A félreértett kámingáut esete Troll Marival

A Budapest Pride kapcsán írt cikkem, bár nem volt célom a provokáció, nagy hullámokat keltett. Kaptam hideget és kevésbé hideget, illetve hamar meleg lettem (egyeseknél „meleg-bérenc”), hasonlatosan azokhoz a fehér ügyvédekhez, akiknek (még a sötét időkben is) volt merszük kiállni a feketék jogaiért.

A pirézek mind buzik.

A hozzászólók, vérmérsékletüktől, nyitottságuktól és intelligenciájuktól függően helyezték el magukat önként az éj setét IQ-light trolltól a kifinomult érvekkel frappánsan kommentezőkig húzódó széles skálán. Az IQ eloszlás ismert Gauss görbéjén ezúttal is mindenki „megtalálta” tehát gyorsan a helyét. A „butapest prájd összes felvonulójának gázkamrában a helye!” hozzászólástól a valóban szofisztikált kommentekig bezárólag.

A második világháborúban a zsidók sárga csillagához hasonlóan a deportált homoszexuálisoknak, megkülönböztető jelzésként rózsaszínű háromszöget kellett viselniük. E „gázkamrás” hozzászólás kapcsán elgondolkodtam, hogy csak a gusztustalan, homokos férfiak menjenek gázkamrába, vagy a csini biszexuális nők is, akik (néha) még a homofób férfiak vágyálmaiban is (min.) kettesével jelennek meg. Vagy vesszenek velük együtt a felvonuláson szolidaritásból résztvevő heterók is, illetve azok a gyermekek, akiket szüleik vittek ki a rendezvényre. Továbbá az is eldöntendő, hogy vajon azoknak is okvetlenül meg szükséges-e fulladniuk, akik csak (kíváncsiságból vagy hivatalból) fotózni és/vagy tudósítani mentek ki a Pride-ra.

Magam sem tartom hasznosnak (az LMBTQ közösség számára sem), ha bőrtangában „froclizza” a tömeget valaki egy kamionról, vagy olyan teátrális és öncélú módon adja a környezete tudtára, hogy az azonos neműeket kedveli, amit heteroszexuális megnyilvánulásként sem tartanék ízlésesnek. Ezen a Pride-on azonban jellemzően nem az ilyen extrémitások jelentek meg. (Egyébként jobban hiszek a Harvey Milk féle aktivista tevékenységében, aki valódi programmal rendelkezett és tényleg tett is a meleg közösség jogaiért. Ez a fajta tudatosság hiányozni látszik a magyar Pride eddigi tevékenységéből.)

A cikkem kapcsán, érdekes módon többen magyarázkodtak, hogy „nem hagyják magukat megtéríteni”, bár senki sem tett erre kísérletet. Pl. „Én már megértem jó néhány évet, így maradok erre a hátralévő kis időre a zippzárasnál, nem cserélem fel a csokikarikással!” Erre a következőt írtam: Madarat tolláról, embert metaforájáról… Szóval szintén tolláról. Mármint stylus-áról. Mármint stílusáról. Mármint klaviatúrájáról. Teljesen összezavarodtam…

Erre a válaszomra egy hölgy, frappánsan blogger24-nek titulálva engem, a következőt írta: „Te tényleg össze vagy zavarodva már talán azt sem tudod fiú vagy esetleg lány!” (Szándékosan nem javítom ki sem logikailag, sem stilisztikailag, sem grammatikailag a kommenteket a nyilvánvaló hibák „hozzáadott értéke” miatt.) Az persze jó kérdés, hogy a hozzászóló akarattal cserélte-e fel a 42-es számot, vagy csak véletlenül. Tanulságos és „érdekes” az a komment is, amely quasi fertőzőnek tartja a (Kertbeny Károly által 144 éve ilyen műszóval elnevezett) homoszexualitást: “Már a németek is elkapták a holland, svéd betegséget!!! Támad mint a himlő!!!”

Aztán volt ilyen megjegyzés is: “Szemét cikk! Félreérthető, mert Berlin főpolgármesterével akar párhuzamost állítani, kontra Tarlós!!! Én nem szeretem Tarlóst, de tisztelem. A dolga, hogy tegyen valamit Budapestért! Meggyőződése szerint tesz is! Nem minden tetszik, sem nekem sem másoknak! Nem lehet megfelelni mindenkinek! Így igaz! A másságot elfogadom, eltűröm, de nem támogatom! A homoszexuálisok felvonulását elítélem, csinálják, de ne reklámozzák! Nem kel a fiataloknak még kedvet és divatot csinálni belőle! A házasságkötésüket pártolom, mert addig sem kujtorognak, kerülgetnek, csábítgatnak másokat! Sajnos a mai fiatalok között divat lett a „bi”-ség! Tán ezzel nem kéne még gerjeszteni ezt a dolgot! A szex és szerelem a gyermekáldás miatt van és az két egyneműnek nem megy!!!”

Erre a következő volt a válaszom: “Kedves Tamás! Köszönjük hozzászólását! Engedje meg kérem, hogy jóindulatúan bár, de hasogassuk azokat a bizonyos szőrszálakat. Viccesen megközelítve a kérdést, szerintünk jellemzően nem a gyermekáldás „miatt” van a szex, hanem éppen fordítva. (A szex élvezeti, feszültségoldó és párkapcsolat erősítő „élettani” jellege mellett, amely tulajdonságok azonban nem csak a hetero kapcsolatokat jellemezhetik.) Párhuzamost semmi esetre sem volt szándékunk állítani, de valóban párhuzamot vontunk több főváros polgármestereinek (és polgártársainak) nyitottsága között.

Egyébként egy városért, főpolgármesterként is kevés lehet, ha pusztán meggyőződésből tevékenykedik vki, szimplán elég, ha a nyilvánvaló eredmények igazolják teremtő vezetői munkáját. A „másságot” egyébként azért is célszerű elfogadni, mert Ön is lehet 1000 módon „másmilyen” egy másik ember szemszögéből. (Pl. egy leszbikus, zsidó, láb fetisiszta, afro-amerikai kamaszlány szemszögéből.) Abban is igaza van, hogy nem lehet megfelelni mindenkinek. Sőt, véleményünk szerint nem is kell rá kísérletet tenni. Még egy blog bejegyzésben sem.”

p.s. Figyelem! Hosszú, de (remélhetőleg) nem érdektelen utóirat következik!

“Ül az ember egy szobában egy széken, az ajtó bezárva. De ha belép egy Nő, az ember megszűnik csak embernek lenni, és azonnal Férfi lesz. És éppen annyira lesz férfi, mint amennyire Nő volt az, aki belépett.” Mint a legtöbb férfi, magam is vallom Karinthy unalomig idézett mondását. Ugyanakkor abban is hiszek, hogy egy igazi Nő csak azt a férfit találja vonzónak, akit tisztel. Ez pedig csak úgy működhet, ha a férfi önmagát is tiszteli.

Sir Richard Branson

Nem a félreértelmezett és szubsztancia nélküli önbizalomról beszélek, hanem egy magabiztos és sikeres (nem feltétlenül anyagilag gondolom) férfiról, aki tisztában van az erősségeivel és a gyengeségeivel. Ezért ön-azonos, rugalmas és vitális. Magabiztossága odáig terjed, hogy vállalni is meri gyengeségeit, olyannyira, hogy akár ön-irónikusan viccet is űz azokból. Mindezek után 42 másodperccel pedig minden erejével megvédi a szeretett nőt, vagy kiáll a családja mellett teljes vállszélességgel, akár saját épséget is veszélyeztetve.

Ez a maszkulin, irányító férfi típus, extrém esetben elég nyitott és magabiztos ahhoz, hogy ne gondolja azt, hogy ha felvesz egy női ruhát poénból, csorbul a férfiassága, vagy folt esik a hírnevén. A következő képen napjaink egyik legcoolabb (tudom milyen rémes és magyartalan szó) milliárdos vállalkozója, Sir. Richard Branson látható, amikor egy elvesztett fogadás miatt stewardessként kiszolgálja a konkurens légitársaság tulajdonosát. (Tony Fernandes az AirAsia tulajdonosa.)

Sir Richard Branson

Mindezzel persze legalább akkora “ingyen reklámot” biztosítva őrülten sikeres vállalkozásának, a Virginnek, mint amikor esküvői ruha kölcsönző cégét is női ruhában népszerűsítette. A fogadás tárgya egyébként az volt, hogy 2010-ben melyikük Forma 1-es csapata végez előbb a konstruktőr világbajnokságon, a Virgin Racing (ma Marussia F1 Team), vagy a Lotus (ma Caterham F1 team).

Mint a legtöbb férfit, engem is felvillanyoz a női nem. Rajongok értük, mint a legtöbben. Egy tétova mozdulat, egy szép és őszinte mosoly, egy réveteg tekintet, egy finom illat, vagy egy buja kacaj rögtön felkelti az érdeklődésemet. Már egy könnyed flört hatására is pajkos boldogsághormonok szabadulnak fel a testemben és finoman vibráló kisülések pattognak a neuronjaim között. A pillanat egészségesen könnyed játéka, az intuíció szabadsága és az esetlegesség öröme keveredik ilyenkor össze egy habkönnyű, erotikus nyári koktélba. Szép az élet, szépek a Nők, nyááár van!

Végre és örökké!