Superman nyugdíjban

Mit csinálnak a szuperhősök, miután nyugdíjba mentek és szögre akasztották a ruhájukat? Várják a havonta érkező postást?

Bollywood sorozatokat néznek nyakra-főre? Netán Floridában tengetik lassú sodrású napjaikat? Ezekre a kínzó kérdésekre „találta meg” az őszinte választ Martin Beck, egy Dubaiban élő fotográfus, „We Can Be Heroes” című sorozatával. (Huffpost cikk a sorozatról.)

„Az az ötletem támadt, hogy alternatív módon mutatom be a szuperhősöket. Amikor rájuk gondolunk, mindig tökéletes testek és szép arcok jutnak eszünkbe, illetve a hihetetlen hőstettiek, melyeket szupererejükkel visznek végbe. De a valóságban legtöbbünk nem ilyen. Mi mindannyian, a körülményeinktől függetlenül, tehetünk jót és segíthetünk egymáson. Mindenki lehet hős, csak úgy kell döntenie.”

Bármilyen közhelyesen is hangzik, Martinnak persze igaza van. Dr. Philip Zimbardo börtönkísérlete (is) sok tanulsággal szolgált. Amennyiben azonban nem csak okulni szeretnétek azoknak a tantuszoknak a hangjából, melyek leestek/leesnek a kísérlet kapcsán, hanem tenni is „valami jót”, javaslom, hogy látogassátok meg a Stanford prof. által alapított Heroic Imagination Project hátterű, hazai Hősöktere kezdeményezés honlapját. (Avagy hasonló szervezetek oldalait.)

Kopipészt az említett Hősöktere weboldalról:

„Olyan világban szeretnénk élni, ahol merünk kiállni és tenni másokért a hétköznapokban.”

„A Hősök Tere kezdeményezés platformot biztosít minden olyan magánszemélynek, civil szervezetnek, vállalatnak, akik velünk együtt úgy gondolják, hogy szükség van hétköznapi hősökre, akik inspirálják a környezetükben élőket. Ezzel pozitív változást indítunk el.”