Véletlen egybeesés

Miközben 1956 október 23-án már izzót a levegő a pesti utcákon, az egyetemisták az esti felvonulásra készültek, a Magyar Rádió stúdiójában tánczenei felvételek készültek. Többek között Boross Ida, a kor népszerű táncdalénekes nője énekelte hangszalagra a Honvágy című dalt, melynek eredetijét Dean Martinnak tulajdonítják, bár nekem e verziót nem sikerült megtalálnom.

Ida alig ért dala végére, a stúdióba – a még égő piros lámpára ügyet sem vetve – egy munkatárs rohant be, s közölte, hogy azonnal hagyják abba, mert nagy tömegek gyülekeznek az épület előtt és komoly balhéra van kilátás.

Egy sorsszerű percen múlt tehát a felvétel sikere. A dal magyar szövegét egyébként Boross Ida férje, Gollerman István, több népszerű slágerszöveg szerzője írta, akkor még nem sejtve, hogy ez a dal a forradalom előestéjén hangzik el először és az ötvenhatos menekültek szívfacsaró slágerévé válik. Ki törődött volna különben ezzel a kissé érzelgős, kissé bugyuta számmal, ha az események véletlen egybeesése nem misztikus aurával lengi körül.

A sláger a forradalom után igen csak kapós lett, volt olyan nap, amikor tízszer is játszották a rádióban, mert a hallgatók kívánságműsorokban külföldre menekült hozzátartozóiknak kérték (persze ezt nem hangoztatták). Eleinte Boross Ida előadásában, de miután kiderült, hogy a díva férjével szintén kereket oldott, hangját Hollós Ilonáéval váltották ki. Az eredeti verziót pedig emigrált magyarjaink a Szabad Európa Rádió akkoriban iszonyatosan népszerű „Teeneger party“ műsorában hallgathatták tovább keseregve.