Maxi Ferrari – Mini Cooper

Ferrari FF

Javaslom, hogy először essünk gyorsan túl az obligát „Wikipédiából-okos-vagyok” részen, tehát: Enzo Ferrari 1929-ben alapította meg a híres gyárat szülővárosában Modenában, de csak 18 esztendő múlva gördült ki az első közúti sportautó a Scuderia Ferrariból. A Scuderia szó olaszul istállót jelent, ahogyan a Porsche gyárnak helyt adó Stuttgart neve is ebből a szóból ered. További hasonlóság a két gyártó között, hogy mindkettő védjegyében egy fekete ágaskodó ló látható. (Cavallino Rampante.)

Cavallino Rampante

Közben is persze történt egy s más. Pl. Enzo pilótákat készített fel és versenyeztetett Alfa Romeókban, olyan nagy sikerrel, hogy az Alfa kinevezte őt először a versenyrészleg élére és később be is akarta olvasztani a teljes Ferrari istállót. Jóval később (’63-ban) a Ford is meg akarta vásárolni a részvényeket, de mint tudjuk egyikőjük sem járt sikerrel. Ma a Fiat csoport tagja a legendás sportkocsi gyártó.

Enzo az Alfa Romeo ötletétől akkor még kissé morcos lett és ízibe (de nem easy módon az ügyvédek állhatatos tevékenysége miatt) visszatalált szeretett csapatához, ahol szorgos (?) olasz kezek repülőgép-alkatrészeket gyártottak. Gondolom ebben is az Alfával kötött versenytilalmi klauzula játszott szerepet. Biztos jól jött az a kis pénzmag a visszatéréshez, ráadásul a világháború új keresletet is teremtett az ilyen alkatrészekre.

A ’43-ban Maranellóba költöztetett szegény gyár nem sokáig hirdethette büszkén a márkát, hiszen ’44-ben lebombázták, de nagyon. (Így jár az, aki a háborúban repülőgép-alkatrészeket gyárt.) ’46-ig persze még a fű sem nőtt a módszeresen szétbombázott gyár területén, de miután fürgén újjáépítették, egy év múlva már be is mutatták az első közúti Ferrarit, amelyben egy 1500 köbcentis (!) V12-es szív dobogott.

BTW: E post végén írok az új FF „kombiról”, amelynek 4 utasát (papa, mama és gyerekek, vagy papa + szőke, barna, fekete) már egy 6250 köbcentis erőforrás katapultálja akár 335 km/órás sebességre.

Enzo Ferrari

Az a sikersorozat ami ezután következett, már történelem. Mindenesetre tény, hogy a Ferrari Scuderia az egyetlen olyan még ma is létező versenyistálló, amely már az első Formula-1-es idényben is elindult, amely 1950. május 21-én rajtolt el Monacóban. (Nem felejtettem el, írok Monacóról is hamarosan, ahogy ígértem.)

A Ferrari jó érzékkel igazolta le a korábbi rali navigátor (majd Peugeot Sport vezető) Jean Todt urat, aki beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen igazán az ő áldásos vezetése alatt lett ismét roppant sikeres a Scuderia Ferrari. Michael Schumachert is ő szerződtette le, aki ugyan már az aláíráskor 2x-es világbajnok volt, de Ferrarival az öntudatos tompora alatt még 5x megismételte ezt a bravúrt a kezdeti nehézségek (’96-’99) ellenére.

Todt azóta már nem a Ferrari F1-es csapat, hanem két éve a FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség) elnöke és ebbéli minőségében néhányszor már összerúgta a port Bernie Nagykópé Ecclestone-nal, aki a tőle megszokott „könnyed” stílusban a Formula-1 rendőrségének nevezte a FIA-t és Max Szvasztika-Orgia Mosley (korábbi FIA elnök) silány utánzatának Todt urat.

Jean Todt és Bernie Ecclestone

Mindkettőjükkel volt szerencsém már találkozni, Ecclestone úrral az ING, Todt úrral a Ferrari magyarországi forgalmazójának, Alessandro Lippi úrnak a jóvoltából. Karizmatikus sikeres emberek, nyilván nagy egóval, nem csoda, ha esetenként ellentétes érdekeikből adódóan szikrázik a levegő körülöttük.

Középen Mr. Bernie Ecclestone

Gábor, a Warm Up (Ferrari Magyarország) segítőkész munkatársa ma mutatta be nekem az új „családi” Ferrari FF-et (családi, mert 4 üléses és összkerékhajtásos, Ferrari, mert 660 lóerős), ami annyira új típus, hogy csak a napokban érkezett meg az első példány a hazai bemutatóterembe. (Csak egy iPhone volt nálam, ezért elnézést a képek minőségéért.)

Ferrari FF

Ferrari FF

1-2 éve említettem a magyar Ferraris fiúknak, hogy előbb utóbb ennek a nagy múltú telivér sportkocsi gyártónak is is be kell állnia a „racionálisabb” sportkocsikat (is) gyártó sorba, mert különben komoly piacokat veszítenek el. A feladat teljesítve. Szerintem. Újfent kiderült, a piacnak mindig igaza van! Lehet azon keseregni, hogy így van, de akkor is tény.

Szép dolog a tradíció és a büszkeség, csak néha túl sokba kerül. Esetenként olyan sokba, hogy az már nem tetszik a részvényeseknek. Ezeknek az új igényeknek (és új vásárlóközönségnek) készült a Porsche Panamera és az Aston Martin Rapide is, valamint ezeknek a kívánalmaknak akar megfelelni az új Ferrari FF is. (Szerintem roppant ügyesen és nem beáldozva a klasszikus Ferrari márkaértékeket.)

Mivel ez egy alapvetően autós post lett, fejeződjön be egy olyan autóval, ami az én egyik személyes kedvencem. Kevesen tudják, de Jean Todt autós karrierje úgy kezdődött, hogy kölcsönvette (megkérdezte előtte vajon?) orvos apja Mini Cooper S-jét, amelyet a haverja vezetett, ő pedig a navigátori feladatokat látta el. Szerelem első látásra! Ezek szerint lehetek még FIA elnök?

Mini Me

Most pedig következzen néhány kép amit Maranellóban a Ferrari Múzeumban sütöttem el. Köztük megcsodálhatjátok a zöld Lamborghinit is, ahogy ígértem. („g” kemény marad a „h” előtt mint Csákknorisz, ezért kiejtve Lamborgíni, nem Lambordzsíni pls!)

Ferrari 599

Lamborghini Gallardo és Ferrari 458

A varázslat origója

Trófeákból nincs hiány...

Jóból is megárt a sok...

A legendás F40

Formula-1 történelem

A kezdetek

Kormány (van ilyen jelentése is...)

Egy blokk, mint műtárgy

Italian Stig