Slide show unalmas bull(shit)etek nélkül

(A következő cikket hat éve publikáltam először ezen a felületen.)

Tegnapelőtt részt vettünk Vancsó Zoltán, többszörös díjnyertes fotográfus Slide Show Estek nevű rendezvénysorozatának nyolc fejezetből álló, ÁLLÓFILMEK című nyitó aktusán az EuroCenterben. Az egyik korábbi mozi látogatás alkalmával már magam is elgondolkodtam, hogy miként festenének a Canon 5D-vel készített amatőr képeim 4K felbontásban mozivászon méretben, de kétségtelenül jobban illenek profi képek egy ekkora kiállítási felületre. Is.

Vancsó munkásságát régen követem. A művész tulajdonképpen sokkal inkább fénnyel fest, mint fotózik.

Hol olasz avantgarde filmeket látok a fekete-fehér fotói helyén, hol szürrealista festményeket, sőt Cartier neve is „feltűnik” néha a szürke felhőkre írva. (Nem luxus óra reklám formájában.) Egyre megy, élvezem. Képei remekül megmutatják az önmagát Uhrin Benedekként elhívő amatőrnek, hogy mi a különbség a véletlenül jól sikerült, sokkal inkább a modern gép, mintsem az exponáló személy készítette fotó és a fotóművész által kreált valódi műalkotás között.

Vancsó Zoltán

Az, hogy a képrögzítés mellett a zene (zongorázik) és a jóga is a művész szenvedélye, érződik az előadáson. (A slide show előtti „képbehozó” bevezetőben Vancsó beszél is erről.) A roppant tudatosan kiválasztott zene, szöveg (Füst Milán „sztárvendég”) és a fantasztikus képek lágy szövete egymásba fonódva, audiovizuális és meditatív élményként éri el a nézőt. Aki az élményen kívül magát a képeket is szeretné hazavinni, a Mai Manó Ház könyvesboltjában, vagy a művész honlapján (esetleg a Slide Show Estek egyikén) tudja beszerezni az albumok egyikét. Sőt, aki otthona falán szeretné viszontlátni ezeket a képeket, szintén a fotóművész honlapján, különböző méretben is megrendelheti a kiválasztott fotókat. Vancsó, a fősodorral szemben evezve, így vall erről:

Közel negyven kiállítással a hátam mögött 2010 végén létrehoztam egy webshopot, ami azóta beépült ide a weboldalamra, így valamennyi, általam fontosnak tartott fotóm megvásárolhatóvá vált. Szeretném, ha egy fotográfiai nyomat értékét nem az határozná meg, hány példányban készül belőle kópia, hanem az, hogy hány embernek tetszik, hány emberben kelt érzéseket. Hasonlóan egy zenészhez, aki egy dal megírása után nem korlátozza, mekkora példányszámban szeretné megosztani művét a világgal, nem állítja, hogy csak 10, 50 vagy 200 példányban létezik a CD-je, ami ezáltal nagyon értékes, jómagam is szeretném saját fotóimat minél szélesebb körben elérhetővé, megvásárolhatóvá tenni.

Sosem értettem igazán, hogy egy sokszorosítható művészeti technika esetén – mint amilyen a fotográfia is –, a művészek többsége miért ragaszkodik még mindig ahhoz (főleg a digitális file-ok korában meglepő ez!), hogy minél kisebb példányszámban, ám annál drágább áron létezzen egy-egy művük. Bízom abban, hogy egy műalkotás értékét nem az határozza meg, hány ember képes azt megfizetni, hanem az, hogy az adott mű hány embert érint meg és késztet gondolkozásra. Az a célom, hogy egy átlagos keresettel rendelkező érdeklődő is meg tudja vásárolni fotóimat, ne csak a gazdag műgyűjtők privilégiuma legyen ez, akik sokkal inkább befektetésként tennék ezt, mintsem személyes rajongásuk okán.

A művész, honlapján a „magamról” menüpont végén Mészöly Miklós idézetével zárja a bemutatkozást. Mi pedig ezekkel a sorokkal e cikket.

„A művészet semmiféle megváltást nem biztosíthat. Túl van a hatáskörén. Csak csábíthat, megvilágíthat. Utána tisztább a levegő. Nem tiszta, csak tisztább.” (Mészöly Miklós)

P.S. Vancsó Zoltán a vetítés napján ünnepelte a 42. születésnapját. :)

Ausztrália 1999

Dél Afrika 2002

PhotoVancso

PhotoVancso

Jordánia 2004

Sidney 2005

Alföld 2001