Walk of Fame – avagy a „Pesti mese” 1/3

„A sztárnak mindig ragyogni kell. Legyen a közönsége számára egy elérhetetlen, távoli világ megszemélyesítője. Tudja elviselni azt, hogy sztár, az életben is, nemcsak a színpadon.” Délibáb, 1935. július 6.

Jávor Pál és Fenyvessy Éva az 1931-es Hyppolit, a lakáj című filmben

Az 1930-as és az 1940-es évek magyar filmjei, és azok sztárjai különösen kedvesek számomra. Azt gondolom, a kor állócsillagai méltán lettek közkedveltek, eszmék, erkölcsi értékek hordozói. Művészetükön, intelligenciájukon kívül követésre alkalmas viselkedésmintákat hordoztak.

A férfi és női szerepek megnyilvánulási formái, a hírességek identitásalkotó szerepe, az egyre szélesedő bulvármédia okozta változások, a sztárrendszer tipikus szereplői, az imádat megnyilvánulási formái és a rajongás különböző lépcsőfokai olykor azonos, olykor pedig teljesen eltérő képet mutatnak a napjainkban tapasztalhatókéval.

Adolph Zukor és a Paramount Pictures

Maga a sztár sem létezhetne, ha nem találták volna fel. A sztárrendszer kitalálása pedig azokhoz az újító szellemű emberek nevéhez köthető, akik magát a film örök fővárosát, Hollywoodot is megteremtették, a magyarokhoz.

Két nagyon fontos nevet kell megemlítenem a témával kapcsolatban. Az egyik a Ricséről kivándorolt Zukor Adolf, a másik pedig a tolcsvai születésű Fuchs Vilmos. Előbbi Adolph Zukor néven 1916-ban az első filmstúdiót, a Paramount Pictures-t, míg utóbbi William Fox néven a Twentieth Century Fox-ot alapította meg. Mindketten azt vallották, hogy a mozi a klasszikus kulturális értékek hordozója lehet. Halálukig magyar amerikainak vallották magukat. Olyan klasszisokat köszönhetünk nekik, mint az örök Drakula grófot, Lugosi Bélát, vagy az egyetlen magyar Oscar-díjas színészünket, Paul Lukast (Őrség a Rajnán, 1943.).

Zukor már karrierje elején a profitot tekintette elsődlegesnek, így a művészi kvalitások nem igazán érdekelték. A világ első filmstúdióján kívül ő hozta létre az első mozihálózatot, de a filmgyárnak a létrejöttét is neki köszönhetjük. Ő volt az, aki elsőként jött rá, a siker titka: a sztár. Röviddel ezután fedezte fel Sarah Bernhardt-ot, aki a szó hagyományos értelmében vett első filmsztárként vonult be a mozitörténelembe.

William Fox és a Twentieth Century Fox

Sokak szerint Hollywood leggyakrabban használt nyelve a magyar volt. Így nem meglepő, hogy rendszeresek voltak a filmgyárosok hazánkban tett látogatásai. Rudolph Valentino állandó partnereként ismerhettük meg, az 1926-ban készült A sejk fiában is szereplő Bánky Vilmát, akit maga az MGM egyik alapítója, Samuel Goldwyn 1925-ben, egy budapesti látogatása alkalmával fedezett fel. Később nem nagy meglepetésre az új sztárt „magyar rapszódiaként” mutatták be új hazájában. Említhetem még a szabadfalui születésű Johny Weissmuller-t, a Tarzan filmek főszereplőjét, vagy Leslie Howard-ot, az Elfújta a szél szépfiúját.

A filmsztárok mellett nem kevés rendező is hozzájárult Magyarország filmes tekintetben is magával ragadó történetéhez. Elég csak az 1942-es háborús melodrámáért, a Casablanca-ért Oscar-díjat kapó Kertész Mihályt említeni. A filmben feltűnik két másik meghatározó magyar alak is. Az egyik a Rick Café pincére, Szőke Szakáll, a másik pedig a Rózsahegyen született Peter Lorre, aki egy sunyi, gonosz figurát alakít, Ugarte-t.

Folytatása következik…