznak ide:

…úgy érzem én, barátom, hogy a porban,

lelkek és göröngyök közt botoltam,

mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak

vendége voltam.

Persze nem mindenki képes, csak, mert tolókocsiban ül, hatalmas teljesítményekre. De az eset híven példázza, hogy az utak, lehetőségek száma végtelen. Kiindulhatunk abból, hogy mindenki a maga realitásából látja, szemléli a világot, s az minden nézőpontból másképp néz ki. A jó és rossz dolgok más-más arányban oszlanak meg, de közel sem biztos, hogy pl. az anyagi helyzet függvényében. Lady Diana-val – a boldogtalanságának áldozatul eső angol hercegnővel – sok millió lány még halála után öt perccel is szívesen cserélt volna, de mondjuk a szomszéd lánnyal, aki történetesen boldog és elégedett, senki sem cserélne.

Az emberek képtelenek a külsőségek mögé látni. Csak az érdekli őket. Pedig, mint tudjuk, mindenki a maga szintjén nyomorog, vagy más kifejezéssel, mindenki a maga keresztjét cipeli. És ez alól nincs kivétel. II. Fülöp a korlátlan hatalmú spanyol király, mikor érezte halálát közeledni, magához kérette fiát és felfedte előtte bűzlő, üszkös testét. Okuljon belőle! Lássa saját szemével, hogy az evilági dicsőség tényleg múlandó.