Only Lovers Left Alive

Van néhány olyan színész és színésznő, akinek minden filmjét igyekszem megnézni, Tilda Swinton is egyértelműen közéjük tartozik. Rajta keresztül kötöttem ki Jim Jarmusch legújabb alkotásánál, az Only Lovers Left Alive-nál, ami meglepő és vicces módon egy vámpírfilm. Azokat meg amúgy is szeretem.

Jarmusch ismét az éjszakába invitál, a jelenetek sötét, borongós hangulata a végtelen időtlenségben lebegés kiszolgáltatottságát sugallja, ebben a világan élik életüket a film szerelmes hősei – Ádám és Éva – a százötven éve házas pár, akik nem tűnnek túl könnyednek az örökkévalóság terhe alatt, Ádám meglehetősen melankolikus, Évában jóval több a vitalitás, és szükség esetén azonnal Ádám segítségére siet. Jarmusch vámpírjai is azt vallják, hogy a hosszú házasság titka a különélés, így sétálhatunk végig Swintonnal az éjszakai Tangerben, Tom Hiddleston detroiti lakásában pedig megcsodálhatjuk többszáz év kulturális emlékeit könyvek, képek, hangszerek és díszletek formájában.

Adam nincs jól

Örök szerelem

Vérfagyi

A filmet nézve leginkább az volt az érzésem, hogy Jarmusch saját örömére rendezett filmet, szereplőinek dialógusain keresztül állítva emléket történelmünk nagyjainak a tudomány, technika és kultúra területén. Merthogy az kiderül, hogy Ádám és Éva cimboraságot ápolt, Teslával, Byronnal, Christopher Marlowe, Shakespeare kortársa pedig még élő sorstársaik között van és Éva első számú vérellátmányának értékes forrását képezi. Jarmusch vámpírjai az évszázados kultúra ápolói, őrzői, az örök szerelem megtestesítői a zombiként aposztofált, önmagát pusztító, ostoba és primitív emberi társadalom peremén. Megtanultak ugyan együttélni az emberi kultúrával, de annak önpusztító, sivár mivolta gyakorta az (örök) élettől is elveszi a kedvüket.

William kihúzta a gyufát

Jarmusch vámpírmozijától nem kell sokat várni, a film egésze alatt alig történik valami, a hangulat azonban magával ragad, és készséggel hajlandóak vagyunk elhinni, hogy ha élnek közöttünk vámpírok, akkor azok nagy valószínűséggel éppen ilyenek lehetnek. A végére pedig egy rövid (természetes módon elengedhetetlen) méltatás: ezt a filmet egyértelműen a fantasztikus Tilda Swintom miatt lehet örömmel végignézni – különleges, földöntúli, kortalan karaktere teremti meg leghitelesebben a film atmoszféráját. Egyre inkább azt hiszem, hogy Tilda Swintonnal soha nem lehet hibázni.