VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan

Az idei Filmhéten mutatkozott be Reisz Gábor első nagyjátékfilmje, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, ami számomra az elmúlt évek egyik legkinkább várt hazai filmje, melyet mától játszanak a mozik.

A VAN egy közhelyektől mentes, őszinte, vicces film a húszas éveik végén tengődő budapesti fiatalok klasszik bénázásairól, útkereséséről, a szerzők saját tapasztalataiból merített szituációk feldolgozásával, mindez gyakorlatilag nulla Forintból ám hatalmas és őszinte lelkesedésből előállítva. Olyan filmet várjon a Kedves Néző, melynek képkockáin keresztül saját magán sír vagy nevet teljes szívvel. Nincsenek idealizált túlzások és szépített közhelyek, pont azt látjuk a vásznon, ahogy saját magunk is elcsesszük rendre, újra meg újra. Vagy éppen összehozzuk, boldogan, végre, egyszer rendesen.

Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan Budapestben, ami semmiképpen sem az, amit a dizájnos útikönyvek, vagy esetleg a hazai filmek látképei festenek a városról. Az itteni életet súlyos ellentmondások színezik. Még komplikáltabb a helyzet, amikor nem emlékszel, hogy szüleid egyhavi fizetését miként verted el egy átmulatott éjszaka során egy lisszaboni repjegyre. Itt tart most Áron 29. évében. Átlagos srácként számtalan kortárs komplexus birtokosa; frissen végzett az egyetemen, barátnője elhagyta, a szülei tartják el, amíg munkát keres, ráadásul miközben az elmúló szerelmen agonizál, valami külső, bizarr tényező mindig felülírja elképzeléseit és megszakítja intim pillanatainak eltervezett linearitását.

Áron csak akkor jön rá arra, hogy a káoszban és a kiszámíthatatlanságban mégis tart valahová, amikor elmegy innen. Oda jut, ahová mindenki más: a rendbe, fegyelembe, a szívfájdalom elmúlásába, a 2 centivel a föld fölött járásba. De egy budapesti ezt nem bírja, kell a súly a lelkének, mert ez tartja a földön. Áron végül megtanulja ezt, Lisszabonból hazatérve még utoljára tesz egy próbát arra, hogy létezést produkáljon ebbe a világba, a saját életébe, a maga tempójába, a belátással kiegészülő lázadozásba…