Távirányító turmix

csak a Beo4 a többi mehet a levesbe

Az egy mindenkiért, mindenki egyért szellemében létrehozott távirányító nem más, mint a Beo4. Született 1994-ben, azóta keveset változott, ugyan 2 éve kapott némi „ráncfelvarrást”, de valójában ugyanazt a terméket tartjuk csaknem 20 éve kezünkben, amelyet anno David Lewis megálmodott. Az elmúlt három évtizedben nem készült olyan Bang & Olufsen kegyszer, amivel ne értene szót és ne tudnánk segítségével akaratunkat ráerőltetni. Teljesen mindegy, hogy lejátszót, televíziót, hangsugárzót, vagy akár nem B&O eszközt akarunk vezérelni de a világítási körök és a motorizált redőnyök sem jelentenek akadályt.

1994-ben született a Beo4

Hogy mitől ennyire jó? Miért nem kellett rajta változtatni? Elég egyszer kézbe fogni és minden kérdésre megkapjuk a választ. Feltűnően nehéz, de valamiért mégis jól esik a súlya, komoly dolog, gondolja elsőre a kíváncsi szemlélő. A gombok körüli alumínium borítás sem véletlen, a fém mindig kellemesen hűvös, sosem fog a kezünk ráizzadni a távirányítóra, akármennyit is szorongatjuk. A jóleső túlsúly után észleljük a kijelzőt, ami mindig az éppen vezérelni kívánt eszköz nevét jeleníti meg, és itt jön a trükk, mert teljesen mindegy, hogy mit vezérlünk, a fő funkció parancsok mindig ugyanazok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha egyszer a felső traktusból kiválasztottuk a vezérelendő eszköz becenevét, onnantól kezdve csak a hüvelykujjunkkal operálunk, és ráadásul kényelmesen, mindig ugyanazon a területen. Ez az, amit könnyen elsajátítunk, hamar válunk profi vak-navigálóvá és már egy teljesen sötét szoba sem jelent akadályt, függetlenül attól, hogy éppen csatornát akarunk váltani, vagy hangerőt növelni, vagy forgatni a motorosan forgatható televíziónkat. A legfontosabb menüpontok mindig felszínen vannak, és ha mélyebbre akarunk merülni, akkor ott van a „list” gomb, amivel egy-egy eszközhöz tartozó további, gyakorlatilag megszámolhatatlan funkció felett rendelkezhetünk.

20 éve változatlan forma

Ami megint csak meglepő, hogy milyen hosszú időre tervezték, volt már a kezemben csaknem 18 éve kifogástalanul működő Beo4-es, ami azért kevés gyártó kiváltsága. Elemcserére is ritkán kerül sor, felhasználás intenzitásától függően akár 4 évet is átvészelhetünk anélkül, hogy a Duracell nyulak burkolatát feszegetnénk, és ehhez még csak nem is szükséges valamiféle takarékos üzemmódban használnunk. A fejlesztés során egészen extrém szituációkban tesztelték előbb a prototípust majd a végleges távirányítót: egy ügyetlen robot kezébe helyezték, ami/aki napi 24 órában mást se csinált, csak a földre ejtette úgy jó egy méter magasságból, Isten tudja, hogy ez hány földhöz vágást jelent összességében, de a Beo4 az összes becsapódást túlélte olyannyira, hogy még csak kijelzője sem rebbent. Már ez önmagában elegendő lenne, hogy tudjuk, bírni fogja a strapát, de még olyan hosszútávon felületét károsító anyagok hatásaira is tesztelték, mint a kézkrém, amikor ezt először láttam a gyárban, akkor értettem meg, hogy mit jelent alaposnak lenni. A lényeg, hogy frissen bekrémezett ragacsos kezünk sem tud kárt tenni benne, nem fognak megkopni a felületek, nem tűnnek el a feliratok a gombokról.

a Beo4 legnagyobb erénye, hogy tényleg csak egy kell belőle

Mindezen túl, a Beo4 legnagyobb erénye, hogy tényleg csak egy kell belőle, miután bármilyen más gyártótól származó terméket is tudunk vele vezérelni. Nem lesz a szemnek olyannyira csúnya távirányító hadsereg (ismerős látkép?) a nappalink asztalán, csak a Beo4, a többi mehet a levesbe vagy a turmixba.