2001 (z)Űrodüsszeia

HBD2Y

Gergő fiam 10. születésnapját tegnap ünnepeltük. Egy évtizede él már ezen a bolygón. Hihetetlen! Egy szépen kidolgozott marionett figurát kapott ajándékba tőlünk. Ízibe megsétáltatta az ebédlőasztalon. A kezdeti egyszerű és suta próbálkozások után hamar eljutott a termetes francia testőr marionett figura a break-táncig, ami meglehetősen bonyolult ügy, mivel a négy végtagját egészen sajátságosan kell egyszerre mozgatni, ehhez a (Dumas regény hősétől kissé) szokatlan mutatványhoz.

Gergő (zsenge korára tekintettel) még nem sejthette, de egy intenzíven változó korba született bele 2001-ben. Születése előtt nem sokkal csapódtak azok a bizonyos repülők a WTC és a Pentagon épületeibe és az Enron csőd (Az Apollo 13 híres mondata itt is elhangozhatott volna: „Houston, we have a problem!”) is még viszonylag fiatalon, két hónapos kora előtt érte őt. Hogy egy újabb katasztrófát említsek, George W. Bush beiktatása is ennek az évnek az elején történt. (Bill „Monica” Clinton nem csak azért volt jobb elnök, mert a 42. volt a sorban…)

Gergő születése előtt egy hónappal indult a magyar Wikipédia „nulladik változata” és öt hetes volt, amikor Kínát felvették a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO). 7 héttel természetes születése után jelentették be az USA-ban az első klónozással létrehozott emberi embriót.

Három hónapos sem volt még, amikor tizenkét országban a korábbi nemzeti valutát leváltotta az euro. Akkor még botor módon azt gondoltam, hogy a 10. születésnapjára már nem forintért vesszük majd az ajándékot. (és nem azért mert Bécsig kell menni érte…)

Fél éves volt, amikor a WIW (IWIW elődje) közösségi oldal elindult. Hét és fél hónapos korában a NASA Mars Odüsszeia űrszondája rengeteg vízjeget talál a felszín alatt. 16 hónapos volt, amikor a Columbia űrrepülőgép felszállás közben felrobbant. Másfél éves lehetett, amikor Irakot lerohanta az Amerikai egyesült Államok dicső hadserege, Huszein „feltételezett tömegpusztító fegyverei miatt”, illetve amikor mi az EU-tagságunkról „népszavaztunk”.

Nem folytatom a sort, hiszen velünk együtt Ti is átéltétek az elmúlt 10 esztendőt. De milyen a világ ma?

Változás

Az IWIW, a Facebook nemzetközi dominanciája miatt, „beleállni látszik a földbe”, miközben a Google megvalósította régi álmát és elindította a Google+ szolgáltatást. (a Friendstert és jóval később a Twittert sem tudták megvenni, az Orkut pedig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.) Larry Page (két Stanford egyetemi Google alapító egyike) időközben visszatért a cég élére (ahogy Steve Jobs az Apple élére tizenhárom év után, 1997-ben) és a dolgozók bónuszát a social media területen elért sikereiktől tette függővé.

Ma az Enron világhírű csődje helyett országok lehetséges csődjéről beszélgetünk. Az USA-t egy fekete bőrű elnök vezeti. A hosszú évtizedeken át le- és alábecsült Kína és India helyes kis fonott bevásárló kosárkával járja a világot nagy múltú bankokat, tradicionális autómárkákat (országokat?) felvásárolva. Az emberek nem euro-t takarítanak meg hazánkban, hanem forintra próbálják váltani a svájci frank alapú hiteleiket.

A világ legértékesebb, sok évtizedes múlttal rendelkező cégeinek sorában vadiúj kis/nagy tigrisek jelentek meg „a semmiből” az elmúlt 10 évben és óriási, önmagukat tévedhetetlennek hívő nevek zuhantak alá. Biztosnak hitt piaci pozíciók (pl. Nokia) omlottak porrá az önteltség innováció-gyilkos természete miatt.

A világ egyik legnépszerűbb mobiltelefonját (iPhone) egy olyan cég gyártja (Apple), amelyik négy (!) évvel ezelőtt alkotta meg első telefonját és azóta is „csak” egy fajta telefont gyárt. A korábban PC-s óriásmamut, az IBM, már évekkel ezelőtt eladta a PC részleget a kínai (bevásárló kosárka) Lenovónak. Múlt hónapban pedig a világ legnagyobb PC gyártójaként jegyzett Hewlett-Packard jelentette be, hogy nem gyárt több személyi számítógépet, táblagépet és telefont, hanem a szoftverfejlesztésre fókuszál.

Kis színesként hadd jegyezzem meg e helyütt, hogy ugyanez a Hewlett Packard, nem is olyan régen,  2010 áprilisában, szerény 1,2 Mrd. dollárért vette meg a régen jobb napokat megélt, de a vásárláskor már a csőd szélén billegő Palm céget (hardver+WebOS), hogy aztán 4 hónappal később bezárja a megvásárolt cég hardveres részlegét. (Még én is használtam annak idején a Palm néhány PDA gépét.)

Fiainkat és leányainkat tehát olyan foglalkozásokra kell felkészítenünk és oktat(tat)nunk, amelyek sok esetben még nem is léteznek. El kell érnünk, hogy szert tegyenek olyan kreatív képességekre és hozzáállásra, hogy (esetleg még nem is létező) jövőbeni technológiákkal oldjanak majd meg olyan problémákat, melyek még nem is jelentkeztek.

A klasszikus formában működő oktatási intézményekben megszerzett tudás elavulásának intenzitása, a világ további rapid változásával párhuzamosan folyamatosan nő. A kérdés eldőlt, egész életünkben, folyamatosan tanulnunk kell! (LifeLong Learning) Éljen! Egy lusta embernek ez talán rémisztően hangzik, pedig tanulni roppant izgalmas tevékenység! Legyen szó akár egy új sport, nyelv, a közösségi média használatának, vagy a digitális úton bankolás módszereinek megtanulásáról, vagy akár arról, hogyan kell a piac megváltozása miatt stratégiát/módszert váltanunk a hivatásunk gyakorlásában.

Életünk végéig tanulunk

Ha pedig valaki úgy érzi, hogy nincs ideje tanulni (még/már), gondoljon azokra a példamesében szereplő, frusztrált favágókra, akik azért nem élezik meg az életlen és ezért szinte használhatatlan fejszéjüket, mert nincs idejük rá a nehézkes favágásra fordított idő miatt.

Persze az elavult általános (?) iskolákban tengődő, rossz módszerekkel, elsősorban lexikális tartalmat feleslegesen magoltató, helyenként félművelt tanárok (nagy tisztelet a kivételnek!) unalmas monológjain (edutainment teljes hiánya) nevelkedett nemzedéknek akár pejoratív és izzadtságszagú is lehet még maga a szó is. Ezekben az általános (?) iskolákban a lengyel 2002-2007-es gumibakancs-termelési mennyiségek pontos idősorai mellett tulajdonképpen csak a legfontosabb dolgokat felejtették el/felejtik el megtanítani a szerencsétlen nebulóknak:

–       hogyan kell tanulni, jegyzetelni (módszertan)

–       idegen nyelvek beszédközpontú tanítása

–       alapismeretek a pénzről, gazdaságról

–       társkapcsolatok (nő/férfi különbsége, barát, munkatárs)

–       csoport munkában hogyan kell együttműködni másokkal

Mindezeknek az a következménye, hogy a változásokra való rugalmas reagálás, az alkalmazkodó- és tanulási képesség jelentősége egyre fontosabbá válik. Ez már nem az a világ, ahol az egyetemen elméletben megtanultakból meg lehet élni egy életen át. (Eddig sem volt persze elég, csak nem volt ez a tény ennyire egyértelmű, illetve nem volt ilyen éles és nemzetközi a verseny kis hazánkban.)

Nyilván a megtanulandó tevékenységtől/tartalomtól és a tanulótól függ, hogy meddig tud autodidakta módon eljutni és milyen mértékben szükséges igénybe vennie külső (akár intézmény) segítséget is. Az autodidakta módszernél elengedhetetlenül fontos az „önmotiválás” képessége és a megfelelő szintű akaraterő az önképzésre. (Ezért olyan erős a motivációja azoknak, akik egzisztenciális ok(ok)ból tanulnak.)

A funkcionális analfabetizmus és/vagy a digitális analfabetizmus veszélyesebb az írás-olvasási képesség hiányánál, mert gyakran még az e súlyos deficitekkel rendelkező számára sem egyértelmű a hiányuk/fontosságuk. Azok pedig akik nem akarnak tanulni (alkalmazkodni), kihalnak majd mint a dinoszauruszok! Nem olyan hirtelen és külső okból kifolyólag, hanem frusztrálóan lassan és elsősorban saját hibájukból adódóan. Nyilván ez a réteg majd szörnyű igazságtalanságnak fogja fel ezt a differenciálódást, pedig nem objektív okból következik majd be. Béke poraikra!

Gergőnek ritkán idézek hatodik (V.I.) Lenintől, de ezúttal kivételt teszek: „Ucsítszá, ucsítszá, ucsítszá!”

Vlagyimír Iljics Uljanov