Stine Goya divattervező számára a színek jelentik a világot. Gyakran használja őket, hogy megtisztítsa kifinomult esztétikumát – akár egy új kollekciót tervez, akár az otthonában vagy a bemutatóteremben dekorál. Egy ködös téli reggelen engedett be minket színpompás univerzumába.
„A színek abszolút lenyűgözőek, és annyiféle történetet el lehet velük mesélni, a nagy drámáktól kezdve a leheletfinom líráig.”
„Számomra a színek az ihlet kimeríthetetlen forrása, olyan nyersanyag, amelyet mindig továbbfejlesztek valahogyan. A színeket a végtelenségig lehet variálni egymással. Mindig újabb és újabb árnyalatokat és tónusokat talál az ember, és rálelhet a saját személyes színstílusára is – imádom ezt” – magyarázza Stine Goya egy különösen borongós, szürkésfehér téli reggelen.
Az a mód, ahogyan Stine Goya bánik a színekkel, erőteljesen érződik az összes megmozdulásán: a kollekcióin, a boltjain, a bemutatótermén, a honlapján és az otthonán is. Jellegzetesen öltöztetett, költői sziluettjeinél is jobban meghatározzák őt egyedülálló színsztorijai, amelyek bevezetik az embert varázslatos világába. A színekre és a lenyomatokra specializálódott Central St. Martin diplomásként azzal töltötte a tanulóéveit, hogy egy olyan világba merült alá, ahol minden a kontrasztok és az árnyalatok körül forgott.
A bemutatóterem konyhájának hosszú faasztalánál ücsörögve kávét tölt. Egy Pantone színskála új inspirációk tárházát nyitja meg előttünk, egy átlátszó üvegtál pedig visszatükrözi a felettünk ragyogó sárgaréz lámpákból jövő fényt. Thomas, Stine üzleti partnere, férje és egyben két fiának apja ül az asztal túloldalán, és a laptopján dolgozik. 2010-ben találkoztak egymással, és Thomas hamarosan a cég része lett. Ma ő a tízéves Stine Goya vállalat vezérigazgatója.
A bemutatóteremben a Stine következő kollekciója vesz minket körül, amelyből fogalmat alkothatunk a kora őszi divatról. Benne a könnyed hetvenes évekbeli érzés találkozik számtalan olyan színnel, amely egyszerre merész és „rágógumiszerű” némi klasszikus sötétkékkel ellensúlyozva. Ez a színvilág eléggé jellemző Goyára, bár most már új kollekciókon és új színsztorikon dolgozik.
„Jelenleg a meleg és poros színekért rajongok, a bézstől és a sárgától a sötétzöldig, a pasztel rózsaszínig és a pinkig terjedő, meghatározhatatlan árnyalatokban.”
„Otthon nagyon sötét és poros zöld színek vannak a TV szobánkban, ami otthonossá teszi a szobát, és jól lehet benne pihenni. A bemutatótermünkben le vannak tompítva a színek, hogy maradjon hely a kollekcióknak és az ő színsztorijaiknak is” – mondja körbemutatva a helyiségben, amely még így is sokkal élénkebb színűre van festve, mint a legtöbb otthon.
„Minden színnek, amit választok, harmonizálnia kell egymással, függetlenül attól, hogy épp egy kollekciót tervezek, vagy egy otthont dekorálok. Mikor az ember egyik helyiségből átlép a másikba, éreznie kell egy hangulati elmozdulást is, ugyanakkor érzékelnie kell a szobák közötti átfogó kapcsolódást.”
A pár kifinomult és különleges ízlésének nyomait nem nehéz felfedezni, ha körbejárunk a bemutatóteremben. Minden egyes tárgyat – a műalkotásoktól a kerámiákig – gondosan válogattak össze, és bár igyekeztek mindezt visszafogottan tenni, mégis megmutatkozik egyfajta konkrét stíluspreferencia. Így aztán adódik a kérdés: milyen az eszményi dizájn?
„Számomra eszményi dizájn sok minden lehet, de én az erős személyes kifejezőerővel bíró dizájnt találom a leginkább inspirálónak. Ahol látni lehet, hogy a művész vagy a tervező számára valami múlott ezen. Lehet, hogy azért csinálta, mert valami megkapó szépségűt és harmonikusat akart létrehozni, vagy valami ijesztőt vagy más egyebet. Nem gondolom, hogy az a dizájn, ami pusztán funkcionális, letisztult és egyszerű, annyira jó dizájn lenne” – mondja Stine Goya, és ezen a ponton eltér a legtöbb skandináv tervező véleményétől.
„Dániában ezek között a dizájnhagyományok között nőttünk fel, de őszintén szólva én nem merítek ebből több ihletet, mint mondjuk Olaszországból vagy Dél-Amerikából. Mindenben megtalálom az inspirációt a művészettől kezdve az építészeten át a látképig.”
„Lényegében arról szól a dolog, hogy alkossunk valami gyönyörűt és izgalmasat, és hogy ezzel valamit ki akarunk fejezni.”
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.