Woodstock Barbie

A zenekar mindenképpen szeretett volna egy videóklipet a dal mellé, és nem kellett sokat keresgélnie, kivel szeretne együtt dolgozni. A banda a Trillion-klipeknél bukkant rá Szombath Mátéra és a Cineast csapatára, és egyből érezte, velük szeretne dolgozni.

Pádár Szandra, a Woodstock Barbie énekesnője | Fotó: Szabó Levente

Az első közös leülésről a klip rendezője, Szombath Máté nyilatkozott:

Számomra azonnal egyértelművé vált, hogy a Never Ending Blues lesz a mi dalunk. Zeneileg tök izgalmasnak találtam a szintetizátor által vezetett zenei építkezést, másrészt képileg is izgalmas tényező, hogy Arián (Horváth Arián, a zenekar gitárosa, billentyűse – a szerk.) egyszerre két hangszert használ látványosan.

A dalról a Woodstock Barbie énekesnője, Pádár Szandra mesélt:

A Never Ending Blues a szabadságról és azokról az őrültségekről szól, amelyeket el kellett követnünk az életünkben ahhoz, hogy azokká válhassunk, akik vagyunk. Arra is utal a szöveg, hogy a “tündéri” külső mögött egy teljesen váratlan belső én lapulhat, és a látszat néha csal.

A zenekar és a stáb előtt állt a kihívás, hogy ezt hogyan jelenítsék meg jól képileg. Néhány ötlet és helyszín kikukázása után jött a megfelelő megoldás, amiről Szombath Máté osztott meg néhány gondolatot:

Azt láttam a legőszintébbnek és önazonosnak, ha nem vintage Amerikát akarunk csinálni kis hazánkban, hanem ebből ironikus poént csinálunk, a tipikus amerikai országúti életérzés itt csupán egy díszletháttér a szürke közép-kelet-európai valóságban. Ez azt erősíti bennünk, hogy a blues nem helyhez kötött, hanem egy életérzés, és a szívben dől el, az ember hol érzi magát. A Soroksári út lehet számodra a végtelen 66-os út, a Gubacsi híd lehet egy New York-i külvárosi bevezető, a Pesterzsébeti sétány lehet a Haight Street San Franciscóban, vagy a tuning kabrió Ladád lehet akár egy Cadillac is.

A felvételek nem szokványos technikával zajlottak, erről szintén a rendező árult el háttérinformációkat:

Úgy éreztem, most jött el az alkalom, hogy végre forgassunk egy kicsit Super 8-as filmre. Ma elég komoly trendje van, főleg a klipek és a divatanyagok világában, de sokszor nem is indokolja a téma, és öncélúan lövöldözik, viszont a mi esetünkben a Woodstock Barbie-val több mint indokoltnak éreztem ezt a formátumot. Nem lehet tökéletesen szimulálni se a filmszalag remegését, se a beragadt szöszöket, a felfutásoknál keletkező kiégéseket, a színekről nem is beszélve. A végeredmény pedig magáért beszél.

Íme tehát a Never Ending Blues videóklipje!