Egy spulni kék cérna

A ma 76 éves, ritkán nyilatkozó, évtizedek óta Baltimore-ban élő írónő nem mondható a sznob irodalmi rovatok kedvencének, ám a sokat olvasó amerikaiak mindig nagy becsben tartották.

Könyvei sorban megjelentek magyarul, igaz általában kisebb kiadóknál, amelyeknek nem tellett rendes marketing kampányra, és az eredeti borítókat sem akarták utánozni, mondván, az ő grafikusuk is tud olyat (közkeletű magyar téveszme). A jelen kiadás üdítő kivétel, a borító pontosan megegyezik az eredetivel. A Vademecum már több könyvében dicsérte a szerző hús-vér figurákat, a mindennapokból font hiteles cselekményt, a „bújtatott nagyszabást”.

Legújabb regénye egy Baltimore-i, átlagos, négy gyerekes, fehér, hagyományos nagycsalád végnapjairól szól.

Az első lapos bonyodalom egy telefonhívás a kallódó fiútól, Denny-től – melyben bejelenti, hogy meleg. (A hír később nem bizonyul igaznak.) Az igazi bonyodalom azonban az, hogy a családot összetartó, verseket írogató, nyugdíjas szociális munkás anya, Abby elkezd furcsa dolgokat művelni. Időnként elkóborol, kiesik neki néhány perc. A család erre összeszalad, az a döntés születik, hogy a legkisebb fiú három gyerekével hazaköltözik a nyolc szobás házba, amit még a nagypapa épített.

Végül még Denny is megérkezik. Lassanként a ház kerül az elbeszélés fókuszába, amit valaha a nagypapa épített egy gazdag megrendelőnek, de aztán beleszeretett, és addig ügyeskedett, amíg ő maga vásárolhatta meg. Lassanként az is kiderül, hogy a legkisebb fiú, aki a családi építési vállalkozásban dolgozik, örökbe fogadott gyerek, nem is viseli a Whitshank nevet.

A könyv mintegy kétharmadánál nagy meglepetés következik: az elbeszélés Abby fiatalkorába hátrál. És aztán még egy nemzedékkel korábbra. Ann Tyler természetesen hömpölygő, életszerű jeleneteire és párbeszédeire csak egyetlen szó illik: varázslat. Mindenki egyszerre ismerős és különös. A könyv egyébként a kétkezi munka és az egyszerű, mindennapi vallásosság dicséretétől is hangos, ez külön üdítő. Nem az újonnan, a technológiai változásoktól felkavart modern világról, hanem a régi titkokról szól, a „minden ember felség” szellemében.

Nagyszerű, emlékezetes olvasmány, jó, olvasható fordításban.

(A Spool of Blue Thread, Alfred A. Knopf, 2015, Tericum Kiadó, 2015, fordította Megyeri Luca, 389 o., 3970 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)