Finom áttűnés a semmibe

A nyitórendezvényen a képek mellett Füst Milán „sztárvendég” sorait olvashattuk, a záró vetítésen pedig Peter Gabriel húzta a fülbevalót. Az Eurocenter 4K mozijának vásznára gondosan megkomponált képek valóban új élményt adtak! Kétségtelenül újszerű volt ez a „kiállítási mód”, a korábban megszokott falra akasztott, vagy könyvbe lapított fotóprezentációs technikákhoz képest. Ahogy a nyitórendezvényről szóló cikkemben is írtam, érezni, hogy Zoltán életében a zene is központi szerepet játszik. A slide show alá (mellé) választott zene kéz a kézben járt a fotográfiákkal, egymást erősítve adtak teljes audiovizuális élményt az értő-néző-hallgatónak.

A technika további előnye, hogy miközben az egyik kép áttűnik a másikba, tulajdonképpen egy harmadik jön létre, tovább gazdagítva az élmény komplexitását.

Ehhez persze nyilván sokat kellett Vancsónak tologatni fel s alá a képeket, hiszen csak a gyakorlatban próbálhatta ki, hogy jól működik-e az adott átúszás. Hála az égnek, csak egyfajta decens áttűnést használt a művész (következetesen öt esten át), nem (a közízlésnek megfelelően) kockán pörgött be vadul a következő fotó, nem lángcsóva építette fel, sőt nem is pajkos szikrákkal gazdagított, vidáman bemasírozó kismanók húzták be a fotókat. (Sőt ezen áttűnések variáció sem rombolták a slide show hangulatát.)

Az élményben azonban, sajnos (az öt este alatt) kevés néző osztozott, így egy újabb unikális és/de veszteséges kulturális program zárta be kapuit. Ugyanakkor nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük, az Eurocenter 4K terme természetesen (ismét) tömve lesz a következő Transformers bemutatójakor… Talán ennek is köszönhetőek Vancsó „hivatalos”, rendezvény záró szavai (Cioran idézet), mely sorokat a művész Facebook oldaláról másoltam be ide:

„Minden tehetséges ember megérdemli részvétünket: ha festő, mit tud még kihozni a színekből? Ha költő, miképpen ébreszti fel az elfáradt, szunnyadó szavakat? És mit mondjunk egy zenész kilátásairól egy olyan világban, ahol minden zenei kombinációt már elképzeltek? Mélyen boldogtalanul valamennyien kibogozhatatlanba gabalyodtak. Még több gondoskodással kell körülvennünk őket, ne gúnyoljuk ki zavarodottságukat, hogy elfelejtsék művészetük zsákutcáját, kitagadott mivoltukat. 

Szerencséket azért ne kürtöljük szét, azonban mégsem hallgathatunk róla. Adjunk hálát a gondviselésnek, hogy nem rakott súlyt ránk, vert meg minket a tehetség végzetével. Mindenből kisemmizve ugyanazzal a kézzel mindent adott. Hogy tetézett lecsupaszításunk kegyelméből árad vagy nemtörődömségéből, értelmünk nem tudja eldönteni. De igaz, hogy mindent felülmúló kegyben részesített: ellátott minden olyan tehetséggel, amivel nem rendelkezünk. Semminek lenni – feneketlen forrás, örökös ünnep.”

p.s. Van egy pozitív verzió is (Ronald David Laingtól), melyet a már említett hivatalos Facebook oldalon mindenki elolvashat. Nekem a fenti jobban tetszett.

Vancsó – Balassa László fotója