Két amerikai elnök világtörténelmi horderővel

Hogy mi köze ennek a közlekedéshez? Valóban nem sok. Csupán annyi, hogy az emberiség eddigi legdiadalmasabb útján, a hold meghódításánál egy Saturn 5 elnevezésű hordozórakéta asszisztált. Az eleddig legdrágább „jármű“ fejlesztése kevesebb mint nyolc évet vett igénybe.

Kezdődött mindez 1961-ben, Kennedy elnök víziója nyomán, aki a nagyban gondolkodás mintaképének is tekinthető.

Kezdődött mindez 1961-ben, Kennedy elnök víziója nyomán, aki a nagyban gondolkodás mintaképének is tekinthető. Semmiféle tudományos visszaigazolással a hátában, csak hitére támaszkodva bejelentette, hogy még az évtized vége előtt Amerika embert visz fel a holdra és épségben vissza is hozza onnan. Tette pedig mindezt, hogy felrázza népét, hogy hitet adjon honfitársainak, Amerika nem adja ki kezéből a technológiai elsőbbséget.

Jurij Gagarin

Történt mindez a hidegháború legtombolóbb időszakában. Amerikát sokkolta a hír, hogy az oroszok, mind a mesterséges hold fellövésével (Szputnyik 1) mind az ember világűrutazásával – Jurij Gagarin a Vosztok 1 fedélzetén 1961 április 12. – megszerezték az elsőbbséget. A dolog nem csupán tudományos szempontból volt jelentős. A rakétatechnika fejlesztése abban az időben egyben a hadi fölény megszerzését célozta meg, mert ha egy rakéta képes volt a világűrben megkerülni a földet, az egyet jelentett avval, hogy a föld tetszőleges pontjára atombombát képesek eljuttatni.

Nem csoda, hogy az orosz „tudományos“ eredmények sokkolták a hadi fölényhez szokott Amerikát. És ha kicsit későn is ébredtek, mindenképpen presztízskérdésnek tekintették, hogy visszaszerezzék az elsőbbséget. Ezt pedig csak valami nagyon látványos húzással lehetett – Kennedy elnök szerint egy ember által végrehajtott holdutazással.

A holdprogram szervezése és lebonyolítása csak az egyiptomi piramisok vagy a kínai nagy fal építésével hasonlítható össze.

Kennedy elnököt két évvel később egy dallasi látogatás során máig nem tisztázott okból és körülmények közt meggyilkolták. Talán úgy érezték az amerikaiak, ha tragikus emléke előtt tisztelegnek, önnön méltóságukat óvják és még komolyabban vették elhunyt elnökük nagyszabású, de kicsit komolytalannak tűnő vízióját. A program lebonyolítására létrehozott intézmény, a NASA biankó-csekket kapott.

1969 július 21. (saját időzónánk szerint) megtörtént a csoda, az ember eddigi leglátványosabb, legelképesztőbb lépése a világ meghódításának útján.

A holdprogram szervezése és lebonyolítása csak az egyiptomi piramisok vagy a kínai nagy fal építésével hasonlítható össze. A presztízsprojekt a vele egyidejűleg folytatott vietnami háborúval esett egybe. Külön-külön is sok pénzbe és áldozatba került mindkettő, de együtt végleg felőrölték Amerika erejét. A fényes diadal megelőzte a szégyenletes katonai bukást, 1969 július 21. (saját időzónánk szerint) megtörtént a csoda, az ember eddigi leglátványosabb, legelképesztőbb lépése a világ meghódításának útján. Már arra is büszkék lehetünk, hogy mi ezt megéltük.

Már arra is büszkék lehetünk, hogy mi ezt megéltük.

Hogy megtörténjen a csoda valóságos szervezési forradalom zajlott le az Államokban. Az Apolló program farhullámában megindult a komputerek soha nem látott ütemű fejlesztése és a brainstorming fogalma is akkortájt ment át a köztudatba, mert a program lebonyolításával megbízott NASA a kutatásokba a nemzet minden alkotóműhelyét és a beszállító cégeket is bevonta. Így a program egy nyitott archittechnikájú kutatás eredményeként valósult meg és össznemzeti teljesítményként értékelhető. A brainstorming, a komputertechnika és ennek társadalmi következményei (individuális társadalom) vezetnek végső soron a versenyben végleg lemaradó szocialista világrendszer összeomlásához.

A holdprogram hat eredményes leszállás után 1972-ben befejeződik.

A holdprogram hat eredményes leszállás után 1972-ben befejeződik. A vietnami háború is egy évvel később. Amerikára halotti csend borul. Sebeit nyalogatja, veszteségeit igyekszik pótolni, a bukott háború traumaként nehezedik a társadalomra. Az USA sok technológiai előnyt is kiad a kezéből ebben az időszakban. Kisstílű elnökök váltogatják egymást. De a mélyben végbemenő változások tovább érnek, a szellemet a palackba már nem lehet visszapréselni.

A kollektív apátiából Ronald Reagan rázza fel nemzetét. Talán egy kicsit operettfigura – a filmszínészből lett elnök képességei nagyjából a szép beszédre, jó retorikára és a nagyban gondolkodásra korlátozódnak. De az új elnök, hasonlóan Kennedyhez, nem csak vizionáló képességgel van megáldva, hanem bátorsággal is. Az oroszokkal nem alkudozgat – a németországi békepárt akkoriban azt skandálja „lieber rot, als tot“, inkább vörös, mint halott – nyíltan a gonosz birodalmának titulálja a Szovjetuniót.

A kollektív apátiából Ronald Reagan rázza fel nemzetét.

Nagyszabású programot karol fel, hogy a „gonosz birodalmát“ végleg térdre kényszerítse – az SDI programot, mely egyfajta lézer védőpajzsot képezve megakadályozza, hogy ellenséges rakéták bejuthassanak Amerika légterébe. Az SDI programban viszont Amerika részben a holdprogramban megszerzett technológiai előnye manifesztálódik. A technikában lépést tartani képtelen oroszoknak ez sok, mondván, ha az USA támadhatatlan, akkor viszont az amerikaiaknak nincs veszteni valójuk egy saját támadásnál. Megkezdődik a leszerelés. A Szovjetunió Gorbacsovval az élen feladja dogmáit, egy hitalapú hatalom azonban dogmák nélkül megszűnik létezni. Ez történt.