Saulus / Paulus

S(P)aulus és a szakrális Netflix, avagy (a)teista vagyok?

Zsidó, sátorkészítő druszám erkölcsből világvallást épített. Persze nem volt mindig a druszám, mint köztudott, a damaszkuszi úton megfordította a GPS-e, így farizeus keresztényüldöző Saulusból lett egy hirtelen „pálfordulással” pogány- és hittérítő, keresztény Paulus. Ezért persze a keresztények és a zsidók sem bíztak benne. Mindenesetre, sok per+böri és hányattatás után, keresztény római polgárként fejezték le (éppen a névnapomon :)), hogy aztán 13.-ként, a „pogányok apostolaként” vonuljon be a köztudatba. Nagy Konstantin aztán ezen új vallás köré megszervezte a papok hierarchiáját, Pál sírja fölé pedig egy hatalmas bazilikát emeltetett. Így a kereszténység végleg összebútorozott azzal a Rómával, aki Jézust a keresztre küldte.

Az Istenember szenvedéseire azonban kufár (ha)talmi struktúra nem építhető.

Azt érteni vélem, hogy a Bibliába az önkényes kanonizáció által beemelt szent-, és az abból kizárt profán szövegek között miért mélyítette el a klérus Mariana-árok mélyre a lövészárkot. Kritikus gondolkodóként azonban azt jámborul elfogadni nem tudom, hogy csak a világirodalom egyetlen könyvében találhatom meg a helyes irány(mutatás)t a lelkiismeretemhez és az igazságérzetemhez.

Szakrális vagy profán(nak hazudott) kontent, nekem egyre megy. Nekünk kell a teljes világirodalmi anyagból szintetizálnunk az erkölcs- és világnézetünket és aztán megértenünk Jézus tanításainak valódi értelmét. Nyilván ez a felelősség fel- és átvállalásával jár, ezért jóval rögösebb út, mint az ájtatos (újkori értelemben vett) farizeusokkal és/vagy neofitákkal szinkronban mozogni a templomban, az előre szigorúan meghatározott helyeken és időpontokban.

Azt is értem, hogy az egyháznak és a zsinatoknak fontos célja volt az elmúlt kétezer évben, hogy bár mindenkinek „gyárilag” volt/van internethozzáférése a szívében/fejében/lelkében is, elhitesse a híveivel, hogy csak az ő „szakrális internetkávézóiban” (AKA templomok) chatelhetnek „hivatalosan” az Úrral, férhetnek hozzá a szentséghez. (Ezzel opportunista bizniszmenként kisajátítva a szent szellem fogalmát és kizárólagos, valamint örökös jogot bejegyezve az Isten-ember streaming csatornára.)

Azt a címben feltett, konkrét, de szerintem túlegyszerűsítő kérdést pedig szándékosan nem válaszoltam meg, hogy ateista, avagy teista (netán panteista vagy agnosztikus) vagyok-e. A választ ravaszul elrejtettem (szpészekkel) 2442 karakterben.