Temesi Apol

A rövid és hosszú távú tervek, az anyagban rejlő szépség és a találkozások inspirálják a leginkább. A Magyar Divat és Design Ügynökség design START programjának mentoráltja, ráadásul másfél éve (ekkor készült az interjú. A szerk.) saját műhelyt is nyitott a 11. kerületi Vak Bottyán utcában.

Kezdetek

„2014-ben diplomáztam a MOME Textiltervezés szakán, de már az egyetem alatt is dolgoztam. Női szabóként rengeteg menyasszonyi ruhát varrtam, aztán a diploma után különböző filmes produkciókban voltam díszletkivitelező, majd jelmez-öregítő. Közben mindig is bosszantott a pazarlás. Már régóta vágytam egy tiszta ügyre, így amikor elkezdtem a MOME Doktori képzését, belefogtam a nyersanyagszemlélet-irányzatok kutatásába, amely aztán jó alapjául szolgált a későbbi RAWfiction design vállalkozásomnak.”

Alkotás

„Alapállapot, öröm, kommunikáció, ami harmincezer éve köt össze mindannyiunkat. Nyugtalanság, amin keresztül kutatjuk a világot. Leginkább feszültségben, ürességben és teljességben tudok alkotni – akkor, ha a kérdés, ami éppen mozgat, érezhetővé és érthetővé válik a számomra, és amikor az emberségünkből fakadó feszültségek szerethetővé válnak.

Párhuzamosan mozgatnak kérdések, filozófiai és tárgyi dolgok, anyagok, színek, formák, ellentétek, összeférhetetlenségek, mozdulatok. Ezek idővel összesűrűsödnek, csomópont lesz belőlük. Aztán küzdök az anyaggal, a leképezéssel. Vannak csendes napok, hullámok. Szeretek visszanyúlni olyan alkotókhoz, akik fontosak számomra – Joseph Beuys, Magdalena Abakanowicz –, és persze mindig van aktuális kedvenc is, közben meg próbálom sallangmentesre tisztítani magamat. Mire elkészül a meló, addigra le is zárom a kérdést, és el is távolodom.”

Motiváció

„Azt hiszem, leginkább az motivál, hogy tudom, most rajtunk a sor! Nekünk kell most tudni és akarni – most van itt ennek az ideje. Sok interjút hallgatok, nagyon érdekel, mások miben vannak. A tenni akarás, mások alkotó energiája nagy hatással van rám.”

Kollaboráció

„A legfontosabb és legmeghatározóbb csapatmunkám a POPO divatmárka volt, amit négyen, textiles osztálytársak és barátnők vittünk közösen, közel négy éven át. Különböző szakirányokból álltunk össze; a szakma iránti szerelemből folyamatosan kerestünk a kihívásokat és az extrém megoldásokat. Nemcsak a vállalkozás vezetéséről, de a közös munka dinamikájáról is rengeteget tanultunk. Szerettük az elejétől a végéig, minden feszültségével és örömével együtt. A LAMBSKIN projekt kapcsán Csabai Attilával dolgoztunk együtt, aki fotós és filmes anyagokkal dokumentálta a közel százórás munkámat. Kísérleteztünk Super8-as kamerával, polaroiddal, analóg fotózással. Ez számomra is egy egészen új világot nyitott meg, ami azóta is foglalkoztat.

A B32 galériában volt egy közös kiállításunk Bucsi Árpád festőművésszel, amit egy hosszú, közös munka előzött meg, ahol a képzőművészet és a dizájn határterületén alkottunk. Kölcsönösen sokat tanultunk egymástól, az anyaghoz és az alkotáshoz fűződő viszonyainkról. Emellett több kisebb kollaborációban is részt vettem; óriási öröm, amikor nemcsak szakmailag, de emberileg is kapcsolódni tudunk egymáshoz. Szeretem és keresem is ezeket a lehetőségeket!”

Technikák, eszközök

„Az elmúlt években kidolgoztam egy saját préselési technológiát, amellyel a hazai és regionális ipari gyapjú maradékokból akusztikai, zengéscsillapító felületeket hozok létre. Ehhez saját gépparkot alakítottam ki a Vak Bottyán utcai műhelyemben.”

Inspiráció

„A rövid és hosszú távú tervek. Az anyagban rejlő szépség. Találkozások.”

Siker

„Amikor megteszed a tőled telhető legtöbbet, és az elég. Még az egyetemen pályáztam a TechTextil nemzetközi versenyen, ahol második helyezett lettem mikro architectura kategóriában. Csak Frankfurtban, az ünnepélyes díjátadón lett világos a számomra, mit is jelent valójában ez az elismerés – az a kézfogás évekig hajtott! A legbüszkébb azonban mégis az éveken át húzódó munkámra és kitartásomra vagyok.”

Alkotás és zene

„Mindenevő és hangulatember vagyok. Zenét, hangoskönyvet és interjút is hallgatok munka közben. Jazz, kísérleti, minimál, pop, funk-rock, beat, folklór, feldolgozások, albumok. És amúgy nálam él a ‘munkazene’ fogalom is, olyan számok, amiket otthon amúgy nem hallgatnék. Aktuális favoritom pedig Chaka Khantól a Like Sugar.”

Szakma

„Zárt, de nem gondolom, hogy minőségi, kitartó munkával ne lehetne érvényesülni.”

Célok és álmok

„Azt gondolom, a munka érték, a legbelsőbb álmom pedig, hogy munkahelyet teremtsek, ahol nemcsak alkotás zajlik, hanem mi magunk is csiszolódunk. És persze egy ház kerttel, két koszos talpú rosszcsonttal…”

Heti kérdések

Boldog vagy?

Jól vagyok, a boldogságom pedig ezer tőről szokott fakadni.

Milyen munkán dolgozol jelenleg?

Most fejeztem be egy házi hangstúdió akusztikai paneljeit, készülök egy tavaszi önálló kiállításra, és hangolódok a doktori mestermunkámra.

Ha nem a jelenlegi munkáddal, akkor mivel szeretnél inkább foglalkozni?

Párhuzamos életeimben kurátor, inas, kertész, piaci árus vagy burkoló lennék.

Mester, akire felnézel?

Christien Meindertsma.

Kedvenc hely, ahol lazíthatsz?

Dunakanyar.

Dolgok, amiket kifejezetten ajánlasz?

Fekete szezámmag, Platform című film, tánc, tűz, élő zene.

Kedvenc mondás:

„…hogy élni nagyon szép volt. Csak ezt akartam elmondani még.” (Fésűs Éva: Szeretném elmondani még…)

CV

Tanulmányok

2015-2018 – Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem, Doktori Iskola
2010-2014 – Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem, Textiltervezés szak
2013-2014 – Dokuz Eylül Üniversitesi (Törökország), Textiltervezés szak
2005-2012 – PPKE BTK, Művészettörténet szak

Díjak, elismerések

2019 – KPMG díj (Budapest)
2019 – Climate-KIC Accelerator Program, III. helyezett (Budapest)
2019 – Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj (Budapest)
2018 – Climate-KIC Accelerator Program, II. helyezett (Budapest)
2013 – TechTextil Micro-Architecture, II. helyezett (Frankfurt)
2012 – Magyar Formatervezési Tanács különdíja a IV. Nemzetközi Textilművészeti Triennálén (Szombathely)

Fotó: Mohai Balázs

Temesi Apol: Honlap | Instagram | Vimeo