Most akkor náci a Nimfomániás rendezője?

FIGYELEM! FEGYELEM! Már megint hosszú és kissé kusza cikket írtam! Mindenki csak saját felelősségére kezdjen bele! De tényleg!

Lars von Trier

Nem akartam írni Lars von Trier Nimph()maniac című filmjéről, amíg a „második részt” (is) meg nem néztem. (Sajnos csak Dániában és Hollandiában vetítették le „egyben” a filmet. Nyilván a nemdánnemholland forgalmazók nem vállalták be a négyórás vetítési időt. Kár. Jobban jártunk volna. Sőt, valószínűleg „trieresebb” film lett volna, ha a zord producer bácsik hagyják, hogy a vágásba is beleszólhasson a depis dán polgárpukkász. Merthogy Trier (bár német gyökerű a családja) dán. Ahogy Hamlet, Andersen, Bohr vagy Kierkegaard. Vagy ahogy a Carlsberg, a Lego vagy a Bang & Olufsen.

A film bemutatását ügyes, mémgyártásra ingerlő marketing beetetés (sex-sells) előzte meg. Az arra felkent arcok pl. finoman meglebegtették azt a virulens sztorit is, hogy Mr. LaBeoufnek át kellett küldenie péniszének fotóját a speciális „casting” miatt. Továbbá maga Trier is arcát adta a reklámokhoz, amikor leragasztott szájjal (egy tekercs duck tape mindig jól jön a családban) pózolt egy plakáton. Ezt követte az ominózus, „mémrehívó”, a szereplők arcát orgazmus közben megörökítő plakát sorozat. Erre még a magyar filmkritikusok is legyártották a saját reflexiójukat. (Katt a képekre a nagyobb méretért…)

Cannesban, a Melankólia „botrányos” sajtótájékoztatóján (az ominózus felvételt itt találjátok) Trier elsütött néhány óvatlan kijelentést (szerinte viccet) Hitler és náci témakörben, amiért persze hónapokig magyarázkodhatott, illetve ki is tiltották Cannesból. (Valószínűleg, ha „háromnapos” fű nő a balul elsült kijelentések fölé, hamar „visszaeresztik” majd a fesztiválra.) József Attila is hasonlóképpen magyarázhatta a bizonyítványát Horger Antalnak, hogy a „Tiszta szívvel betörök, / ha kell embert is ölök.” verssorok mit is szimbolizálnak tulajdonképpen. (Mondjuk a profot (IRL) a felesége akarta lelőni egy Browning pisztollyal, nem József Attila, de az egy másik történet. Mint ahogy az is, hogy korának egyik legnagyobb nyelvészprofesszora miként lett így a vaskalaposság szimbóluma.)

Nadena! Vissza a filmhez. Amikor Trier az Antikrisztust forgatta (William Defoe! Hm!) éppen a depresszió gyötrelmes bugyrának legalján botorkált. (Ráadásul én a vágatlan verziót láttam, behatolásostul.) A Melankólia rendezésekor már (saját elmondása alapján) mászott kifelé a gödörből és a Nimfomániás már a „felszínen” készült. A producerek összehangolt céljának/munkájának megfelelően persze hamar jöttek a kívánt jelzős szerkezetek. „Sokkoló botrányfilm”, „fallokrata soft pornó”, „szexista polgárpukkasztás”, „aberrált naturalizmus”, „anti-mainstream eposz”, bla-bla! Bár a film a legfelső síkon valóban egy nimfomániás nőről szól, de nyilván ez csak egy metafora. Triernek nem kell a szomszédba mennie, ha szenvedélybetegségről, addikcióról, (ön)analízisről, (ön)pusztításról mesél.

Ebben a remek casting is sokat segít! Bár először láttam, Mia Goth nagyon tetszett, Jamie Bell mint pedánsan (mazochista nőket magához) rendelő szadista, hasonlóan meglepő szereposztás, mint amikor a Volt egyszer egy Vadnyugatban Sergio Leone Henry „kékszem” Fondára bízta a gonosz szerepét. Az első rész öt jelenetéből a harmadikban tűnik fel Uma Thurman (Nicole Kidman nem vállalta, tán nem is baj) groteszkbe hajló sírok-nevetek epizódja. Thurman kiválóan hozza a roppant kííínos jelenetet! A film sajátos humora hasonlóan kifacsart módon jelenik meg a második rész azon szex jelenetében is, amikor Joe a két afrikai sráccal próbálkozik.

Az álszent, prűd és szemforgató társadalom közben persze többször is duplakoki, triplatockost kap egy nagyívű, szemre mért forgórúgással kombinálva. Folyik a tabudöntögetés rendületlenül. Hol  egy pedofil mellett hangzik el egy kisebb védőbeszéd, hol homoszexuális jelenetek váltják a szadomazo rendelést adó szakember kimért és pedáns tevékenységét. A tilalomfák (erdők?) döntögetése tudatosan és pontos dramaturgia mentén zajlik. (Ahogy korábbi filmjeire, úgy az egyik jelenetben még a cannes-i nácis megjegyzésére is visszautal Trier.) A remekül együttműködő Joe-Seligman színészpáros (Charlotte Gainsbourg és Stellan Skarsgard) elvont, de hiteles játéka igaz és emberi. (Van ennél fontosabb?) Az idealista, szinte „szent remete” férfi és a szex függő antikrisztusi bűnös nő párbeszéde ez. Kockáról kockára egy kétszereplős pro/kontra, gyóntató/önostorozó dráma épül fel közöttük. Persze (?) mindkettőjük Trier, még ha nem is (teljesen) a megszokott skizofrén (Dr. Jekyll/Mr. Hyde, Bates mama/Norman Bates) módon, inkább (ön)kritikus (ön)analizáló technikával.

Párbeszédük szimbólumrendszerét követni és megérteni persze nem könnyű, hiszen gazdag pszichológiai (Freud, Nietzsche stb.), állattani (nimfa), zenei (Bach hasonlat!, Wagner) és irodalmi (Poe, Sade, Jézus stb.) utalások erdején keresztül visz az út. Spoiler vétség nélkül is leírhatom, hogy a lebegtetett, de mégis váratlan utolsó jelenet is roppant emberi. A „kifordított” Jimmy Hendrix Hey Joe záródal, (melyet maga Charlotte énekel fátyolos hangon!) pedig szintén telitalálat.

“Hey joe, where you goin’ with that gun of your hand…”

A Harcosok klubja Tyler Durdene azonban ezúttal is tulajdonképpen a saját fejéhez tartja a fegyvert. „Now why would you want to go and blow your head off? Not my head, Tyler, *our* head.” Szóval felettes én, alantas (nem elírás) ösztön én és egyéb okoskodás jutott eszembe a két főszereplő interakciójáról. Így a cikk vége felé azonban (verselemzős) mondanivalót és tanulságot ne várjatok tőlem. Ilyen szavakat éppúgy nem használok, mint az „információs szupersztráda” archaikus kifejezést. Talán az lehet a film egyik legnagyobb erénye, hogy valódi embereket mutat valós jelenetekben, nem IKEA katalógusból írt, NDK-s vastagpántúbugyis pornófilmet blazírt-unott hangon „szinkronizáló” műlények, hiteltelen, software írta interakcióit. UFF!

Végül pedig egy kívánság. Értem én, hogy felgyorsultésösszement a világ, meg gyors képeken nőnek fel a gyermekek, meg kevesebb időnk van, meg fast food, fast fashion, fast movie, de azért engem (mazochista módon?) érdekelne az 5 és fél órás eredeti verzió is, nem csak a kettévágott (producerek által konzum-csonkított) négyórás. (A maratoni egybeKingdomról nem is beszélve.)

Nimfomániás