Sors Tamás sorsa

A B42 alapkoncepciójának megfelelően ma zenei bejegyzésnek kellene következnie. A  mai írásnak azonban semmi köze a muzikalitáshoz, ezért elnézést kérünk olvasóinktól. Viszont aktuális és örömteli hír! Kényszeresen meg lehetne ideologizálni (Saturday, Sound, Sport, Sors) vagy össze lehetne kötni e post témáját is a muzsikával (magyar himnusz), de nem teszem, úgyis csak olyan izzadtságszagú lenne az átkötés, mint egy roppant lelkes, de menthetetlenül fantáziátlan rádiós „szakember” kényszeres, minden-hírből-át-tudok-vezetni-egy-másikra megmosolyognivaló törekvése.

Tegnapelőtt Sors Tamás a londoni paralimpiai játékok első aranyát szerezte meg, amikor a 100 méter pillangó úszásban, 59.54 mp-es idővel elsőnek csapott be, megvédve ezzel a négy évvel ezelőtt, Pekingben megszerzett címét. Zene fülemnek! (Na ugye, hogy erőltetett!) A csatolt interjú négy esztendővel ezelőtt a céges magazinunkban jelent meg vele és edzőjével Petrov Ivánnal.

Sors Tamás (fotó: Beliczay László)

A BROKERNET Csoport a Magyar Paralimpiai Bizottság gyémánt fokozatú támogatója. Ebben a hónapban magazinunk Sors Tamással, a Magyar Paralimpiai Csapat Pekingben legeredményesebb tagjával és edzőjével Petrov Ivánnal készített interjút.

Sors Tamás nappali tagozatos pécsi gimnazista, aki úszásban egy arany- és két bronzérmet nyert Pekingben. Sérültségi kategóriájában a 100 méteres pillangó úszás világcsúcstartója. Edzőjével Petrov Ivánnal mesélnek a Brokernet Magazin olvasóinak a felkészülés hátteréről, és a siker ízéről!

Sors Tamás (fotó: Beliczay László)

A Magyar Paralimpiai Csapat legeredményesebb sportolója lettél idén a Pekingben megrendezett Paralimpián. Álmodtál ilyen sikerekről?


Tamás: Edzőm, Petrov Iván már 4-5 éve azzal nyüstöl, hogy meg kell nyernem az olimpiát… 15 évesen világcsúcsot úsztam Sheffieldben, így láttam a dolog realitását, és ez a Paralimpia tökéletesen igazolta edzőmet, érdemes volt végigmennünk ezen a rögös úton.

Iván: Tamást fiatal kora óta azzal riogattam, hogy Pekingben meg kell nyerni az olimpiát. Én végig hittem benne, két éve a 2006-os Durbanben rendezett világbajnokságon a bronzérmével ő is elkezdett komolyodni, ezután következett a 2007-es sheffieldi világcsúcs, idén pedig már valóban nagyszerűen edzett.

Fantasztikus világcsúccsal nyerted a 100 m pillangót már az első olimpiai napon. Tudtad hogy benned van ez a teljesítmény?


Tamás: Erre készültünk már évek óta, Sheffield után Iván már mondta, hogy Pekingben 59 elejével tudok nyerni, ami így is lett. Kicsit elizgultam a döntőt, a tempó nem volt ideális, de így is sikerült nyerni. Legközelebb már jobb leszek.

Iván: A felkészülés alatt úgy gondoltam, 58,5 körüli eredményre lehet képes Tamás. Rengeteget gyakoroltuk a rajtot, kilábazást, fordulókat, és a beérkezést. Sajnos a döntőben nem minden volt tökéletes, de így is 59,34-et úszott, amivel nyerni tudott. Úgy érzem, 100 pillangón még maradt benne bőven tartalék.

Hogyan kerültél kapcsolatba az úszással és hány éves korodban kezdted?


Tamás: 8 éves koromban kezdtem úszni, Iván édesapja, Dr. Petrov Anatolij (Pásztory Dóra és Jakabos Zsuzsanna edzője) hívott le először az uszodába, amikor a pécsi vásártéren, a nagymamám lángos sütödéjénél meglátott. Azóta is minden edzőmet Petrovnak hívták, hiszen utána Petrov Árpád, Iván ikertestvére foglalkozott velem másfél évig. 2003 óta vagyok a jelenlegi edzőmnél.

Mennyi munka van a kimagasló eredmény mögött? Mennyiben telnek másként a napjaid mint a veled egykorú társaidnak?


Tamás: A napjaim ugyanúgy telnek, mint minden úszóé, heti 11 edzés, ez 26-30 óra tréninget jelent, felkészüléstől függően heti 30-100 km. Nem nagyon van időm, kedvem, energiám mással foglalkozni, ez a tanulásomon is meglátszik sajnos, bár nem hiszem hogy kortársaim szívesebben tanulnak… Most mindenesetre komolyabban készülök az iskolában, remélem javulni fognak a jegyeim.

Iván: Tamás ugyanannyit edz, mint ép társai, hasonló az edzésmunka is, azzal a kikötéssel, hogy nála figyelni kell a sérültségéből adódó féloldalas terhelésre. Ez a gerincet, a derekat, a vállat is fokozottan igénybe veszi, sokszor előfordult edzéseken, hogy kis fájdalmak miatt is csak lábbal edzettünk. Azt gondolom a sportsérülések többsége megelőzhető.

Biztosan nálad is eljön edzések vagy versenyek közben egy holtpont amikor úgy érzed nem bírod tovább. Mi lendít át ilyenkor a nehezén?


Tamás: Ivánnak megvannak a módszerei… Ezen kívül édesanyám és az úszótársaim is sokat segítettek. Mi olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

Nagyon fiatal vagy még, milyen terveid vannak sportolói pályafutásoddal kapcsolatban?


Tamás: Természetesen szeretném folytatni az úszást, hiszen még alig kezdtem el, úgy gondolom még két-három jó olimpia bennem van. Nagyon élveztem Pekingben a versenyzést, szeretném ezt az érzést minél többször újraélni. Most 3 hónap pihenés után, december végén kezdem el a könnyített edzéseket. Tavasszal és nyáron világkupákon veszek részt, 2009 novemberében pedig világbajnokságra utazunk Brazíliába.

Van e valami hobbid, egyáltalán jut-e időd másra a sporton kívül?


Tamás: Nincs kifejezett hobbim, szeretek olvasni, az edzőm minden nyáron szervez egy kalandtábort, oda mindig elmegyek, nagyon szeretem. Sajnos idén ki kellett hagynom, érthető okok miatt… Edzés után néha leülök a Playstation vagy a számítógép elé, kicsit játszani, kikapcsolódni.

http://vimeo.com/48652343