28 éves előadás, 11 éve játszották ezredszer (!) és mi csak múlt szombaton láttuk először.
Persze két évtizeddel ezelőtt mi is sokszor masíroztunk majomkodva a kölykökkel a nappaliban, telitorokból üvöltve a népszerű dalokat. Ahogy a musical ötletgazdájának és rendezőjének, Hegedűs D. Gézának gyermekeit is megmozgatta Kipling története, úgy persze Réka és Gergő is imádta őket.
Az előadás születéséről azt olvastam, hogy amikor Dés ’93-ban a Trio Stendhal formációval koncertezett a Vígben, Hegedűs öltözőjét kapta meg. Miután a koncert végén a színész rákérdezett, hogy társulna-e a musical létrehozásához, bár igent mondott, de a rengeteg egyéb feladata miatt (Sose halunk meg, Patika, Valahol Európában stb.) majdnem kútba esett a nagy terv. Mint oly sokszor, ebben az esetben is végül csak egy rövid határidőhöz láncolt súlyos ultimátum segített.
Először persze Nemes Istvánt szerették volna megnyerni a dalszövegek megírására, de a korábban említett közös munkák tornyosodása miatt végül nem vállalta el a feladatot az ismert művész. Dést lányai ismertették meg a Rapülőkkel, így nem volt ismeretlen a számára Geszti, a „rövidnadrágos, ugribugri idétlenkedő pali”. (BTW: Érdekes lehetett Gesztinek visszatérni a Pesti Színház színpadára, ahol egyébként gyerekszínészként két évet játszott nyolcadikosként és elsős gimisként.)
Geszti, az első találkozójára Déssel így emlékszik:
„Amikor aztán találkoztunk, elég hamar sikerült lepattintani magamról azt az imidzset, amely alapján én hosszú, göndör hajjal, női övekkel a nyakamban, aranyozott sapkában, rövidgatyában ugráltam sokak lelki szemei előtt.”
Rátérve a mi személyes élményünkre, most sajnálom igazán, hogy nem 20 évvel ezelőtt néztük meg ezt az előadást gyermekeinkkel. Az egykor nyilvánvalóan szebb (szép) napokat látott előadás még mindig „működik” (gyereknevetés övezi), de a kissé megkopott, túlzsúfolt dzsungel jóárasított farkas parókái alatt playbackelő horda imázsa már kissé megkopott. Értem én, hogy sokan viselték már ezeket a jelmezeket és a casting, valamint közgazdasági szempontokat is érteni vélem, de kb. ott tart most ez az előadás, ahol az országunk.
Egy szűk rétegnek még nem tűnnek fel a „romlás virágai”, de a többség már látja a nyilvánvaló eróziót.
Mindezek ellenére vannak olyan szereplők, akik markánsan kicsillognak a darab szürkeségéből (zöldességéből). A Ká-t alakító Medveczky Balázs egyértelműen ilyen. Minden (alkalmanként akrobatikus) mozdulata, gesztusa hiteles. Nekem egyértelműen ő nyújtotta az előadás csúcsalakítását. Fesztbaum Béla blazírt keselyűként (Csil) pedig rém vicces! Önállóan és a keselyűkarban, boyband koreográfiában revütáncolva is!
Reviczky Gábor visszafogott Baluja, a színész súlyos betegsége miatt egy további értelmezési réteggel bővül. Különösen abban a megejtő jelenetben szívszorító ez, amikor Balu elköszön Mauglitól és elvonul meghalni… A 75 éves Reviczky minden tartalékenergiáját felemésztheti ez az előadás, a tapsrendben már ki sem tudott jönni. Az is elgondolkodtató, hogy a Vígben Moliére utolsó darabjának, a Képzelt betegnek a főszerepét alakítja még a Dzsungel könyve előadás mellett. (BTW: Moliére e darabjának címszereplőjeként lett rosszul és még aznap meghalt.)
Kovács Patríciát jó színésznőnek tartom, de ebben a darabban mintha nem találná helyét Bagira szerepében. (Persze, műkedvelőként, mint oly sok dologhoz, így a színházhoz sem értek, lehet, hogy bennem van a hiba a színésznő, ebbéli darabban nyújtott teljesítményének megítélését illetően.) Maugliként Kövesi Zsombort láttam volna szívesen, de Reider Péterrel láttuk az előadást. (Persze a kis Mauglit alakító gyerekszínész nagyon „cuki” volt!)
Sír kán „Száz a kérdés” című dala, (a szélsőjobb világban való előtörése miatt) új aktualitással bővült számomra az előadás megtekintése alkalmával.
A tigris lázító dala, mint általában a gyújtó szövegek, erősen demagóg és az egyszerű csőcselék xenofób érzelmeire apellál (Maugli nem egy vérből való a farkasokkal és ezért ki kell toloncolni, meg kell tagadni). Geszti is említette egy interjúban, hogy „nehezére esett” megírni ezt a dalszöveget, hasonló okokból. BTW: Geszti 1995-ben írta meg Sír Kán szövegét, Ausztriában pedig pár napja nyert a szélsőjobbos Szabadságpárt. (Kb. annyira ellentmondásos e párt elnevezése, mint az a tény, hogy Sír kán tigrisként lázít a nemfarkas Maugli ellen és jelentkezik be vezetőnek a farkashorda élére…)
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Zenét hallgatok/készítek.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.