Na tegyünk csak még rá egy lapáttal!

Az überszexuálisok a metroszexuális férfiak übermenschei.

Félreértés ne essék, nem Miklós barátom népszerűségének farhullámán szeretnék ringatózni, s hogy megint a vasárnapi bejegyzésére reagálok, kizárólag arra vezethető vissza, hogy újra magasra dobta a labdát, s képtelen vagyok nem mozdulni rá. A cikk tartalmával egyébként teljes mértékben egyetértek, s hogy most mégis a másik oldalról közelítem meg a témát, nem az írás kritikája, csupán annak igazolása, hogy minden igazság úgy világol, ahogy megvilágítják.

Még jó, hogy vannak szociológusok (meg hobbiszociológusok), s azért vannak, hogy megmagyarázzák mindazt, ami magyarázat nélkül is jól megvan, magyarázat nélkül is működik, anélkül is érthető, látható. De, ha már a derék társadalomtudósok oly hosszú ideig tömték fejükbe azt a rengeteg tudományt, érthető elkötelezettségük, hogy a mégoly hétköznapi dolgokat is tudományos formákba öntsék, neveket, definíciókat találjanak ki, hogy minket is sajátos rendszertanukban helyezhessenek el.

Az überszexuálisok a metroszexuális férfiak übermenschei.

A metroszexualitás jó példa erre. Első hallásra ugyan az avatatlanok valamiféle földalatti vasúton megeső perverzióra gondolnak, de nem, a fogalomnak köze sincs ilyesmihez. A metroszexualitás a homo ficsúr, mára már kissé archaikusan csengő szavunk huszonegyedik századi megfelelője. Természetesen az újracsomagolt ficsúr jellemzése is megváltozott, mert a hajdani piperkőc mára már igényes férfit jelöl. Nem a két fogalom mögött meghúzódó tudattartalom változott, hanem a világban végbemenő nagy változások adta lehetőségek és ennek következtében a vélemények.

A jelen kor divatjának soksíkúsága, a hatalmas árutenger, a végtelen kombinációs lehetőségek, a lifestyle kiegészítő cuccok, a divat-konform közlekedési eszközök és berendezési tárgyak mind, mind lehetőséget kínálnak arra, hogy mindenki saját egyéniségének, alkatának, életstílusának, szexuális orientációjának, világnézetének megfelelően úgy rakja össze magát, hogy az egyediség, egy karakteres egyéniség látszatát keltse. Ahhoz persze, hogy ez jól süljön el, kreativitásra és jó ízlésre van szükség, mert különben az ember elvész a végtelen lehetőségek tengerében. Nem utolsó sorban egy vastag pénztárca sem árt, bár manapság jó ízléssel akár egy alacsony árszinten is sok mindent ki tud hozni magából az ember.

Tombol bennük a kezdeményező készség, sikeresek és magabiztosak, minden szinten többet, szebbet akarnak.

Miklós írásának tanúsága szerint azonban az igényesség a fő motivátor. Én azért halkan hozzátenném, hogy a hiúság sem elhanyagolható és – itt kap talán értelmet metrószexualitás szó második fele – a szexuális vonzerő fokozása, mert a férfiak megítélése a nők által egyre több síkú. Már nem elég a pénz, hogy csak a legkevésbé :) fontosat említsem, a férfiaktól a nők egyre több érzékenységet, finomságot, esztétikai igényességet várnak el. Minthogy a nemek közelednek egymáshoz, nem csak a nők sajátítanak ki maguknak férfidomíniumokat, fordítva is így van. A férfiak kozmetikushoz járnak, gyantáztatják magukat, a manikűr, pedikűr már nem csupán nőknek van fenntartva. Persze, persze  mindennek semmi köze a nemek megváltozott identitásához, ez kizárólag az igényesség bizonyítéka!

Az überszexuálisok a metroszexuális férfiak übermenschei.

Ahogy az emancipált, karrierista nőkben megjelent a keménység, mint a küzdőképesség záloga, a férfiakban a lágyság, a szenzibilitás az új keletű és keresett ismérv. A macsóra tuningolt férfi néha a leglágyabb, a legérzékenyebb. A külsőségekben rejlő imázsformálás képessége kifejezetten feminin adottság. Mögötte szépérzék, hiúság, ízlés és hasonló klasszikus női adottságok bújnak meg.

Most persze nem arra szeretnék célozni – ami ellen Miklós is vehemensen tiltakozik – hogy minden jó ízlésű, igényes férfi meleg, csupán arra, hogy az árnyalt palettán a metroszexuális férfiak nem éppen a tesztoszteron bombázó Rumcájszok. Mint tudjuk az igazi férfi az, aki nem beszél, hanem üt, mert neki asszony nem pofázhat. Félre a tréfával, az “igazi” férfi ideálját a korszellem teremti, s az most kétségtelenül a kreativitásnak és jó ízlésnek kedvez.

tudja jól minden nő tudományos magyarázat nélkül is, hogy ki a jó pasi

És akkor még nem is beszéltünk az überszexualitásról, avagy über-metroszexualitásról, mert ugye a szociológusok (vagy hobbiszociológusok) nem alszanak, s ha már van metro, miért ne legyen über is? Ha már elindultunk a megkezdett úton, haladjunk tehát tovább!  Az überszexuálisok a metroszexuális férfiak übermenschei. Náluk ugyanis az igényesség és ízlés nem öncélú, őket az elvek és célok érdeklik, a metroszexuálisokat saját maguk. Az überszexuális típus “kitalálói” – talán nem véletlen, hogy egytől-egyig nők – már túlhaladottnak tekintik a metroszexuális férfitípust és a legfrissebb vezérbika jelölteket így írják körül: a hangsúlyosan férfias überszexuális férfiak, bár ápoltak és adnak a külsejükre, a hagyományos férfidolgokra összpontosítanak. Tombol bennük a kezdeményező készség, sikeresek és magabiztosak, minden szinten többet, szebbet akarnak. Vonzerejük ismeretében nincs szükségük állandó pozitív visszaigazolásra és nem csodálják magukat folyvást az utcai kirakatokban. Az überszexuálisok az öltözködés terén nem másolnak, sem a női, sem a férfi divatmagazinokat nem követik. A divatot tehát csak fenntartásokkal követő überszexuális férfiakra nem jellemző az önimádat és a végletes fogyasztói magatartás. A külsőségekkel csak részben azonosulnak, ezzel szemben pozitív tulajdonságaikból építkeznek. Igazi erős karakterek, de nem áll tőlük távol a szenvedélyesség és az együttérzés sem.

Tombol bennük a kezdeményező készség, sikeresek és magabiztosak, minden szinten többet, szebbet akarnak.

Magyarul a nők ösztönei szerint a hagyományos férfiértékek veszélybe kerülnek egy mégoly ápolt, külsőségeiben hibátlan, de nőiesen gondolkodó, metroszexuális férfi esetében. Ha viszont abból indulunk ki, hogy a szexuális vonzerő végső soron mindent “überel”, kénytelenek leszünk azt is elfogadni, hogy a vonzó férfitípus “teremtésében” mégiscsak a nők játsszák a főszerepet. Egyébiránt meg felejtsétek el a sok összezagyvált okoskodást, hiszen tudja jól minden nő tudományos magyarázat nélkül is, hogy ki a jó pasi, jóllehet a változó korok és korszellem örök asszonya más-más szempontok alapján ítélkezik. Némelyik szempont változik, némelyik sosem.