Petite Noire, a kis fekete ruha

A filmtörténet egyik leggyakrabban felidézett pillanata, amikor a fekete ruhás Audrey Hepburn a New York-i Tiffany ékszerbolt kirakata előtt állva, ártatlan vágyakozással „falja” magába a csodálatos drágaköveket.

A pillanat legendává lett, mint ahogy a színésznő által viselt fekete ruha is ekkor kezdett abba a hódító útjába, mely több mint ötven éve változatlan erővel folytatódik. A kis fekete ruha születése pillanatában valóban „kicsi” volt, jóval szerényebb, mint az akkori kor általános ruhadarabjai, egy a kart megmutató, a térdek vonalában elvágott a testet könnyedén követő alkotás. Egy ruha, ami sokat megüzen, de semmit sem mutat meg igazán. Egy ruha, amely újszerű, bátor, végtelenül nőies, de nem provokáló. Egy ruha melyben a Nő kicsit talán kevesebb, és ez által mindig jóval több!

Több mint kilencven éve, 1926-ban Párizsban, az akkori világ divat-fővárosában Coco Chanel mutatta be a Vogue magazin lapjain az első „igazi” fekete ruhát, mely forradalmian más mert lenni, mint a kor könnyed alapanyagú a testet nagyvonalúan, sok redővel követő színes mintás ruhái.

A fekete ruhát korábban nem illet napközben viselni, a hatvanas évek óta tartó „fekete-mánia” akkoriban csak a gyászoló nőkön és az idősebb korosztály tagjainál volt elfogadott. Egy fiatal nő napközben feketében, és a testet merészebben megmutató ruhában olyan elementáris újdonságnak számított a háború utáni Európában, hogy a korabeli sajtó egyenesen Chanel Fordjának nevezte, a kor legendás és népszerű autója, a Ford T-modellje után.

„Egyszerű, praktikus és mindenki számára elérhető, olyan, mint egy T- modell.”

– írták a kor tollforgatói, elragadtatásukban a kis fekete ruha körüli ovációban.

A kis fekete ruha azóta is vezeti a női „must have” listákat, egyetlen divatkönyv, szakíró, vagy jelentős folyóirat sincs, aki ne foglalkozna időszakonként ezzel a ruhadarabbal, azzal a klasszikussal, amely nélkül szinte elképzelhetetlen egy női ruhaszekrény. A kis fekete az évtizedek folytán aztán lett hosszabb kis fekete, szűkebb kis fekete, sőt egészen kurta kis fekete is, tökéletes kaméleonként igazodott a kor divatjához, de mindig megtartotta függetlenségét és különállóságát!