TEDszik?

Kb. 9 évvel ezelőtt láttam először a Ted című vígjáték első részét. Az erkölcsös marketinges nénik/bácsik láthatólag  mindent elkövettek, hogy még véletlenül se tévedjenek be kisgyermekes szülők családi moziként (Micimackó 7) értelmezve a hobbitnak álcázott maci történetét. Ezt az óvatosságot kellőképpen szimbolizálja a következő, a mozi előterében plakatívan felállított óriás bábú, mellyel gondolom a dolgos magyar családapák figyelmét kívánják felhívni arra a valóban nem elhanyagolandó tényre, hogy bizony ebben a filmben csúnya beszéd ad randevút az esetenként altesti humornak/tartalomnak.

Mitöbb, prostik és drog is előfordul benne.

Az hamar kiderült a filmből, hogy a főhőst, John Benettet (Mark Wahlberg) nyolc éves korában nem igazán kedvelték tiszta szívből gyermektársai. (Ahogy a négy másik gyerek által vert kölyök és az őt csépelő suhancok is egyöntetűen, vert és verő szokatlanul harmonikus összhangjában hangot adnak…)

Így nem csoda, ha a karácsonyra kapott plüssmaci másnap reggeli életre ébredését (Pinokkió áthallás) kitörő örömmel fogadja a magányos Johny fiú. A szülők az első pillanatban nem osztoznak fiuk ezen ünnepi csoda felett érzett önfeledt örömében, mivel a papa ijedelmében konkrétan le akarja lőni Tedet, a békés játék mackót, a mama pedig egy igazi velőtrázó sikoly kíséretében egy turmixgépet emel fenyegetően az öntudatra és perpatvarra ébredt udvarias plüssállatra.

A csoda azonban csoda még a sokat látott Amerikában is (legalább  1-2 napra), ezért persze Ted végigjárja a tolksókat, begombázva botrányba keveredik és gyors ütemben cserélődnek az ágyában (vagy máshol) az ismert sztárok (pl. Norah Jones). Ez utóbbi tevékenysége már csak azért is nagy teljesítmény, mert mindezt fallosz nélkül teszi, ahogy a filmben is elhangzik:

„Reklamálni fogok a Hasbronál!”

Egyszóval a játék mackó lubickol a hirtelen jött siker kötelező attribútumaiban és ehhez jó társnak bizonyul John, aki még 35 évesen is a „két-betépés-között-hogyan-kell-minél-kevesebbet-dolgozni” játékot játssza, négy éves, és ezért szükségszerűen gyűrű- és később vélhetően gyermekváró kapcsolata erősen visszafogott örömére. A komédia vége felé bevallom, nem tudtam hitelesen megkönnyezni azt a jelenetet, amikor a betépett plüssmacit (Figyelem: „spoiler” következik!) kettétépik. Pedig „dupla pozitív prekoncepcióval” ültem be a moziba.

Egyrészt a film rendezője, Seth MacFarlane jegyzi a polgárpukkasztóan trágár, antipíszí, de/és (?) bátran társadalomkritikus „Family Guy” és a „The Cleveland Show” sorozatokat is, másrészt, mint oly sokan, én is gyakran tallózok a Sapling Alapítvány által szervezett TED (Technology, Entertainment, Design) inspiráló előadásai között. Ez utóbbinak persze semmi köze ehhez a filmhez, de azért pozitív asszociációt jelentett számomra ez a három betű. A filmbéli mocskos szájú „tündi-bündi”, Ted(dy Bear)nek, az animált plüssmackónak maga MacFarlane kölcsönözte a hangját (egyelőre nem a magyart), sőt a mozgását is, mivel a motion capture technológia mára szokott gyakorlattá vált érzékelő jeladóit reá akasztották a felvételek során. (A kifejező Moven nevű rendszert használták a filmben.)

Seth MacFarlane

Seth tehetsége már viszonylag korán jelentkezett, hiszen 22 éves volt, amikor vizsgafilmjére (YouTube video itt: The Life of Larry) úgy „harapott rá” a Hanna-Barbera Stúdió, mint a Family Guyra később a nézők. E mellett remekül zongorázik és énekel (első lemeze a ted cover ted cover „Music is Better Than Words” volt), így nem csoda, hogy a Family Guy és a Ted filmzenéibe, Walter Murphy áldásos tevékenysége mellett ő is „besegített”.

Bár az alkotók alapelvárásának megfelelően elég sokat röhögtem a betépett plüssmackó filmen való részeg végigtántorgásán és Wahlberg meghitt SpaceVespás együttrepkedésén a jól fésült Sam Jones-szal (Flash Gordon), a végén valahogy mégis az volt az érzésem, hogy jobb lett volna, ha az eredeti tervnek megfelelően sorozatot csináltak volna a Tedből is és nem egy teljes nagyjátékfilmet. Húsz perces dózisokban vélhetően jótékonyan feszesebb lenne a 35 éves kamasz és a megelevenedett trágár macijának története.

TED Ideas worth spreading. Ted Movie worth spreading.

A már említett Norah Jones mellett szintén cameo szerepben feszít Tom Skerritt, Ted Danson és Ryan Reynolds is. Ryan a szokott ügyeletes női szívtipró szerepeivel ellentétben  ezúttal egy férfipár helyes, a filmben csupán két másodpercre fel- és tovatűnő tagja.

p.s.

MacFarlane-nek 2001. szeptember 11-én jegye volt az egyik gépre, mely később az ikertornyok egyikének ütközött, de másnapossága miatt elaludt és negyed órával lekéste a repülőt. A tanulságot mindenki vonja le maga. „Mindenestre ebből is világosan látszik, hogy az absztinencia időnként akár veszélyes is lehet.” Mondta Ted, a mackó és húzott egyet az éppen kéznél lévő, aktuális sörösüvegből. Bónuszként pedig csatolom a Flash Gordon című film rövid, de tartalmas történet leírását az IMDB jóvoltából:

„A football player and his friends travel to the planet Mongo and find themselves fighting the tyrant, Ming the Merciless, to save Earth.”