Útmutató a forradalomhoz

Ne tévesszen meg senkit a kiadvány brosúraszerűen igénytelen külseje. Inkább ízlelgessük az alcímet:

„Hogyan lehet tejberizs, Lego figurák és más erőszakmentes eszközök segítségével közösségeket mozgósítani, diktátorokat megbuktatni vagy egyszerűen megváltoztatni a világot.”

Először az ragadott meg benne, hogy emberi hangon szólal meg. Az előszóból kiderül, hogy a szerző eredetileg basszusgitáros, a Milosevicset megbuktató Otpor! mozgalom egyik vezetője volt, egy ideig parlamenti képviselő, mostanság már „mozgalmi tanácsadó”, azaz forradalom exportőr, bár szigorúan erőszakmentes fajta.

Az első fejezet 2009-ben játszódik, amikor Belgrádba érkezik tizenöt egyiptomi, hogy mozgalmi oktatásban részesüljön. Mi is beülhetünk mögéjük a hátsó padba. Mint kiderül, minden tanulócsoportnál az az első automatikus reakció: hát ez bizony nem történhet meg az ő országukban.  A lecke lényege a következő: minden országban más-más módszer működhet, de akármelyiket is használják, az egész lakosságot kell maguk mellé állítani, és azt csak tréfás akciókkal lehet. Évekkel később ezek az egyiptomiak robbantották ki a kairói Tahrir téri mozgalmat. Ők egyébként elkövették azt a hibát, hogy túl korán fejezték be a munkát, mert tévesen azt hitték, hogy a diktátor megbuktatása a céljuk – holott a (viszonylagos?) demokrácia kellett volna, hogy cél legyen.

Fejezetről fejezetre haladunk a tanoncokkal együtt. A tudnivalók nagyon tanulságosak. Álmodj nagyot! Kezdd kicsiben! Jövőkép. Nevess, egészen a győzelemig! Egységben az erő! Az erőszak démonai, stb. Időközben egyre többet megtudunk a szerzőről, aki nagy Gyűrűk Ura rajongó, és majdnem minden fejezetben hoz párhuzamokat a gigantikus regényből. Nagy gusztussal köszörüli a nyelvét a szerbeken, és saját magán is. De elég sokat megtudunk a szerbiai erőszakmentes mozgalomról is. Nyomasztó arra gondolni, hogy milyen kevés érdeklődést váltott ki Magyarországon annak idején mindez. Még a Magyar Narancs vezércikkeit is legtöbbször átugrottam, amikor erről tudósított.

A könyv legérdekesebb történetei nem is az ismert sztorik hátterét mutatják be, hanem például a Pinochet-ellenes „cammogó taxik mozgalmát”, vagy a vézna izraeli ultraortodox biztosítási ügynök, Itzik Alrov történetét, akit felháborított a túró egyre emelkedő ára, és egy nap elhatározta, hogy ennek véget vet. De kivételes Harvey Milk története is, aki felismerte, hogy a melegjogok érvényesítéséhez a kutyaszaron át vezet az út.

Srđa Popović az a fajta mozgalmár, aki örömmel tanul a tudós könyvekből, és a tanulságokat meg is osztja velünk, pl.: hogy a komoly, erőszakmentes mozgalmaknak majdnem ötven százalékos az esélye a sikerre, az erőszakosaknak jóval kevesebb. Ráadásul még ennél is szignifikánsabb a különbség a tartós hatás tekintetében.

Ez a kiadvány nem azért jó, mert a jelenlegi magyar nagypolitikai helyzetre bármi módon is értelmezhető lenne.

Érdekes a felvillantott hús–vér emberek kontúrja is, Szrgya saját oktató társai, a tanulni érkező forradalmár jelöltek és különösen az amerikai hadsereg visszavonult ezredese, a Harvardon tanult Bob Helvey, akit Popovics saját Yoda mesterének tekint. (Mert a Csillagok háborúját is szereti, nem csak Tolkien regényét.) Az ezredes tanítómestere az egyetemen pedig Gene Sharp volt, „az erőszakmentesség Machiavellije”.

(Szrgya Popovics, Matthew Miller közreműködésével: Útmutató a forradalomhoz [Blueprint for revolution], Göncöl Kiadó, 2017, fordította Gadó György Pál, 256 oldal, 1995 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)