Vitorlázni jó

Gyermekkorom autóimádata igencsak megkopott az évtizedek során. Talán még ma is van némi érzelmi kötödésem a férfiak négykerekű barátaihoz, de lassan az autóval is úgy vagyok, mint a lovakkal. Jobb nézni, simogatni, mint utazni vele. Azt hiszem, ha a megtett kilométereket örömegységben lehetne mérni, nálam az autó az utolsó helyen végezne. A száz kilométer feletti távolságokat, az autópályás infrastruktúrát pedig kifejezetten utálom.

Van azonban egy közlekedési eszköz, amin napokig is kibírom.

Leginkább gyalogolni szeretek, aztán biciklizni, még a vonat is kellemes és repülni sem rossz, feltéve, hogy az út nem tart két-három óránál tovább. A tizenórás repülőutak nálam a pokol kategóriájába tartoznak. Van azonban egy közlekedési eszköz, amin napokig is kibírom. A hajó. Ezért, hogy kedvenc nyaralásaim már évek óta a vitorlázáshoz kötődnek. Egy hosszabb tartózkodásra is alkalmas vitorlás jacht a közlekedés egy speciális formáját képviseli. Lakni lehet rajta és haladni is egyben.

Úszó szállásunkkal szembe jön a világ. Ráadásul az, ami a világból a legszebb. A kék tenger, zöld szigetek, romantikus kikötők, zavartalan naplementék. Úgy utazunk, hogy közben nyaralunk, a táj szépségében gyönyörködünk, mert a hajó az egyetlen közlekedési eszköz, amihez a környezetet egy cseppet sem kell megváltoztatni. A hajózás kaland is egyben, mert ki vagy téve az időjárás viszontagságainak.

Egy nagy vitorlásnál szebb és elegánsabb látvány alig kínálkozik a tengereken

Egy nagy vitorlásnál szebb és elegánsabb látvány alig kínálkozik a tengereken, mikor a vitorlákat jó szelek feszítik, s a hajó enyhén megdőlve, hangtalanul siklik a vízen. Persze, több elfoglaltság, nagyobb munka, mint egy motoros jacht, de hát legalább aktív a nyaralás. A hajón zajlik az élet. Mindenkinek jut elfoglaltság bőven. Ha meg délidőben egy romantikus, lakatlan öbölben horgonyon állunk, jöhet a fürcsizés, ugrálás, búvárkodás. A hajon főzött kellemes ebéd után az ember jólesően nyúlik el a délutáni napocskában.

Az érzésbe a megérkezés öröme vegyül és az új hely kínálta lehetőségek elő öröme

Miután felszedtük a horgonyt, irány új vizekre, új kikötő felé. Miután késő délután valamelyik szigeten egy kisváros kellős közepén kikötött az ember, felszabadultság érzet vesz erőt rajtunk. Szárazföld a talpunk alatt! Az érzésbe a megérkezés öröme vegyül és az új hely kínálta lehetőségek elő öröme. Felfrissülés a marina fürdőhelyiségeiben – csak kényelmesebb, mint a jacht szűkös fürdőszobái – a csajok szépítkezése, nyári ruci bemutató, s máris indulhatunk városunkat felfedezni, gasztronómiai kínálatát feltérképezni.

Megfáradva visszatérünk a hajóra. Még koccintunk egyet szép napunkra, aztán nyugovóra térünk. Új nap virrad és kezdődik minden előröl. De valahogy sosem ugyan az, mert változik a táj, az útvonal, a látvány, az élmény, a kaland. Reggel még egy kis piacozás, a készletek felfrissítése, reggeli a szabad ég alatt. Aztán elkötjük a hajót, kifutunk új vizekre A friss szellő libabőrt kavar, de a nap emelkedik, s egyre több meleget szór ránk. Délben már elérkezik a fürdés ideje.

Számomra a vitorlázás legszebb nyaraimat idézi.

Nem mindenkinek jön be, tudom. De számomra a vitorlázás legszebb nyaraimat idézi. Elszakadni a szokásostól, az autópályák egysíkú világától, nem látni autókat, semmit a nagyváros szokásos, zajos világából. Persze ez nem azt jelenti, hogy hátralévő életem egy szűkös helykínálatú jachton szeretném eltölteni, de az a varázs, amit a tenger, a vitorlázás, s az ezzel társuló szabadságérzet kínál, elválaszthatatlan része életemnek.