Engedjétek ki a vérebeket!

Pár napja összefutottam egy bosnyák barátommal, akit tévés vonalon ismertem meg tízegynéhány éve Belgrádban. Korábban jónevű büntetőjogász volt, aki a szerb alvilág kétes figuráinak ügyesbajos dolgaival foglalkozott, de itt most nem részletezendő okok miatt a későbbiekben felhagyott ezzel a tevékenységgel. Szerencsére a jó neve megmaradt és a kapcsolatai is, így keveredett az egyik televízióhoz, ahol a jogi ügyeket kezdte intézni. Nem győzött áradozni nekem arról, mennyivel nyugalmasabb a nagy nemzetközi forgalmazókkal levelezni azzal kapcsolatban, hogy az új tehetségkutatójuk az eredeti koncepció megalkotója szerint túlságosan is hasonlít az X Faktorra. Mi ez ahhoz képest, amikor az egyik korábbi védencét három konténer fegyverrel kapták el a koperi kikötőben.

A barátom ma már Zürichben él, de ennek semmi köze a koperi esethez és annak az ügynek végkifejletéhez. Most, mint kiderült számomra, egy temetkezési vállalkozást üzemeltet, amelynek az a fő profilja, hogy a Svájcban elhunyt külföldiek földi maradványait juttatja vissza a szülőföldjükre. Ide is a véletlen sodorta. Ügyvédként dolgozott kint az alpesi országban és egyszer egy kínai család megkereste, hogy az elhunyt nagypapának a hamvait el kellene vinni valahova Peking mellé úgy ezerkétszáz kilométerre. A barátom meg is próbálta ezt elintézni, de mivel ezeket a szállítmányokat a nagyobb csomagküldő cégek nem igen szeretik elvállalni, a légitársaságokhoz fordult.

Kiderült, átlagban 6000 dollárt kérnek a halott szállításért a nemzetközi engedélyek és a különféle adminisztrációs munka miatt. Az is hamar kiderült, hogy egy repülőjegy Pekingbe oda vissza ennek a töredéke. A bosnyákokra nem jellemző a tompa gondolkodás, így a barátom fogta magát, vett egy repülőjegyet, becsomagolta az urnát egy műbőr Puma táskába és kiment a zürichi reptérre, ahol azonnal lekapcsolták a biztonsági ellenőrzésen.

Mondta volt egy kis fennakadás és némi papírmunka amiatt, hogy állampolgársága szerint bosnyák, hite szerint muzulmán, foglalkozását tekintve ügyvéd, Zürichben él és épp egy kínai nagypapa hamvaival teli urnát akart a British Airways pekingi gépének fedélzetére vinni. Ez adta neki az ötletet, hogy immár legálisan vágjon ebbe az üzletbe és azóta virágzik a biznisz. 

Kérdezte én mit csinálok? Mondom neki jelenleg egy olyan horror game show-t készítünk az angoloknak Litvánia egyik kies rengetegében, ahol:

különböző játékosokat rémítünk halálra, miközben pénzt nyerhetnek, de azt csak akkor tarthatják meg, ha el tudnak futni az őt üldöző vérebek elől, mielőtt azok lerángatnák őket a földre.

https://vimeo.com/253877893

Hosszasan néztünk egymásra, miközben én elképzeltem őt, mint a Tarantinót idéző jelenetben, ő meg engem a litván erdőben csaholó kutyákkal körülvéve, majd magasba emeltük a Stara Sokolova nevű szilvapálinkával töltött poharainkat és ittunk arra, hogy mindkettőnknek milyen remek munkája van. A beszélgetés később a tévézésre terelődött és megjegyezte, hogy elég fura érzés lehet, hogy olyan bizniszben dolgozom, ahol a közönség előbb utóbb ki fog halni.

Ez valójában neki jó hír, de nekünk nem annyira. Mármint az üzletmenet szempontjából.  Siettem felhívni a figyelmét arra, hogy ez neki csak abban az esetben jó hír, ha a mi nézőink Svájcban élő külföldi állampolgárok, és mivel mi a Kelet-európai színtéren küzdünk, elég szűk területen metszi egymást a két nézői bázis. Ugyanakkor való igaz, egy erősen öregedő csoport adja a televízió műsorok nézettségét. Mi egy gyártó cég vagyunk, nem a mi feladatunk a nézettségi mutatók elemzése, de nyilvánvalóan eljutnak hozzánk ezek az adatok, hiszen ez is egyfajta mérőszáma egy műsor sikerének.

Sőt, talán az egyetlen.

Érdekes volt megfigyelni az elmúlt időszakban, hogy a korábban szokásos és általános 18-49 éves korcsoport határát kitolták, de csak felfelé. Sok helyen már 18-54-ben vagy akár 60-ban is mérnek, ami azt jelenti, hogy ahhoz, hogy meglegyen a kellő nézői tömeg, az idősebb korosztályokra is ki kellett terjeszteni a mérést. Ez egyfajta kozmetikázása az eredményeknek és mivel a médiaügynökségek a nézettség alapján fizetnek a csatornáknak a reklámhelyekért, ez az adat nem elhanyagolható. Más kérdés az idős korosztály vásárlóereje, de ebbe most nem megyek bele, elég, ha mindenki néz egy kis tévét, és megpróbálja a reklámozott termékek vásárlóit elképzelni magának.

Egyszóval a rafkós bosnyák halott csempésznek igaza van abban, amire már nagyon sokan rájöttek, a mai, klasszikus értelemben vett televíziózás már egyáltalán nem kompatibilis a fiatalok tartalomfogyasztási szokásaival. Egy főzőműsor már nem tudja felvenni a versenyt egy Youtube videóval, amiben egy korosztályukhoz tartozó figura furcsa kajákat kóstol, vagy egy átalakító show nézettsége sehol sincs a tizenéves influencer csajok sminkelős videóinak népszerűségéhez képest.

Lehet a tévében többszázmillióért gyártott tehetségkutató, ők a telóval felvett freestyle rolleres csókát fogják nézni, aki átugrat egy fókát az állatkertben.

És azt hiszem jól is van ez így, annak ellenére, hogy a csatornák mindent megpróbálnak megtenni annak érdekében, hogy ezt a korosztályt visszaültessék a képernyő elé. Több-kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel…

Amikor néhány napja az egyik nemzetközi tévétársaság megkereste a kreatív osztályunkat, hogy ajánljunk nekik fiataloknak szóló műsort, rájöttem, hogy én már nem tudok olyat mondani. Fejleszteni meg végképp. Mármint saját kútfőből. Ugyanakkor van egy olyan rálátásunk a televíziós tartalmi piacra, ami hasznos lehet abban az esetben, ha a megfelelő módon szűrjük.

Viszont a siker érdekében gerilla módszerekhez kellett folyamodnom.

Leültettem a 12 és 14 éves fiamat és néhány barátját és rendeltem nekik pizzát, cserébe ezért, hogy elvégezzék a rám bízott feladatot. Mondják meg, mit néznének ők. Én előszedtem pár tucat formátum előzetest és sorban lejátszottam nekik. Nem tudom azóta hányan nyomtak fel engem a saját szüleiknél, de jó hír, hogy az enyémekért még nem jelentkezett a gyámhivatal. A hat csajszi és srác egy elég érdekes válogatással állt elő, ami sajnos alkalmatlan arra, hogy nemzetközi szinten prezentáljam, de baromi érdekes volt látni, hogy a 3-4 perces YouTube tartalmakon felnövő generációt mi ültetné le a tévé elé. Legalábbis ezeket a figurákat. Íme a világ legrémületesebb tévéműsor válogatása egy csapat általános iskolástól.

JUST TATOO OF US

A Viacom nevű cég koncepciója, és már az is sokat elárul róla, hogy az Egyesült Államokban az MTV-n ment. Mondjuk az pont az ő csatornájuk, így nem volt nehéz megcsinálni, majd utánanézek, hogy eladták-e máshova is. Kétlem, pedig ez tényleg jó.

A műsor gyakorlatilag egy párkapcsolati teszt, amelyben barátok, illetve párok terveznek, majd tetováltatnak egymásra különféle ábrákat, figurákat. A lényeg, hogy a tervezés és felvarrás ideje alatt a delikvens nem lát semmit, folyamatosan egy vaksötét szemüveget visel és csak bízni tud abban, hogy a másik ismeri annyira, hogy valami olyat képet tetováltat rá, ami neki is tetszik, vagy maga is megcsináltatta volna.

Persze legtöbbször nem ez történik, ha mégis, akkor az uncsi. A csatolt részlet minőségéért előre elnézést kérek, de maga a jelenet erősen jellemző a műsor hangvételére. A srác hasán látható tetoválás egy pucsító férfit ábrázol, akinek a segglyukát a figura köldökére komponálták. Az öröm nem felhőtlen, de a képsort rögzítő nézők hangjaiból ítélve a közönségnek működött. A fiaim rögtön elkezdték játszani és lerajzolták, hogy mit varrnának fel a másikra. A képeket most nem csatolom, de ezek is élesen bizonyítják, hogy a koncepció működik.

BIG FARTING CONTES

https://www.youtube.com/watch?v=w-37T_g7P2I&feature=youtu.be

Fingóverseny Japánból. Bevallom őszintén, csaltam, mert egy csapat pizzázó tizenéves csávónak kevés viccesebb dolog van, mint a fingás. A koncepció egyszerű és őszinte. Egy hatalmas terembe beültetnek többszáz embert, majd a műsorvezető ismerteti a szabályokat. Ezek a szabályok végtelenül egyszerűek. Egy asztalon egy csomó olyan étel van, ami szelet csinál. Ezekből mindenki vehet és ehet annyit, amennyit akar, majd mindenki visszaül a helyére.

Akinek szellentenie kell, a magasba emeli a kezét és kimegy a színpadra, ahol beledurrant egy mikrofonba. Egy digitális számláló jelzi a kitörés hangerejét és aki hangosabbat fingott, mint az előző, elfoglalhatja a színpadon felállított trónszéket. Ennyi. Nem hiszem, hogy a következő pitchre magammal viszem, pedig robbanna…

GAME OF CLONES

Főleg a lányoknak tetszett. Valójában ez egy társkereső műsor, ahol egy srác és egy lány elmondja, milyennek képzeli a tökéletes partnert. A formátum gyakorlatilag csak és kizárólag a külső jegyekre fókuszál úgy, hogy egy rendőrségi fantomkép rajzoló figura egy számítógép segítségével az elmondottak alapján megtervezi a megálmodott embert. Magasság, súly, hajszín és hossz, szem, testfelépítés, mellméret, és az összes többi, fontosnak tartott jellemző a képre kerül.

Ha ez megvan, keresnek nyolc-nyolc férfit és nőt, akik tökéletesen azonosak a megrajzolt figurával. Ezt a tizenhat embert egyforma ruhákba öltöztetik, majd beköltöznek egy házba, ahol a műsor ideje alatt megismerkednek az őket megálmodó fiúval és lánnyal. A látvány kísérteties, gyakorlatilag nyolcas ikreknek tűnnek, vagy legalábbis egymás klónjainak. Belőlük kell a játékosoknak kiválasztani az igazit, de ebben már a belső karakterjegyeknek is szerepük van. Remek műsor, harcos feministák imádni fogják.

LIGHT SLEEPERS

https://www.facebook.com/BizzareTV/videos/783351821701557/

Ez volt a másik favorit, de ami japánból jön, azzal nehéz az én célcsoportocskámnál mellé lőni. A Light Sleepers egy alvóverseny, aminek három fordulója van. Az elsőben az győz, aki hamarabb elalszik. Erre adott időmennyiség áll rendelkezésre, akinek nem sikerül, az alatt megnyílik a föld és matracostul egy jeges medencébe esnek. Szolid szellemi teher az elalvásban. A második kört az viszi, akinél az ébredés és a reggeli elfogyasztása közt a legrövidebb idő telik el.

Ebben a segítőknek is nagy szerepük van, akik a mélyen alvó embereket hirtelen felkeltik, majd egy banánt, vagy kolbászt nyomnak a szájukba és lenyeletik vele. A fináléban valami érthetetlen oknál foga az egész bagázs, már aki nem esett ki korábban, Hawaii-ra utazik, ahol addig kell ébren maradniuk, amíg csak tudnak. Aki elalszik és hármat rászámolnak, kiesik.

Tök jó a műsor, tényleg vicces, csak simán meg lehet benne halni.

Este azért keresztbe feküdtem a fiúk szobái előtt, mert más a trailer levetítése közben láttam rajtuk, hogy ezt a szájba tömött reggelivel ébresztést szeretnék egymáson kipróbálni.

HAPPY TO SEE ME

https://www.facebook.com/BizzareTV/videos/10151790993732946/

Osztatlan siker, főleg az erősen korhatáros jellege miatt. Itt jutott eszembe először, hogy mennyire volt jó ötlet nyakló nélkül rájuk önteni a világ tévézésének legalját, de mivel én is jól szórakoztam, ezen csak később gondolkodtam el komolyabban.

Ebben a műsorban a versenyzőknek bekötik a szemét, majd az alsónadrágjukba egy-egy állatot raknak.

Az előzetes első felében ez egy sün, a második legyen meglepetés azoknak, akik képesek az elejét végignézni.  A játékosnak ki kell találnia, hogy mi van a gatyájában, de közben ki kell mennie egy kifutóra, mint egy modellnek. A folyamatosan üvöltöző emberek persze nem hogy járni, de gondolkodni sem tudnak nagyon, így a tortúrát figyelő kék és piros csapatnak kell találgatnia, hogy mi lehet a szerencsétlen nadrágjában. Aki kitalálja nyer.

THE CRYING GAME

https://www.facebook.com/BizzareTV/videos/10150831357237946/

Síróverseny. Profi zokogók csapnak össze egy-egy kémcsővel a kezükben. Aki telesírja nyer. Cizellálhatnám, de minek.

REPO GAMES

https://www.facebook.com/BizzareTV/videos/10150874243432946/

Először is azt kellett a kisebbeknek elmagyarázni, hogy mi az a REPO, mert addig csak azt látták, hogy nagydarab emberek ordibálnak egymással. Mondjuk az ordibálás a japán műsorok általános jellegzetessége, de ez most kivételesen amerikai. A műsor szereplői markos behajtó legények, akik épp úton vannak azoknak az embereknek a házához, akik vonakodtak valamilyen nagyobb tartozásukat kifizetni, így lefoglalják és elszállítják az autójukat.

Természetesen már a fogadtatáskor előkerülnek a baseball ütők, és többet kell sípolni a képek alatt, mint egy Megye II. focimeccsen. A fordulat csak ezután jön. A behajtók főnöke tesz egy ajánlatot. Amennyiben hajlandóak részt venni egy kvízjátékban és megfelelő válaszokat adnak a kérdésekre, megtarthatják az autót és elengedik a tartozást is. Öröm nézni a síkideg, nyakukon dagadó erekkel ordibáló figurákat olyan kérdésekre válaszolni, amilyeneket Vágó István tett fel tíz évvel ezelőtt.

CIPŐFŐZŐ

https://www.facebook.com/BizzareTV/videos/10150447910127946/

A címet a fiam egyik barátja találta ki, és kapott tőlem egy doboz Dr. Peppert érte. Írtam korábban, hogy ezt a korosztályt a hagyományos műsorokkal nem lehet megfogni, hiába ordibál káromkodva Gordon, hiába tölt meg egy egész sertést a saját beleivel Heston, hiába hízik a saját ötperces pizzájától egy epizód alatt hat kilót Jamie, nem érdekli őket.

Ebben a japán főzőshowban viszont a séfek női cipőket főznek és tálalják fel a vendégeknek.

A link alatti epizódban egy Ferragamo cipő kerül az asztalra, amit először szodzsuban pároltak, hogy puhább legyen, majd zöldséges alaplében készre főztek. A talpát rizsgombócokba töltötték, ami különösen finom lehet, elnézve a vendégek arckifejezését. Ez a műsor jól illusztrálja, hogy mennyire igaz a mondás, olyan éhes, hogy még a cipőtalpat is megeszi.

BANG BANG

https://www.facebook.com/BizzareTV/videos/10151230770517946/

Az első reakció az volt, hogy ezt meg kéne csinálni „igaziban”. A formátum a párkapcsolatokat teszi ki egy erős próbatételnek, illetve bizonyítja be, hogy a legharmonikusabb együttélési formákat is szét lehet cseszni, ha a házastársak egymás intim testrészeire lőnek paintball fegyverekkel. Nyilvánvaló, hogy a fiatalabb korosztályt a koncepciónak a videojátékokra hajazó látványvilága fogta meg először. A greenbox háttér előtt egy akadálypályát építettek fel a készítők, amiken a pár egyik tagjának úgy kell átjutnia, hogy a másik egy paintball puskával folyamatosan lövi. Persze nem csak úgy vaktában, hanem azokra a lufikra célozva, amiket az akadályokon elhelyeztek, nyilván úgy, hogy a ballon mögött a játékos érzékeny testtájai legyenek. Erős próbatétel és csak eggyel szolidabb, mintha baseball ütővel kellene csapkodni a másikat a konyhában, vagy kocsimosás közben.

Ez eredetileg egy tízes lista lett volna, de az utolsót nem mertem berakni, mert attól két gyerekből is kijött a pizza.

Ez egy hányóverseny, szintén Japánból. Négyen játsszák, két páros, de nem egymással vannak, hanem ki-ki a másik párjával. Nagyjából úgy, mint a Most mutasd meg játékban, ahol én az ellenfél csapatnak adok kitalálni való feladatot, amit, ha az én csapatom oldd meg előbb, akkor mi nyerünk. Ebben a műsorban vannak az evők, akiknek az a feladata, hogy megegyenek mindenféle ételt, majd kirókázzák. Az ellenfél partnerének a kihívás, hogy megállapítsa, mint evett a másik. Ha nem találja ki, az evő pontot kap. Remek.

A kísérlet érdekes eredménnyel zárult. Egyrészt a srácok rákaptak a hülye japán műsorokra és most egymás közt küldözgetik, persze megvágva, mert van, ami nekik így hosszú. Pedig ezek csak előzetesek, vagy részletek. Mindenesetre tanulságos este volt. A renomém a barátok szüleinél csökkent, az osztályban viszont nőtt, mert elterjedt, hogy én vagyok az az apuka, akiknél, ha buli van, nem a Galaxis őrzői megy este, vagy a Pókember, hanem ordító japánok gatyájába raknak sünöket.

A tanulság? A nézői szokásokat nem igazán lehet befolyásolni, főleg a korosztályos különbségekből adódóakat nem. Ha pedig valaki mégis megpróbálná, hát valami ilyesmi szortimentet lehetne látni a tévékben. Attól meg a jóisten mentsen meg mindenkit. Vagy ki tudja…

Köszönet Omri barátomnak, aki az egyik legprofibb szakember és széleslátókörű guru ebben a szakmában, és nem mellesleg a félnótás tévéműsorok hobby gyűjtője! A Facebook oldalán van még jópár gyöngyszem, érdemes megnézni annak, akit ez érdekel!