Sade, de nem Donatien szadista grófja.

Sade, de nem márki

Pontosabban Helen Folesade Adu. Még pontosabban Sade. Koncert. Volt. Tegnapelőtt. Az elején 1 órát egy nyugodt DJ tologatta a potmétereket, egyik fülére illesztett fülhallgatóval és átszellemült ritmusra bólogatással színesítve a vánszorgó perceket. (szerintem az iPhone-járól szólt az anyag…)

Szívesen „skippeltem” volna az elő zenekart helyettesítő fazont, de ez őt nem érdekelte/zavarta. Amennyire unatkoztam az alatt az óra alatt, annyira tökösen indult a show. Bang! Sade a katonanőőő, talpig feketében a mélyből/fényből menetelt fel a színpadra. Soldier of Love. Remek nyitószám választás volt a legutolsó lemez címadó dala! Még X-(Wo)man Keresztes-Könnynélkülsíró-Ildi is továbbengedte volna Sadét.

1

2

3

Tudom szentségtörés, de el kell mondanom, hogy az elején bizony néhányszor hamis volt a dal. Piszkálta is a fülében a kontroll hallgatót. Lehet, hogy nem, vagy rosszul hallotta magát? Hála az égnek azonban, fergeteges koncert sikeredett utána. Sade énekelt feketében, fehérben, vörösben, cipőben, mezítláb, de végig roppant őszinte stílusban. Megérintett, nagy élmény volt!

Két dal közti szünetben megvolt a szokott udvarias kűr is. Sade örült, hogy itt van és még azt is keresetlenül megosztotta velünk, hogy a legjobbat érdemeljük (a politikusainkra gondolt?) és, hogy szépek a magyarok. (Gondolom a koncertkörút másik 102, állomásán nyilván nem mond ilyet.) De tudjátok mit? Neki könnyebben elhittem, mint pl. Michael Jacksonnak (R.I.P.), mert közelebb áll Sade természetes és kedves személyiségéhez ez a dicsérő habitus. Színlelt orgazmus volt, de jól esett elhinni. Egészségünkre! Tényleg!

A Sophie Muller által tervezett látványvilág telitalálat volt. (Sophie rendezett már No Doubt, Shakira, Shakespeare Sisters, Garbage, Blur, Annie Lennox és Eurytmics klippeket is.) Minden dal köré egy külön kis képi világ épült. Sophie kontrasztként hol szándékoltan „amatőrösen” mozgatott kamerával mutatja a művésznő „vállaltan” szeplős arcát és fickándozását egy réten (Kiss of Life), hol pedig tökéletes fekete-fehér képek minimalizmusával és remek fény-árnyék játékkal mutatja meg, hogy miért (jóval) több a kevesebb.

Tele lett vetítve minden kérem szépen, de arányosan. Volt projekció beereszkedő függönyre, háttérre, felül belógó anyagra stb. Volt hosszú filmvetítésszerű felvezetés (Smooth Operator). Volt két oldalt puhán behulló vörös drapéria (Is it a Crime). A szívemnek egyébként roppant kedves nap szimbólum (!) is feltűnt egy döbbenetes erejű szomorú dalban (Pearls), melyben Sade zenészek nélkül jelent meg, háttérben ezzel az óriási égitesttel. Kompakt és arányos képi világ épült a számok köré. Well done Sophie!

1

2

3

Nekem legjobban a Love is Stronger vetítésének hangulata tetszett. Régi koncertek jelenetei, megkapó emberi pillanatok Sade életéből, jól összevágva. Természetes volt, nem túlcsinált-agyongondolt. Mint Sade maga. Emberek, vannak szeplőim, nem múltak el nyomtalanul az évtizedek fölöttem sem, de maradt a zene!

Ahogy Eisenstein babakocsija is sok filmen végiggurult már, úgy a már klasszikusnak számító árnytáncos iPod reklámok világa is feltűnt néhány számban. (Persze megközelítés kérdése, hogy honnan merített inspirációt, meddig ment vissza a mi bölcs Sophie-ink. Akár az ázsiai árnyjátékok reinkarnációjának is tekinthetjük a koncert ezen igazán artisztikus részletét.)

Tekintve, hogy a tavalyi, legújabb 6. stúdióalbumra (Soldier of Love) közel 10 évet kellett várni, már csak kb. 3600-at kell aludni a következő lemezig. Én mégis azt mondom, érdemes!

Ahogyan Prince, vagy a Mezzoforte koncertjéről szóló korábbi bejegyzéseimben is fogalmaztam már: “Az alábbi felvételt egy iPhone-nal követtem el, ezért elnézést a minőségért. A hangulatát kapjátok el, az a fontos!”

P.S. Kedves Szülők (nigériai papától őserő + angol mamától visszafogott elegancia), köszönjük Sadét. Jácint, kössz a jegyeket/élményt!

K.K. (közszolgálati közlemény): Ezennel hivatalosan a PIS (Pauly’s Investors Service) bóvli/szemét (junk) kategóriába sorolja a politikusokat.