2019 legjobb hazai dalai

Eddigi szokásunkkal szakítva ezúttal nem lemezekre összpontosítottunk, hanem inkább az általunk legjobbaknak ítélt hazai dalokból állítottunk össze egy listát. Az itt kiemelt előadók között nemzetközi sikereket elérő, itthon a legaktuálisabbak között számon tartott, még éppen szárnyakat bontogató és mindig megbízhatóan minőségi zenei produktumokat szállító nevek is vannak, akik egy-egy szerzeményükkel szórakoztattak, megtáncoltattak, kikapcsoltak minket, netán mémmé váltak, esetleg társadalomkritikusak vagy épp humorosak voltak.

Tavaly debütált újraértelmezett szólóprojektjével Bognár Szabi (The Mabon Dawud Republic, SoulClap Budapest), amely az Àbáse nevet kapta. A berlini székhelyű zenész-producer nem tétlenkedett 2019-ben sem: megjelent Invocation című albuma, és újra kiadták debütáló EP-jét, az Elevate-et. A kedvenc dalainkat felsorakoztató listánkra a korábban nálunk premierező Sambo került, amely Stevo Atambire közreműködésével készült. Az afrobeatet, a jazzt és az elektronikus elemeket vegyítő, intenzív ritmikájú dal Szabi saját szavaival kifejezve “élő, improvizatív, spirituális és táncparkett-orientált“; szerintünk pedig mindenképp izgalmas és egyedi hangzású fénypontja a listánknak.

Két éve jelentettünk a magyar hiphoppal ötvözött R&B nyavalyáról Baba Aziz feltűnése kapcsán, aki egy félénk srácként, arc nélkül mutatta meg, hogy miről is szól az igazi érzelgős és szomorkodós sadboi rap, Drake és Yung Lean után szabadon, ironikusan, valós magyar kontextusban, izzadt fordítás és nyugati hangminták lopása nélkül. A rapper/low key énekes/zeneíró sikere azóta is töretlen, a Ronda pedig az év egyik legbefordulósabb trekkje lett önironikusan önmarcangoló dalszövegével.

A hazai elektronikus R&B úttörő énekesnője, Babé Sila év végén megjelent dalának témája már-már egy vallásos dicsérethez hasonlóan magasztalja a szeretett alany minden tulajdonságát és a felszabadító szerelem érzését. A Flamingos egy rózsaszín, szerelmes kortárs R&B/soul dal, szexi grúvval és romantikus képekkel, ami tökéletesen be- és átfűt.

A Bagossy Brothers Company évek óta magabiztosan szállítja a rádióbarát szerzeményeit, amelyek a folk-rock és a pop határmezsgyéjén lavíroznak. 2019-et az Olyan Ő kislemezének megjelentetésével indította az erdélyi gyökerekkel bíró zenekar (nem sokkal később pedig kijött a Veled utazom című album is), ez a dal pedig egész évben visszhangzott, videoklipjét is már több mint 17 millióan nézték meg YouTube-on. A szám népiesebb hangvétele és szövege tökéletes táptalaj Bagossy Norbert és Biro Barbara duettjének, harmonikus vokáljuk gyönyörűen virágzik ki a folyamatosan építkező szerzeményben.

Október 23-án debütált a Blahalouisiana harmadik nagylemeze Minden rendben címmel, melynek szerintünk a harmadik beharangozó dala, a Testemnek ha engedem lett a legmenőbb szám, több okból is. Egyrészt ott van a dal és a hozzá készült, az Időtlen időkig című filmet idéző klip, amely olyan végtelenített első randikat listáz, amelyek így vagy úgy, de mindig félresiklanak, és a belső lelki vívódások ellenére sosem azzal a személlyel történnek meg, akire igazán vágyunk. Másrészt pedig a szerzeményt (és egyébként a egész lemezt is) Prágában rögzítették, teljesen analóg módon. Ha mindez nem lenne elég meggyőző, az anyag rögzítési munkálataiban Milan Cimfe és Pavel Karlík is részt vett, akik korábban olyan művészekkel dolgoztak együtt, mint David Bowie, Joss Stone vagy mondjuk a Linkin Park.

A nyomokban olasz Bozo zenekar első latin nótája, a Sono Matto akkorát ment idén, hogy valóságos underground mém lett belőle, saját bulisorozattal és mörccsel, de a tengerparton naplementében lágy szellőben táncolós szám a csillagos ötös marketing nélkül is kényelmesen felkerült volna erre a listára.

Nyári sláger, bulisláger, utazós sláger, rádiósláger – legyen szó bármilyen körülményről, a Carson Coma Song About My Grandma című dala Az Instant Sláger. A hallójáratokra azonnal ható, vidám, pörgős, a testrészeket dinamikusan megmozgató, addiktív zene ez, amely bármikor képes feldobni a hangulatot. Fekete Giorgio, a banda énekes-gitárosa korábban megosztotta velünk, hogy ezt a számot valójában a nagymamája ihlette, aki felszabadultan akarta élni az életét – és ezt az életérzést zeneileg is sikerült megalkotnia a Carson Comának. A Song About My Grandmafelejthetetlen videója pedig Klipszemle-fődíjas is lett, így feltétlenül ajánljuk vizuális kísérőnek.

A Dope Calypso (amellyel nyáron interjúztunk) The Boys Are Tight című száma a zenekar életfilozófiájának ragyogó megtestesülése. Az együttes nem próbálja megváltani a világot a garázspunkba oltott popdalainak szövegeivel, azonban szeret magvas gondolatokat elültetni bennük, ezáltal felhívva a figyelmet arra, hogy bár az életben vannak nehéz témák, azokat a jókedvünket megőrizve is meg lehet közelíteni. A srácok ezt a gondolatgyöngyszemet prezentálják akkor is, amikor a The Boys Are Tight klipjében a katonaság be akarja sorozni a frontemberüket, Sarkadi Miklóst, ám ahogy énekli is, ő nem hajlandó harcolni. Inkább azt teszi, amit a szíve diktál: balalajkázik.

A Felső Tízezer elsősorban azért csodálatos zenekar, mert saját tapasztalatok alapján, erőlködés nélkül, zsigerből képes megfesteni az ember lelkiállapotát, gondját, baját. Például már hosszú évekkel ezelőtt felvázolta, milyen lesz 2020. Legutóbb kiadott, két számot tartalmazó kislemeze (rajta az Utálom a zenét című, itt kiemelt szerzeménnyel) remekül példázza, ahogy a zenekar egyre teljesebb hangzással rukkol elő a felvételeken, míg szövegileg igazán egyedi és hétköznapi tud maradni.

A FOMO főcímdalaként is szolgáló Jeopardy az álomszerű, pöppet savas vízióra emlékeztető, a Budapest Parkban forgatott klipjével együtt maradt emlékezetes idénről a Fran Palermótól. A zene az a jól felismerhető, jó kis táncos psych-rock, amire az ember legszívesebben egy rozéfröccsel a kezében csárdásozik valamelyik fesztivál porában, de aminek az otthoni hallgatás sem tesz különösebben rosszat. Ha lecsukjátok a szemetek, az élményt bármikor visszahozza, ráadásul még egy finom főhajtás is belefért az Apollo 440 előtt. Igazi nyári himnusz az év bármelyik napjára.

A lányok dühösek, de talán meg is van rá az okuk – a Holnaplányok nyers és könyörtelen bemutatkozó anyaga, az Exeim a csicskáimperspektívatágítás céljából valószínűleg pont azoknak ajánlott leginkább, akiknek sérti a lelkivilágát a kíméletlen őszinteség és a kollektív harag.

Erős albumot produkált idén a Neverending Sorry-val a Mayberian Sanskülotts (ennek kapcsán interjúztunk is a zenekarral), amelynek legerősebb darabja az álmodozós, szintetizátortengerben elvesző Empty Room. A vonaton ücsörögve, boldogság és szomorúság által ihletett, szerelmeket elfelejteni kívánó dalszöveg és Csordás Zita éneke csak még jobban segít elveszni a szentimentális, álomszerű érzésben.

Aki szereti a 90-es évek shoegaze, neopszichedelikus vonalát, annak bizonyára gyönyörűen beütött a Meteo 2019-es, Hayline című albuma, melynek egyik legfülbemászóbb dala a Mayberian Sanskülotts-ös Csordás Zita közreműködésével készült Dream Of Love. A cuki psych-pop dal akár felvezetésnek, akár levezetésnek is szépen simul… Már ha értitek, mire gondolunk… Álmodjatok szerelmeset!

Második ízelítője a Middlemist Red harmadik lemezének (amelyről korábban megtudtunk néhány információt) a hangulatával baljós sötétséget árasztó, mégis simán táncolható Blue Moon. Ezzel a srácok nemcsak új hangzásvilág felé nyitottak, de egyre inkább érződik, hogy a következő anyagra kiforrta magát egy érett, egyedi és jól felismerhető “middlemistes” megszólalás.

A Never Know a Mongooz and the Magnet (a nemrég készült interjúnk itt olvasható) zenei irányváltoztatásának egyik legfrissebb lenyomata, az új, people = people című EP részeként ugyanis a zenekar korábbi szerzeményeinél szabadabb hangzást képvisel. A norvég-magyar-ír trió nem szakadt el teljesen a gyökereitől, a Hendrix nyújtotta inspiráció ezen a dalon is érezhető, de már társul hozzá az együttes új dobosának, Háló Gergőnek a hatása. Ő ugyanis a szám szerzője, akinek a jelenléte és zenei sokszínűsége nagy szerepet játszott a Mongooz műfaji kibontakozásában, abban, hogy az együttes modernebb hangzás felé nyitott.

A Platon Karataev zenekar az elmúlt néhány év egyik legnagyobb sikersztorija. A Reeperbahn fesztiválon első kézből tapasztaltuk, milyen az, amikor egy csapat a külföldi, erős küzdelemben tényleg igazi menőségnek, kuriózumnak számít, amit a közönség ténylegesen vár. A (szerencsére) itthon is egyre népszerűbb banda az egyik legtisztább dolog a hazai palettán, dalai mégis jól átgondoltak és profik. Az Ocean úgy tud drámai lenni, hogy egyáltalán nem is akar.

Az anti-, a poszt- és a meta-mindenek korában jólesik néha valami szimpla ökörség. Ami közben meg mégse szimpla, mert már elsőre is olyan, mintha Eric Andre-t kereszteznétek Besenyő Pista bácsival meg a Kontroll Csoporttal. “Nemzene”, de mégis kb. a legjobb poszt-punk táncdal (vagy annak a paródiája), amit idén hallottunk. Minimum akkora kedvenc lesz, mint a Palvinbarbi, a klip meg egyértelműen kultstátuszt ért el már most, hála a Budapest TV-s fikcsinek, amelynek az esztétikája valahol a 70-es évek Kádár-barokkját ötvözi a Tumblr évtizedeleji seapunkjával. Gyönyörű zűrzavar, melynek a közepén monolitként magasodik fölénk SzintisLaci.

Tudtok beszélni a sugar daddy-jelenségről másfél percig? Nos, a skeemers tud, nem is akárhogyan! A szörfpopban utazó banda idei nagy dobása lett – az abszolút nem direkt, de mégis totálisan morbid módon az Andy Vajna halálakor debütáló – daddy című dal, ami – így nem meglepő – a fentebb nevezett jelenségről szól. Mind a dalban, mind a hozzá forgatott klipben életre kelnek a sztereotipizált Instagram-csajok, meg persze a legnagyobb magyar aranyásó, Vajna Tímea „becses” személye is. A szám egyébként abszolút politikamentes, és tényleg csak azzal a mindennapos és nem csupán magyar jelenséggel foglalkozik, hogy szép – és bizony sokszor kevésbé szép –, de annál fiatalabb és az erkölcsöt kevéssé ismerő fiatal hölgyek nagyon gazdag és nagyon idős embereknek nyújtanak örömöket az élet minden területén, természetesen pusztán szeretetből.

A Szabó Benedek és a Galaxisok annak idején azzal vált egy csapásra ismertté, hogy közérthetően, mégis okosan dolgozta fel a generációs problémákat. A középpont most is ez, csak éppen az a bizonyos generáció tevődött át a harmincas éveik elején járókra. Ha valaki a Facebookot pörgetve nem gondolkodott még el azon soha, mennyivel előrébb járnak a régi sulistársai, az hazudik. A január elejére tervezett, cím nélküli ötödik nagylemez irányát adja meg a Szép volt című dal. Ezek után nagyon várjuk, vajon hányszor sóhajthatunk még majd fel, hogy “ez mennyire életem”.

Az idei (is) minden kétséget kizáróan a The Qualitons éve volt: nem sok olyan dolog van, amit ne mondtunk volna el (vagy ők) a zenekarról. A srácok eljutottak oda, ahova magyar zenekar még sosem, kiadtak egy csak KEX-feldolgozásokat tartalmazó albumot, és idén még két telt házas lemezbemutatóra is futotta az erejükből. Ezek után tényleg már csak a következő önálló kiadványt várhatjuk majd tőlük, az általunk is kedveltEchoes Calling (minden bizonnyal) méltó folytatását. Addig pedig marad a Zöld-sárga lüktető, élő, népzenésen nosztalgikus, de csodás új energiákkal teli stúdiós vagy élő verziója.