Az autózás jó/rossz!

Ebben a bejegyzésemben Miklós egy korábbi írására szeretnék reagálni.

Nem vagyok feltétlen híve az autózásnak, bár képmutatás lenne részemről azt állítani, hogy az autózás örömeiről és praktikumáról teljesen le szeretnék mondani. Kétségtelenül csábosnak tűnik mondjuk egy autómentes belváros gondolata, hogy az utcák ismét élettel telnek meg, a város élhető és szép, akár a századforduló körül, amikor Budapest még épült szépült.

Az autózásról

Abban viszont teljesen egyetértek, hogy az állam képmutatása felháborító. Az ember potenciális bűnözőnek érezheti magát, ha az autójába ül, s lépten nyomon csak kopasztják. Lesben állnak mindenhol a rend őrei, akik szolgálnak és védenek, de én erről az oldalukról sosem ismerhettem meg őket.

Az autózásról

Az állam sarcol minden szinten, s még azt is elhiteti velünk, hogy mindezt a mi érdekünkből teszi, s teszi mindaddig, amíg mi rakoncátlan nebulók le nem szokunk erről a felnőttekhez nem méltó autós játszadozásról.

Képtelenség lenne konszenzust teremteni hozzá, de azért szívesen eljátszom a gondolattal, ha mégis sikerülne, s egy napon mindenki otthon hagyná az autóját. Egyszerűen nem használná, sőt, aki tehetné, el is adná, hogy még adót se kelljen utána fizetni.

Az autózásról

Szerintem pár nap múlva karhatalmi erők kényszerítenének mindenkit vissza az autójába, mert politikusaink azonnal belátnák, hogy öngólt rúgtak, hogy az autózásból származó bevételek nélkül az állam padlóra kerül. Ha pedig így van, hát miért ez a fene nagy képmutatás? Bizonyára lehetne találni valami középutat az élni és élni hagyni jól bevált receptje szerint.