Member of Group ›
19 milliós dzsekik a múltból
Vasárnap a stílusról és az életről esik szó. Life/Style.
 PHENOM
phenom.hu
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.

19 milliós dzsekik a múltból

A hype-kultúrával és a high fashionnel összefonódott idézőjeles streetwear ideje lejárt (oké, félreértés ne essék, a nagybetűs, „igazi” streetwear sosem lesz halott), a logómánia bár él, kevésbé virul, és a nagy, színes minták kora leáldozott.

Hogy mi van helyette? Múltba nézés, visszafordulás és a gazdag divatarchívumok mélyére nyúlás: a 2020 utáni évek egyértelműen az archive fashionről szólnak. De mit értünk ezalatt, és van-e ilyen jellegű kezdeményezés Magyarországon?

A Sabukaru azt tanácsolja, hogy gondoljunk úgy az archív darabokra és az archív divatra, mint a tervezők „legnagyobb slágereire”, amelyeket forradalminak ismertek el, vagy valamivel kiemelkedtek az anyaghasználat és a képi világ, illetve grafikák terén, időben pedig durván a ’80-as évektől a kétezres évek elejéig készültek. És a gigaslágerek, mint olyanok, fontos részét képezik egy gyűjteménynek, de mondhatni ritkák egy diszkográfiában, maximum pár akad belőlük. A Frugal Aesthetic YouTube-csatorna azt mondja, úgy kell elképzelnünk, mint egy régi, ritka autót, amit már nem gyártanak és használtan is alig találni belőle. Hogy máshonnan közelítsünk, az archív darabok egyesek szerint „hordható időkapszulák”, szeletek a divattörténelem nagy tortájából. Nem meglepő, tekintve, hogy sokak hiszik, hogy a mában nem maradt más, mindent felhasználtunk, és mindent láttunk már, ezért akarva akaratlanul is visszanyúlunk, hasonlóan a fényképészethez, amiből most az analóg éli reneszánszát.

A legfontosabb és legemblematikusabb archive márkák közé egyebek mellett az alábbiakat sorolja a divatértő közvélemény:

  • Helmut Lang
  • Raf Simons
  • Rick Owens
  • Comme des Garçons
  • Issey Miyake
  • Yohji Yamamoto
  • Junya Watanabe
  • Maison Margiela
  • Jean-Paul Gaultier
  • Undercover
  • Number (N)ine, de ide vehető még a régi Versace és a Tom Ford-érából származó Gucci

A kirívóan sok japán márkanév (fontos: a Comme des Garçons, az Undercover és a Number (N)ine is a felkelő nap országából származik) jelenléte nem véletlen, az archive fashion gyökereit ugyanis sok szakértő Japánhoz köti, ahol a CDG-t alapító Rei Kawakubo és Yohji Yamamoto voltak a nagy elődök. Ők azok, akik a ’80-as évek alatt több szabályt felrúgva és sok addigi konvencióval szakítva, új formatervezéssel és sötét színvilággal utat törtek és forradalmasították a divatot. Míg akkor még mindenki a kimért eleganciára adott, Kawakubo és Yamamoto tetőtől-talpig feketébe és oversize hatású, réteges, lenge ruhákba öltöztette modelljeit.

A hypebeast szócska mintájára az „archivistákat” szokás archivebeastnek is nevezni, akikre remek leírás vonatkozik az internet legfontosabb online szótárában, az Urban Dictionary-n. A definíció szerint azokról a fiatalokról van szó, akik ezelőtt még olyan streetwear brandekért voltak oda, mint a Bape, a Supreme, vagy az FTP, de amióta meghallották Playboi Cartit, a trend egyik nem hivatalos, fiatalokra nézve mégis legnagyobb hatású atyját Rick Owensről gügyögni valamelyik új dalában, már csak archív Helmut Langot, Jun Takahashit és Ricket hajlandóak hordani, és még véletlenül sem adnák alább.

A definíció egyébként remekül rávilágít az archive divat felfutásának folyamatára: míg 2010-től kezdve mindent leuralt a Supreme, és vele együtt olyan márkákról volt szó mindenhol, mint az Off-White, a Palace, vagy a Bape, az új évtizedre elege lett a fiataloknak a túltolt materializmusból és a kommersz dropokból, és párhuzamosan azzal, hogy mindenki turkálni kezdett, illetve a vintage szabásokra és mintákra állt rá, érdekessé vált a múlt, ideértve 10-20-30 évvel ezelőtti ruhákat, márkákat és a sorolt enigmatikus dizájnereket is. És persze kellett még a sötét kapualjakban, mélygarázsokban, fehér falak és raktárépületek előtt fekete, túlméretezett, elvadult szabású ruhákban és bakancsokban pózoló, szupersztár státuszt elérő Playboi Carti és megannyi társa (például Destroy Lonely), akiknek akár egy képsorozata után megváltozhat a közízlés, és fokozatosan, de ez így is történt.

Az archív divat fontos eleme az exkluzivitás, és az ezzel néha csomagban érkező kivagyiság és a magamutogatás vágya is. Ilyesmit birtokolni presztízs, és ez is adja az extra, mégis megkérdőjelezhető értékét a daraboknak: ha Drake-en és Kanye Westen volt Riot bomber (lásd: itt), még ugrik az értéke, és ugyanez a helyzet akkor is, ha Playboi Carti vagy Lancey Foux vesz fel egy régi Rick Owens bakancsot.

Ha meg kéne nevezni a nagybetűs archív darabot, a legtöbb Rick Owens tornacipő és a lent látható, most hivatkozott 2001-es Raf Simons bomberdzseki lenne a befutó, rajta David Bowie és Bauhaus-felvarrókkal. A belga dizájner ez évi Riot! Riot! Riot! kollekcióját máig sokat emlegetik, a Hypebeast az anti-divat abszolút csúcspontjaként hivatkozik rá. A belül narancssárga kabátot 2018-ban 47 ezer dollárért (több mint 19 millió forint) árulták a Graileden, ahol el is kelt, és ezzel hivatalosan is a resale platform legdrágábban eladott termékévé vált abban az évben.

A Riot-ban minden megvolt, ami a korban kirívóvá és szabályszegően újítóvá, korát megelőzővé tette, és a sors-, illetve a divat ciklikus fintora, hogy magán hordozta azokat a vonásokat, amik ma épp menők és már-már túljáratottak is: baggy szabások, sötét tónusok, kötött pulóverek, popkulturális referenciák. Az archív divat fellendülésére adott egyértelmű reakció volt, amikor a Raf Simons 2020 nyarán bejelentette, hogy előszednek és áruba bocsátanak 100 sokat keresett darabot az archívumukból. Ekkor vált világossá, hogy az ipar is érzi az új módit, alkalmazkodik hozzá, és reagál is rá. Mint a Vogue említi, nem véletlen az sem, hogy a Burberry is a régi gyűjteményekben kutakodik és azokat gondolja újra Ricardo Tisci, illetve archív stílusokból merít új táskáihoz a Celine és a Prada.

Mint a Vogue Business cikke is kinyilatkoztatja, komoly verseny, sőt, harc folyik az egyes archívumokért, a pályán pedig egyaránt indulnak fiatal mémerek és frissen a divatba csöppent zöldfülűek, kisebb nagyobb brandek, cégek, vintage üzletek (a Wardrobe, vagy az impozáns The Archive Store Japánban, ami inkább múzeum, mintsem üzlet) és komoly nagyöregek is: az egyik leghíresebb archivist például a Kim Kardashiannek, Lady Gagának, Rihannának, Tom Brady-nek, Pharrell Williams-nek, 21 Savage-nek és Solange-nak is ruhákat szolgáltató David Casavant, akinek a neve nemrég azután került be a hírekbe, hogy 400 ezer dollárra perelte Kanye Westet, aki még mindig nem szolgáltatott vissza 13 archive ruhadarabot, köztük egy Raf Simons New Order parkát, aminek ára 50 ezer dollár, ahogy az a kereseti dokumentumban fel van tüntetve. Mindez remekül jelzi, hogy egy-egy archívumból származó termék milyen árakon pörög a piacon.

Itthon egyedülálló módon az archive divat népszerűsítésén dolgozik a Simon Boróka, Hásás Levente és Madarász Sámuel igazgatta és alapította Magyarchive trió is, akik közel 2 ezer követővel rendelkező Instagramjukon árulnak régiúj és ritka, főleg másodkézből származó ruhákat, ahol időnként azok háttérsztoriját is megosztják.

Levi így mesélt nekem a kezdetekről:

„Samuval mindkettőnk fejében nagyjából egyszerre fogalmazódott meg az a gondolat, hogy az országban nincs igazán egy oldal vagy bolt sem, ahol olyan ruhákat lehetne kapni, ami igazán kielégíti a mi vásárlási igényeinket. Más szóval nem tudtunk designer ruhákat venni sehol, emiatt úgy döntöttünk, hogy mi magunk csinálunk egy ilyen projektet.”

A csapat kezdetben edukatív posztokkal indította el a profilt még 2021 júniusában, ekkor Maison Margiela x H&M kollekciókról meséltek, és egy női ruhákkal kombinált Gucci táskát mutattak be, aztán egyre több darabot kezdtek el feltölteni, saját archívumuk jelenleg Maison Margiela x Reebok cipőt, Prada sneakereket és napszemüveget, Jean-Paul Gaultier sálat és kézitáskát, Balenciaga pulóvert, Craig Green-és Yohji Yamamotokollaborációban készült adidasokat, Comme des Garçons gyapjúzakót, Rick Owens vászontáskákat és tornacipőket, Ambush x Converselábbeliket és Marithé+François Girbaud parkát foglal magába. Amellett, hogy ezek virtuálisan is szemügyre vehetőek, nagyrészük utazik velük a különféle helyszíneken berendezett átmeneti showroomokba is.

Samu a Comme des Garcons Homme Plus vonalából származó, a 2002-es őszi/téli kollekció részét képező, három gombbal zárható, két külön módon gombolható, belül skót mintás gyapjú zakóra a legbüszkébb, ami elmondása szerint egy ikonikus darabja a korszaknak, amikor a Raf Simons és a Number (N)ine is nagyokat húzott és olyan látványt teremtett, ami remek előképe sok mai trendnek.

Így talán nem is meglepő annyira, hogy az alapítók egyik, ha nem legkedvesebb brandje a CDG. Mint mondják, egyrészt azért, mert a kreatívok több vonalon viszik a márkát, az egyes line-ok (lásd: PLAY, Homme Plus) pedig gyakran kollaborálnak egymással, másrészt pedig kevés olyan ház van, ami annyira kreatívan játszana az árnyalatokkal, mint a francia nevű, de japán alapításű divatóriás: bár a fekete az uralkodó, néha élénkebbre váltanak, és akkor kivétel nélkül „színes őrületeket készítenek.” A Magyarchive szerint a Comme des Garçons rengeteg új, szabad formát hozott be a ruhák világába, olyanokat, amiket előtte senki sem mert meglépni. Ezen a ponton hozzák fel ők is azt a forradalmi értéket, amire fent már én is utaltam, amikor az archív divat gyökereit tárgyaltuk:

„A Comme des Garçons-ban nagyon szeretjük, hogy megreformálták a divatot a ’80-as években. Az anti-fashion mozgalommal úttörőek voltak az akkori, csillogásra, testiségre, színekre nagy hangsúlyt fektető glamour divattal szemben. Illetve az 1997-es tavasz-nyári ready-to-wear kollekciójukkal próbálták leépíteni a női testtel és a női szépségideállal kapcsolatos, társadalomban elterjedt negatív sztereotípiákat. Úgy is mondhatnánk, hogy a szépséget teljes mértékben újradefiniálták, a szépségideálokat valamilyen szinten ki is figurázó ruhákkal pedig felháborították a szakma akkori elöljáróit.”

Itthon, ahol még mondhatni az archív-trendet megelőző színes, nagy logós hypebeast-divat uralkodik, és a logómánia domináns, mindennek aligha van piaca. Ezt az űrt próbálja meg be-és kitölteni a hármas, akik maguk is próbálnak alkalmazkodni a tengerentúl és Nyugat-Európa, illetve hazánk közti különbségekhez, egyebek mellett a ritka termékek relatíve olcsó beárazásával:

„Megpróbáljuk a designer ruhák árát is alacsonyan tartani, hogy az ez iránt érdeklődő fiataloknak is megfizethető legyen.”

Interjúnk során nem mehettem el a névválasztás mellett. Bár a Magyarchive magáért beszél, érdekelt, mit jelent pontosan a százszor elhangzó „archive”, és Samu miképp indokolja a döntést:

„Az archive szó jelentése: archívum, és mivel a magyarchive ruhái is a saját archívumunkból, mindenféle korból és esztétikából lettek kiválogatva, ezért illett rá a név. A ’90-es évektől egészen a jelenkorig próbáljuk anyagminőséget és szabást illetően a (szerintünk) legszebb darabokat megszerezni a közönségünk számára.”

Véleménye alapján küldetésük abban áll, hogy az emberek jobban és bátrabban fejezhessék ki maguk öltözködés útján, mindeközben pedig levetkőzzék a ruházkodással kapcsolatos gátlásaikat, úgy, hogy tanulnak is valamit a külsőségeken túl történelmet is hordozó divatról. Persze egyik pólus nem létezhet a másik nélkül: az archív divat befolyásolja a high fashion világát és aktuális megjelenését is, többek közt a Balenciaga és a Yeezy lookbokjai is erről tanúskodnak, és ennek hatása érezhető a Magyarchive virtuális arculatán is: Mint minden mozgalom, kor és trend, úgy a szóban forgó is változik, aktualizálódik, vagy épp elöregedik, az egyik legnagyobb archive fashionre alapuló, és azt kifigurázó profil, a Meme Saint Laurent már ironikus módon „post archive”, azaz archive utáni divatról beszél:

A téma másik fontos leágazása a környezetvédelmi aspektus. A fiatal divatfogyasztók körében elterjedt a környezettudatosság, egyre többen szólalnak fel a Shein és a H&M-féle gigacégek ellen és kérdőjelezik meg a greenwashinggel – jogosan – vádolt márkák etikusságát. Samu is hasonlóan gondolkodik:

„Az olcsóbb, különleges szabású vagy mintázatú ruháinkkal alternatívát tudjunk nyújtani a fast fashionnel szemben és inspirálni az embereket, hogy környezettudatosabbak legyenek az öltözködés-, illetve remélhetőleg az életük más területein is.”

A zöld szemlélet tehát uralkodó és vezérelv is a csapat működésében, egyéb kényelmi szempontokról nem is beszélve. Hogy ez lenne-e a turkálózás új alternatívája, az egyelőre még kérdéses, az viszont kétségtelen, hogy egy nagyobb szakértelemmel szelektált és stílusokra leredukált válogatást célirányosabban tud átfutni a vásárló, és valljuk be, életünk során többen ráunhattunk már a céltalan Humanás sorbanállásra.

„Megspórolhatjuk a turkálóban való több órás keresgélést: egy internetes felületen vagy egy showroomban rövid idő alatt nézhetsz át különleges és érdekes ruhákat, illetve olyan darabokat is, amiket turkálóban soha nem találnál.” – meséli Boró. „Ettől függetlenül még használt termékekről beszélünk, vagyis nem környezetszennyező megvásárolni őket, abszolút pénztárcabarát áron.”

És ha már sorbanállás, több kapcsolódó írás is felveti, hogy miképp változnak az idők és az érték fogalma: ami 48 órás, üzlet előtti campelés és öt eszközön történő, konstans frissítgetés az új Supreme x Burberry dropért, az lehet heteken át tartó keresgélés online oldalak legmélyebb bugyraiban, vagy épp eladókkal való kapcsolatépítés és egyéb kutatómunka is; Samu és Boró például Bécsbe utazott át néhány friss darabért legutóbb.

Ami a kommunikációt illeti, az edukatív szándék megmaradt, az informatív posztok helyett viszont az alapítók hagyják, hogy a természet szeretetét reprezentálni kívánó zöld fűben befotózott ruhák beszéljenek helyettük, amiket használtan szereznek be. A ruhák az eszmei értéke így lesz egyre magasabb, a beleölt energiáról nem is beszélve, amit Boróka hangsúlyoz.

„Főleg secondhand oldalakról illetve használt ruhákkal foglalkozó boltokból szerezzük be a ruháinkat. Mindez rengeteg időt igényel és legtöbb esetben puszta szerencsén múlik, hogy tudunk-e megfelelő ruhákat találni megfelelő áron. Elég időigényes és fárasztó folyamat.”

A Magyarchive számára fontos a közösségépítés, a trió ezért eseményekkel egybekötött showroomokat is szervez olyan kulturális és underground helyszíneken, mint a kőbányai 4K komplexum, a Balzac utca, vagy a Manyi Kulturális Műhely, amit az alapítók már másodjára vesznek birtokba. Instagramon nemrég indítottak egy outfit battle-sorozatot is, ehhez követőiktől várnak izgalmas szetteket. Bár látszik, hogy az archív divatból merítő öltözködés források, erre szakosodott üzletek és érdemi tájékoztatás hiányában itthon gyerekcipőben jár, a fiatalság nyitottsága és affinitása tapintható. Mégis, a Magyarchive által elejtett információmorzsákon és TikTok-videókon, illetve Instagram mémeken túl egyelőre nemigen lehet tanulni a témáról Magyarországon.

A Magyarchive-ot itt lehet az Instagramon. A csapat következő, showroommal és élő DJ szettekkel körített eseménye augusztus 26-án lesz a Manyiban. Esemény és részletek errefelé.

Magyarchive analóg fotók: Kersner Máté

Csapat

 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
 Marvin
Marvin Says
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
 PHENOM
phenom.hu
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
Schiffer Miklós
Schiffer Style
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
Korábbi vendégíróink
Balázsi Dia & Peti 
My Little Melbourne Family
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
 Ernyey Béla
Ernyey Béla
Színész
 Erőss Zsolt
Eross Zsolt
Hegymászó
 Fabricius Gábor
Fabricius Gabor
Head of Innovation
 Dr. Farkas András
Farkas András
biztosítóalapító
Gecser Ottó
gecserotto
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
Guld Péter
GuldPeter
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
Hoffmann Petra
Petra
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Kertész Bálint
Videographer @ 42BIT
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
 Lakatos Márk
Lakatos Mark
Stylist
 Lang Viktória
Lang Viktoria
Lakberendező
 Litkey Farkas
Litkey Farkas
Vitorlázó
Mei Mei
Mei Mei
Stylist
Trunkó Bence
Shadowriter
Az vagy, amit nézel.
Török András
Simplicissimus
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
Pályázott vendégíróink
Hegedűs Ágota
hegedusagota
Hegedűs Ágota
Somogyi Richard
somogyirichard
Grafikus, belsőépítész.
Tóth Olivér
totholiver
Creative Image Artist
Vécsei Rita Andrea
vecseiritaandrea
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.

Kapcsolat

Elérhetőség
Blogger 42
Bálna Budapest / Hygge,
1093 Budapest, Fővám tér 11-12.
info@group42.hu
 
Smile
Culture
Shop
Photo
Video
Ride
Art

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás