The Bienville Legacy

J.T. Nesbitt is így tett. A Confederate Műveknél húzta az ívet (többek között a legendás Wraith és a G2 Hellcat modellek is az ő művei), aztán néhány éve lelépett és megalapította a Bienville Studiót. Nyilván sok szkeptikus szempár és mondat követte a kiugrását. (Matthew Chambersé, a Confederate alapítójáé biztosan.) Mivel „JT” a 2015-ös Goodwood Fesztiválon, mutatta be első modelljét a Legacyt, most már minden kétkedő szabadon eldöntheti, hogy a designer valóban felül tudta-e múlni korábbi sikereit. Árban biztosan, mert bár a Legacy „megfizethető”, de leginkább azoknak, akiknek az ár nem szempont egy motor megvásárlásánál (sem). Ja, és csak egy tucat embernek jut osztályrészül ez a „kegy”, merthogy összesen csak ennyit gyárt majd le a lelkes Bienville csapat ebből a modellből.

Az első villa nyilvánvaló hasonlósága a Wraith hasonló alkatrészére, nem lehet a véletlen műve. Hogy fricska-e, vagy csak ezzel szeretett volna Nesbitt utalni a „vérvonal” kontinuitására, nem tudni. Talán nem is fog soha kiderülni. (Tán nem is fontos.) Annyi biztos azonban, hogy ez a motor nem csak egy Wraith másolat. Nyilván a legkülönlegesebb anyagokat használják fel ők is és persze a jármű nagy része szintén házon belül készül, de V2-es helyett egy brutál 1650 köbcentis V4-es (Motus) blokk köré épül a váz és a hátsó futómű. (Az erőforrás 185 lóerős, de kompresszoros verziója már 300 lovat szabadít az utakra!) A fékeket az ISR, a karbon kerekeket a BST gyártja. A „steam punk” motor váza króm-molibdén ötvözetből készül és csak 10,4 kg! 10 kilós váz, 300 lóerős kompresszoros blokkal! Veszélyes kombó!

Mint tudjuk a motorépítésre is igaz, hogy az ördög a részletekben rejlik. Az első villát már eleget méltatta a világ a Wraith elején, de ennek a vasnak a hátsó felfüggesztése is unikális! A pilóta (szerintem nevezhetjük nyugodtan így) saját igényeihez alakíthatja a rugós elemet, hiszen egy (állítható) hosszú karbon laprugó tartja a hátsó kereket, az első-hátsó rugózást pedig egy rudazat tartja kordában. A két konstruktőr, Jim Jacoby és Scott Miller méltán lehet büszke első művükre. Szerintem még hallunk a csapatról. Én már mindenesetre várom a következő modellt! (A „szokásos helyen”, a képek után, a cikk végén találjátok a videókat. Az utolsót közvetlenül csak a Vimeón tudjátok megnézni.)

p.s. Szóljatok az utolsó képeken a motorosnak, hogy a másik irányba dőljön! :)